Laboda Róbert (1985) slammer, költő, tanár. Nagykürtösön született, Füleken érettségizett, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen szerzett tanári diplomát. Komáromban tanít, számos díjat nyert előadói versenyeken, színjátszócsoportjaival pedig a Duna Menti Tavaszon. Eddig három könyve jelent meg (Túlzások, Én csak néztem, karantÉNnapló). Nős, Komáromban él.
Kedves Olvasóink!
Új rovatunkban, a Társalgóban ezentúl hetente bemutatunk egy-egy szlovákiai magyar közéleti szereplőt, akinek 11+1 kérdésre kell válaszolnia, s arra is megkérjük, mutasson néhány fényképet a családi albumból. A sort Laboda Róberttel kezdjük – fogadják szeretettel!
Mi a legmeghatározóbb gyermekkori emléke?
Sok van, de talán az volt a legemlékezetesebb, amikor a Tisza-tónál kirándultunk, majd egy kajakos kirándulásnál, amely előzetesen egyórásra volt tervezve, eltévedtünk. Akkor egy fél napon át a vízen bolyongva, holtágról mellékfolyókra kerestük a hazafelé vezető utat. Szép volt, ahogy a rokonságban kijöttek a karakterkülönbségek. A gyerekkoromhoz sorolhatnám nagyapám laza tanításait is. Azok örökzöldek, örökre megmaradnak.
Mi a kedvenc kirándulóhelye?
Értelemszerűen nem a Tisza-tó. Egyértelműen Szalafő. Egy kis falu az Őrség szívében. Érintetlen és zöld, és kicsit olyan, mint a végtelen. A magas fák és a természetes tavak teszik csodálatossá. Aki teheti, az menjen el oda, megéri.
Szokott énekelni?
Zenei nevelést tanítok az iskolánkban, kénytelen vagyok a nap bármelyik szakában készen állni az éneklésre. Egyébként ez hangulatfüggő. Amikor Aznavour sanzonjait hallgatom, gyakran azt veszem észre, hogy már-már tökéletes francia kiejtéssel, önfeledten, fennhangon tercelek alá. Az tetszik a zenében, hogy egy nyelve van.
Mi tölti fel?
A kertben való fizikai munka. Imádom, ha földes lehetek egy kicsit. Szeretem, ha piszkos leszek, szeretek a friss levegőn elfáradni. Kicsit kikapcsolni, elfelejteni a rohanó világ robaját, belemerülni az egyszerűség gyönyörébe.
Mivel foglalkozna, ha nem a jelenlegi munkáját végezné?
Az igazság az, hogy négy munkahelyem van. Ha választhatnék, akkor az ötödik munkahelyem olyan lenne, hogy az egyben az egyetlen is lenne. Túl sok a feltételes mód, tudom. Jó lenne minél több embernek segíteni. Valahogy ez motoszkál mostanában a fejemben.
Mire a legbüszkébb?
Nem mondanám büszkeségnek, de amit a világon a legjobban tudok értékelni, az a tolerancia. Olyan kevés van már belőle az emberek között, hogy szinte büszkeséggel tölt el, ha látom, hogy alkalmazzák. Jó lenne, ha nem egy papírra írott újabb idegen szó maradna, hanem alkalmaznánk is.
Mi a fontos az egészség megőrzése szempontjából?
A pihenés, a feltöltődés, a testmozgás. Mostanában már szeretek tudatosabban étkezni, jobban tisztelni azt, ami a tányéromra kerül. Lehet, hogy ez azért van, mert gyakran már magamnak is főzök?! Ki tudja. Legyen ez egy költői kérdés.
Melyik könyv vagy film volt önre a legnagyobb hatással?
Csak azt tudnám, hogy ennél a kérdésnél miért ugrik be rögtön A keresztapa. Ja, megvan. Ez azért lehet, mert könyvben és filmben is egyaránt zseniális. Ritka találkozás ez. Rajongok a Scorsese-filmekért, nekem az ő neve garancia. Tarantino és Guy Ritchie filmvilága is nagyon közel áll hozzám. Emlékszem, mikor egy péntek este egymagam leszinkronizáltam a Blöfföt. Olyan volt, mint egy budapesti éjszaka – végtelen.
Mi a legszebb magyar szó?
A köszönöm.
Mit tart a legfontosabb emberi tulajdonságnak?
Az elfogadást tartom fontosnak. Nem vagyunk egyformák, csak egyenlőek. Ennyi. Olyan jó lenne ha tájainkon mindenki ebből indulna ki.
Hisz Istenben?
Igen.
+1
Ha varázspálcával meg tudna változtatni valamit a világban, mi lenne az?
A zsigeri rosszindulatot tüntetném el. Kicsiben és nagyban is szebb lenne a világ.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.