Társalgó - aki válaszol: Illés Kósik Andrea

Mi a legmeghatározóbb gyermekkori emléke? 

Lehet, hogy nem ez a legmeghatározóbb történet, de ez jutott eszembe: az első óvodai napomon megszöktem az oviból. Azt hittem, anyukám is ott marad velem, s miután észrevettem, hogy nincs sehol, azt gondoltam, ott felejtett, így egyedül hazamentem. Útközben azt mondogattam: meg tudom csinálni! Haza is értem. Ha belegondolok, azóta is minden nehéz helyzetben ezzel biztatom magam: meg tudom csinálni! 

Mi a kedvenc kirándulóhelye? 

Imádom Olaszországot, ahol lépten-nyomon szembejön a történelem, a művészet, a kultúra, gyönyörű a táj, és folyamatosan kulináris élvezeteknek van kitéve az ember. Nagy élmény látni Firenzét vagy Botticelli, Michelangelo eredeti festményeit, de szinte minden apróbb városkának is sajátos hangulata van. 

Szokott-e énekelni? 

Mostanában ritkán, inkább csak akkor, ha nem hall senki. A zenét viszont mindig szerettem. Zongorázni és énekelni tanultam. Örülök, ha eljutok komolyzenei koncertre vagy egy operaelőadásra. Mivel a néptánc is fontos volt az életemben, rengeteg népdallal is megismerkedtem. Szívesen hallgatom a magyar alternatív zenekarokat, az autónkban mindig szól a zene. A koncerteken énekelek is a tömeggel. 

Mi tölti fel? 

Egy-egy igényes színházi előadás, szimfonikus nagykoncert a csillagos ég alatt, kortárs táncművészeti előadás, izgalmas performance mindig hosszabb időre szóló töltekezés. Imádom az érdekes beszélgetéseket írókkal, művészekkel, tudósokkal, kiemelkedő civil emberekkel. Mindezeket megkapom az Ördögkatlan Fesztiválon, az ott töltött egy hét igazi feltöltődés. Az év többi napján nem hagyom ki az olvasást, enélkül le sem tudnék feküdni. Sokat jelentenek a baráti beszélgetések, közös programok.

Mivel foglalkozna, ha nem a jelenlegi munkáját végezné?  

Mindig olyan munkám volt, amit kihívásként éltem meg, emiatt izgalmas volt. Dolgoztam Pozsonyban, az Új Szó belpolitikai rovatának szerkesztőjeként, miután hazajöttem Fülekre, 16 éven át tanítottam alapiskolában és gimnáziumban. A kultúra iránti vonzalmamat is kiélhettem: csaknem nyolc évig vezettem a városi művelődési központot. Szeptembertől a helyi alapiskolában dolgozom pedagógiai asszisztensként. 

Mire a legbüszkébb?  

A gyermekeimre, családomra. A két lányom szeret olvasni, zenélni, sok minden érdekli őket, s lehet velük közös programokat szervezni. A férjemre is büszke lehetek, a szakmai sikerein túl amiatt is, hogy mindenben támogat, s az érdeklődési körünk, világlátásunk is hasonló – igazi társ. Ha a szakmai életemből kellene kiemelni valamit, akkor az a füleki UDVart fesztivál lenne, melyet szintén vele álmodtam meg. 

Mi a fontos az egészség megőrzése szempontjából?  

Az alvás, az egészséges étrend és a mozgás, mely a fizikai erőnlét megőrzéséhez fontos. Ugyanakkor legalább ennyire fontos a szellemi feltöltődés és a kapcsolatok ápolása is. Ahogy már az ókori görögök is tartották, testnek és léleknek egyensúlyban kell lennie. 

Melyik könyv vagy film volt Önre a legnagyobb hatással?  

Nincs egy kedvenc könyvem vagy filmem, de vannak kedvencek. Szeretem a független magyar filmesek alkotásait, s egy-két jó skandináv filmet is láttam már, de tanárként azt hiszem, nem hagyhatom ki a Holt költők társaságát. Nagy hatással voltak rám Richard Dawkins, Csányi Vilmos, Yuval Noah Harari, Steven Pinker és mások könyvei, de a régebbiek közül Jose Ortega y Gasset A tömegek lázadása című könyvét emelném ki, melyet csaknem száz évvel ezelőtt írt, mégis minden mondata mintha a máról és a mához szólna. A szépirodalomban a kortárs magyar írók a kedvenceim: Grecsó Krisztián, Dragomán György, Háy János, Krusovszky Dénes és még sorolhatnám. Az utóbbi évek legmeghatározóbb élménye egyik kedvenc íróm, Nádas Péter Világló részletek című kötete volt, mindenkinek ajánlom. 

Mi a legszebb magyar szó?  

A csilpcsalpfüzike. Ez egy madár neve, melyet már jó régen megtanultam, azóta is a kedvencem. Egy ornitológus barátom, Balázs Csaba ismertetett meg vele, diákjaim és én sokat tanultunk tőle a természetről. 

Mit tart a legfontosabb emberi tulajdonságnak?  

A nyitottságot, az érdeklődést, a figyelmet. Nemcsak a körülöttünk lévő világ, a természet, a tárgyak és elvont dolgok iránt, hanem embertársaink felé is. Ha nemcsak a mi igazságunk létezik, hanem mások helyzetét is megpróbáljuk megérteni és elfogadni. 

Hisz Istenben? 

Igen. Nekem a szeretet az, ami a hitről eszembe jut, ami megpróbálhat minket afelé vinni, hogy jobbak legyünk. Nem vagyunk tökéletesek, de legalább törekedjünk a jóra. Újra és újra. 

Ha varázspálcával meg tudna változtatni valamit a világban, mi lenne az?  

Hogy az emberiség tanuljon a hibáiból. Ha így lenne, nem lenne ennyi háború, mert tudnánk, hogy az el nem fogadás, kirekesztés, gyűlölködés hova vezet. Egyelőre úgy néz ki, nem tanultuk meg a leckét.