Lampl Zsuzsanna Turczel- és Szüllő- díjas szociológus, egyetemi oktató, újságíró, író. A nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Filozófia és Politológia Tanszékének docense és a Fórum Kisebbségkutató Intézet Szociológiai és Demográfiai Kutatások Részlegének igazgatónője. Több monográfiája, kisprózai kötete, egy mesekönyve, valamint számos tanulmánya és publicisztikai írása jelent meg. Férjével, J. Mészáros Károly sportújságíróval Pozsonyban él. Két gyereke és három unokája van.
Ez itt a Társalgó, ahol szlovákiai magyar közéleti szereplők 11+1 kérdésre válaszolnak, és megmutatnak néhány fényképet a családi albumukból a Vasárnap olvasóinak.
Mi a legmeghatározóbb gyermekkori emléke?
Képek jutnak eszembe. Talán a kocsiban fekszem, felettem a kék ég, és nagy bennem a békesség. Vagy ülök az udvaron, citromot nyalogatok, és hallgatom a házunk lakóinak szlovák beszédét. Pozsonyban születtem, és a Vár úton éltem 15 éves koromig. Az egész gyermekkorom meghatározó volt és szép, több élményemet meg is írtam a Móki meséi c. könyvemben. De a legmeghatározóbb pozitív élményem az volt, hogy szeretve voltam. A negatív pedig az, hogy nyolcéves koromban meghalt az apukám.
Mi a kedvenc kirándulóhelye?
Elég sokat utazunk, és mindenhonnan azzal jöttem haza, hogy ide vissza kell menni. Például Kínába, ami nagy élmény volt. De annyi hely van, amit az ember még nem látott... Az utóbbi években Balatonfüred az, ahova visszajárunk. Nagyon szeretem a Tátrát is. A csallóközi Gellén hétvégi házunk van, s mivel tavaly aránylag ritkán jutottam el oda, úgy érzem, hogy az is egy kirándulóhely. Az örök kirándulóhelyem pedig Pozsony belvárosa. Ott mindig olyan, mintha visszamennék a gyerekkoromba.
Szokott énekelni?
Magamnak nem szoktam, én a csendet szeretem. Viszont szoktam énekelni a kisunokáimnak. Érdekes, hogy eszembe jutnak olyan gyerekdalok, amelyeket anyukámtól hallottam. Ilyen a „Beültettem kiskertemet a tavasszal” és ehhez hasonlók, ezeket ők is nagyon szeretik.
Mi tölti fel?
Nagyon szeretek olvasni. S mivel a munkám részben a hobbim is, az is feltölt, amikor kutatok, elemzek és írok. De ugyanúgy a kisgyerekek, akik persze el is fárasztják az embert, vagy egy jó beszélgetés valakivel, egy kirándulás, kulturális élmény.
Mivel foglalkozna, ha nem a jelenlegi munkáját végezné?
Voltak az életemben olyan helyzetek, amikor úgy gondoltam, hogy elegem van abból, amit csinálok. Mégis mindig visszajutottam ahhoz, amihez a legjobban értek. Tanítok, kutatok, könyveket, tanulmányokat írok, tizenhárom éve, újabban péntekenként jegyzeteket az Új Szóba. Egyelőre szeretem csinálni.
Mire a legbüszkébb?
Arra, hogy mindig önmagam tudok lenni. Ez nem volt mindig egyszerű. Büszke vagyok arra is, hogy magyar vagyok, és magyarként szlovákok között el tudtam fogadtatni magam, sőt sok dologban felnéztek rám. Büszke vagyok a gyerekeim és házastársaik tehetségére és képességeire, sikereire. S van még valami: nemrég hallgattam a férjem nyilvános előadását a szlovákiai magyar sportéletről, és nagyon büszke voltam rá, mert másfél órán keresztül teljesen lekötött. Soha nem gondoltam volna, hogy egy sportról szóló előadás ilyen érdekes lehet.
Mi a fontos az egészség megőrzése szempontjából?
A legfontosabb a lelki béke és a kiegyensúlyozottság, valamint a társadalmi béke. Ez alatt azt értem, hogy az ember olyan társadalomban él, ahol nincs széthúzás, marakodás és békétlenség. Fontosak a jó emberi kapcsolatok, egy olyan tevékenység, amibe bele lehet feledkezni, s persze a mozgás és az étkezés is.
Melyik könyv vagy film volt önre a legnagyobb hatással?
Évente mintegy 40 könyvet olvasok a szakirodalmon kívül. Tavaly újra elolvastam Dávid Teréz Időzített boldogságát. Fiatal koromban nem ragadott meg, most viszont lenyűgözött, hogy milyen pontosan ábrázolja az akkori társadalmi és családi kapcsolatokat. Az újraolvasottak között van a Ragtime és a Boldogultak bálja is, főleg az utóbbi ma is döbbenetesen aktuális. Filmek? Ismerve a valódi, sajnos tragikus történetet, nagyon megérintett a Volt egyszer egy... Hollywood. A legutóbb látottak közül nagyon tetszett a 6:3 című magyar film és a Van Gogh az örökkévalóság kapujában.
Mi a legszebb magyar szó?
Az egész magyar nyelvet szépnek tartom, de talán a legszebb az, hogy magyar, család és béke.
Mit tart a legfontosabb emberi tulajdonságnak?
A szeretetet és a megbocsátást.
Hisz Istenben?
Igen, templomba járó és hívő római katolikus vagyok. Ez részben gyerekkorból jön, de a megtérésem a felnőttkorhoz köthető, 30 éves lehettem.
+1 Ha varázspálcával meg tudna változtatni valamit a világban, mi lenne az?
Azt gondolom, hogy létezik az a pénz, amellyel meg lehetne oldani a világon uralkodó rengeteg problémát. Csak épp nem erre van fordítva, hanem az emberek egymásnak ugrasztására, a különféle békétlenségek szítására. Ezt változtatnám meg.
A cikk eredetileg a Vasárnap családi magazin 2024. március 26-ai számában jelent meg.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.