Mi lett vele? Petr Kotlár

Petr Kotlár az azóta eltelt három év alatt nem állt kamera előtt. Pedig állhatott volna. Tévésorozatba hívták és egy dán–cseh koprodukcióba. Tizenöt évesen mindkét felkérésre nemet mondott. Ugyanaz a fiú maradt, aki a Festett madár előtt volt, mondják a nagyszülei. Český Krumlov történelmi magvában egy hangulatos kisvendéglőt működtet a magára sokat adó házaspár. A nagymama a konyhát vezeti, párja felszolgál. A szülők is higgadtan, józanul gondolkoznak kisebbik fiukról. Ausztriában vendégmunkás az apa, BMW-gyárban dolgozik, magánkézben levő kisüzem alkalmazottja az anya, most éppen gyermeknevelési segélyen. A két kamasznak kishúga született tavaly, és most minden róla szól a családban. Péťa is boldog. Nem a filmről és nem is az iskoláról kezd beszélni, hanem a lassan egyéves csöppségről, aki most az ő napjait is bearanyozza. Elis a neve, de ezt is úgy mondja, akkora szeretettel és olyan áhítattal, ami az ő szájából szinte megejtően hangzik.

Nem sokkal a nyitás után várom őt a vendéglőben, ahol még csak pár turista ül az asztaloknál. Rokonszenves nagymamája egy nappal korábban „beígérte őt”, marcona tekintetű nagyapja viszont nem azzal nyugtat, hogy mindjárt jönni fog, hanem azt mondja, lehet, hogy csak órák múlva kerül elő „a gyerek”. De ezt is úgy közli velem, miközben sört csapol a pult mögött, hogy közben rám se néz.

Mivel két kamasz unokájuk ott lakik velük, a vendéglő fölött, kis idő múlva előbukkan a rendkívüli színészi képességekkel megáldott fiú. Divatos öltözékben ül le elém. Tetőtől talpig feketében, ami passzol is sötét hajához, kreol bőréhez. Nem ez az első találkozásunk. A Festett madár világpremierje után kerestem fel őt először Český Krumlovban. Nagyot nőtt azóta. Mondja is nem kis büszkeséggel a hangjában, hogy már 175 centi magas. Ezen kívül semmi más változást nem tapasztalok rajta. Illemtudó, nem éppen bőbeszédű fiú, akinek időre van szüksége ahhoz, hogy feloldódjon egy ilyen beszélgetés során. Nagymamájától tudom, hogy nem is igen vállalkozik interjúadásra. Nemrég egy televíziós riporter elől bújt el. A Festett madárral sem foglalkozik már. Ha a barátai faggatják róla, akkor is csak annyit válaszol: „Játszani nem olyan könnyű, mint filmet nézni.” Ez persze nem azt jelenti, hogy szakított a színészettel. Épp ellenkezőleg. Folytatni szeretné.

Hányadik osztályba is jársz?

Nyolcadikba.

Nagyon várod, hogy vége legyen?

Nem rossz, ki lehet bírni, csak szeretnék már tizennyolc éves lenni. Felnőtt életet élni.

Másik iskolába járni?

Jó lenne bejutni a konzervatórium színész szakára.

Itt fogod hagyni ezt a gyönyörű várost?

Tizenöt éve itt élek. Hiányozni fog, de a konzervatórium Prágában van.

Nyűg már az itteni suli?

Nem olyan nehéz, csak tanulni kell. Néha nagyon sokat. És nem kedvelem az összes tantárgyat. A matek egyáltalán nem érdekel. Az angolt és a földrajzot szeretem.

Világsztárokkal játszottál a Festett madárban. Harvey Keitel, Julian Sands, Stellan Skarsgard, Udo Kier… felhívott vagy írt közülük valaki, amióta elbúcsúztak tőled?

Nem.

Szót értettél velük a forgatás szüneteiben?

Igen.

Harvey Keiteltől víz alatti kamerát kaptál ajándékba. Használtad azóta?

Egyiptomban voltunk a családdal. Csináltam pár felvételt. Fényképezni is nagyon szeretek.

A gázsidból mit vettél?

Egy jó mobiltelefont. A többi pénz bent van a bankban.

Kamera, fényképezőgép, mobiltelefon. Jól felszerelkeztél.

Nem ez most a legnagyobb örömöm.

Hanem?

A kishúgom. Nagyon vártuk őt. Anya Linzben lakik, most nem dolgozik. Autóval járunk hozzá látogatóba. Český Krumlovtól csak nyolcvan kilométerre van Linz. Nem nagy távolság.

Nagyon szoros a kapcsolatod a nagyszüleiddel.

Jó fiú vagyok.

Az iskolában sokan látták a filmet?

Majdnem mindenki.

Irigyelt valaki az osztálytársaid közül?

Senki. De ők is szeretnének filmezni. Kérdezték, hogyan juthatnának szerephez. Mondtam nekik, hogy járjanak castingra.

Neked már válogatásra sem kell menned. Megtalálnak az ajánlatok.

A dán filmbe azért nem mentem el, mert hosszúnak ígérkezett a forgatás, és nem akartam már annyit hiányozni az iskolából.

Rendes diák vagy.

Volt még egy probléma. Fogszabályzóval nem akartam kamera elé állni. Fogműtétem is volt. Meg kellett, hogy gyógyuljon az ínyem.

Sorozatba is hívtak.

Régi vágyam, hogy játsszak egy kórházsorozatban. De jó szerepet!

És nem azt kínáltak?

Hogy is mondjam? Nem tetszett a szerep. A Festett madárban nagyon megkínoztak, meg is vertek. A sorozatban meg én lettem volna a bunyós cigány fiú. Nekem kellett volna bántanom a gyerekeket. Én nem vagyok verekedős.

S most, a nyolcadik osztály után lesz kilencedik is?

Még nem döntöttem el, hogy megyek-e vagy maradok. De ha megyek, akkor csak Prágába.

Ez a kitűzött cél?

Filmezni akarok. Utazni a világban.

A Festett madár nem kísért az álmaidban?

Nem. Soha.

Mi volt a legnehezebb jeleneted?

Amikor elsodort a víz a Dunán. Messze kerültem a parttól. Akkor nagyon féltem. Tíz körmömmel kapaszkodtam a rönkbe. Pedig a víz alatt búvárok vigyáztak rám.

És a legjobb jelenet? Volt olyan egyáltalán?

Volt. Amikor átrobogott felettem a vonat. Egy egész szerelvény. Kérhettem volna kaszkadőrt. Nem féltem. Nem kellett. Tudtam, hogy elférek a sínek között, csak nem szabad megmozdulnom. Mindenki keresztet vetett, amikor elindult a vonat, csak én nem. Izgultak értem. Én meg élveztem.

Velence milyen emlék?

A fesztivál? Szuper volt. A gondolák, a lagúnák, minden.

Az ünnepi szerkódat ki állította össze? A nagymama?

Én, egyedül! Van egy csokornyakkendőm is. Udo Kiertől kaptam Velencében. Az övé volt. Nekem ajándékozta. A prágai premieren volt először rajtam.

Igaz, hogy egyszer eltűntél a forgatáson?

Sok volt a borzalom. Kopaszra vágták a hajamat, kinevettek az iskolában. Nem volt kedvem a folytatáshoz. Egy nehéz jelenet után elmenekültem a helyszínről. A fél stáb engem keresett. Három autóval járták a környéket. Elbújtam az erdőben, de megtaláltak. Mondták, hogy nem tehetek ilyet.

Előfordult már, hogy a származásod miatt kigúnyoltak?

Egy benzinkúton nem szolgáltak ki, mert látták, hogy sötét a bőröm. Forró csokit akartam inni. Nem kaptam. Az ilyenek, mint te, ide be se tegyék a lábukat, mondta a kiszolgáló. Rosszulesett, de nem sírtam el magam.

Suli után miről szól a napod?

Már csak deszkázni szoktam. Az extrém sportot abbahagytam. Parkouroztam.

Az mi is?

Egyik pontról a másikra akadályokon keresztül kell eljutni. Az olyan akrobatikus elemekkel tűzdelt sport.

És miért hagytad abba?

Kificamodott a bokám egy ugrás után. Fél kézen is meg tudtam állni. A szaltó is jól ment. De már nem csinálom. Elég volt. Nem szeretném összetörni magam.

Jött valami más helyette?

A szaxofon. Beálltam apám és a nagybátyám mellé. Esténként itt játszunk a vendéglőben. Nyáron a bejárat mellett az utcán. A mi zenénket. Roma dalokat. De a swinget is nagyon szeretem. Amerikai zene. Az is egy nagy vágyam. Amerika. Átrepülni az óceán felett. Ha a Festett madár bekerült volna a legjobb öt idegen nyelvű film közé, akkor mehettünk volna Los Angelesbe. De csak a legjobb kilenc közé jutott be, úgyhogy maradtunk itthon. Olyan filmben szeretnék majd játszani, amellyel elutazhatok Amerikába.

Zárjuk egy vidám történettel a beszélgetést. Előkapsz egy ilyet?

Egyszer megijesztettem a nagyit. Velem volt a forgatáson. Siklót fogtam az erdőben, bedugtam a zsebembe, és magammal vittem a szállodába. Amíg ő a fürdőszobában volt, beraktam a vánkosa alá az ágyba. Nagyokat sikoltott, én meg jókat nevettem. Egyikünk sem felejti el ezt a történetet. De nem hazudtam. Amúgy tényleg jó fiú vagyok.