Lošonská Dékány Nikolett színművész Párkányban született, Szőgyénben nőtt föl, a pozsonyi Színművészeti Főiskolán diplomázott, jelenleg a nyitrai Andrej Bagar Színház társulati tagja. Hobbija a turisztika és az olvasás. Férje Michal Lošonský díszlettervező.
Ez itt a Társalgó, ahol szlovákiai magyar közéleti szereplők 11+1 kérdésre válaszolnak, és megmutatnak néhány fényképet a családi albumukból a Vasárnap olvasóinak.
Mi a legmeghatározóbb gyermekkori emléke?
Ami így elsőre beugrik, az a kéméndi papánál töltött idő. Sokszor készített nagy lábosba mákostésztát, amit aztán közösen ettünk a tévé előtt, de ő csinálta a legfinomabb paprikás csirkét is, mindezt egy kézzel. Ő még télen is vett nekünk jégkrémet.
Mi a kedvenc kirándulóhelye?
Mindenre nyitott vagyok, legszívesebben bejárnám a világ minden zegét-zugát. A koronavírus időszakában a férjemmel bejártuk a Kis-Kárpátok túraösvényeit. Gömörbe, Gombaszögre is szívesen megyek bármikor. A nászutunk is felejthetetlen élmény volt, Madeirán. Ott minden megtalálható: hegyek, óceán, vízesés, dzsungel, babérerdő, tengeri herkentyűk, és tökéletes a hőmérséklet is: egész évben 26 fok körül van. Ezért is hívják az örök tavasz szigetének.
Szokott énekelni?
Gyerekkorom óta énekelek. Ez az egyik lételemem. A színházban több zenés darabot játszunk, régebben néptáncoltam és népdalversenyekre is jártam, cserkésztáborokban is sokat énekeltünk. Gyakran improvizálok is, amivel az unokaöcséimet szórakoztatom.
Mi tölti fel?
Délutáni alvás. Meditáció. Gyerekek. Barátok. Séta az erdőben. Egy jó koncert-, színház- vagy moziélmény. Egy mély beszélgetés. Olvasás. Tánc. Szauna. Jóga. Gazolás. Virágok. Takarítás. Önkénteskedés. Főzés. Nevettetés.
Mivel foglalkozna, ha nem a jelenlegi munkáját végezné?
A színészet mellett leginkább a pszichológia és az agy működése foglalkoztat. Az emberi viselkedés miértjei. Hogyan lehet gyógyítani a traumákat, hogyan lehet segíteni az embereknek abban, hogy jobban értsék önmagukat és a körülöttük élőket, hogy teljesebb és kiegyensúlyozottabb életet élhessenek.
Mire a legbüszkébb?
Arra, hogy sikerült megvalósítani az álmom: nem csak hogy színésznő lettem, de egy olyan nyelven játszom, amit pár évvel ezelőtt alig beszéltem. Sok energiám és munkám van ebben.
Mi a fontos az egészség megőrzése szempontjából?
Fontos a tudatos táplálkozás, a rendszeres mozgás, de számomra éppolyan fontos a lelki egyensúly megőrzése és a feszültség levezetése is.
Melyik könyv vagy film volt önre a legnagyobb hatással?
Évente huszonöt-harminc könyvet elolvasok, sokat járok moziba és otthon is rengeteg filmet megnézünk. Nehéz kiválasztani egyet. Bulgakovtól a Mester és Margarita vagy Márqueztől a Száz év magány elég meghatározó. A kortárs magyar írók közül Bartis Attilát, Jászberényi Sándort szeretem, de Máté Gábort is ajánlom. A filmrendezők közül talán a svéd Roy Anderssont (Dalok a második emeletről), és az amerikai Wes Andersont (Grand Budapest Hotel, Asteroid City) emelném ki, mindkettőnek nagyon színházas látásmódja van. A magyarok közül Mundruczó Kornél, Enyedi Ildikó filmjei, de például Antal Nimród Kontrollja vagy Tarr Béla filmjei is kultikusak számomra. A szlovákok közül Ivan Ostrochovskýt, valamint Jaro Vojtek „Tak ďaleko, tak blízko” című filmjét említhetem, amely az autizmus különböző spektrumait mutatja be. Ezt a filmet kötelezővé tenném.
Mi a legszebb magyar szó?
Nincs legszebb. Mindegyik gyönyörű. Imádom a magyar nyelvet.
Mit tart a legfontosabb emberi tulajdonságnak?
Az emberséget.
Hisz Istenben?
Katolikusnak voltam nevelve, de nem mindenben tudok egyet érteni az egyházzal. Sokat olvasok más vallásokról is. Olykor meginog a hitem, aztán újra visszatér.
+1
Ha varázspálcával meg tudna változtatni valamit a világban, mi lenne az?
Visszavarázsolnám az emberséget mindenkibe, akiből kiveszett. Akkor talán rájönnének, hogy mi fontos, mi nem, s talán jobban el tudnánk fogadni egymást.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.