Könnyű szárnyakkal

Még télvíz idején is turisták ezrei látogatják a várost – naponta. A múlt év őszétől újabb híres lakója van a helynek. Pontosabban: ott lakott ő korábban is, ott is született, ott nőtt fel, de tavaly szeptemberben lett Európa-szerte híres. Velence rangos fesztiválján ugyanis akkor mutatták be Jerzy Kosiński, a lengyel származású amerikai író sok nyelvre lefordított regénye, a Festett madár alapján készült, azonos című filmet, Václav Marhoul rendezését a tizenkét éves Petr Kotlár főszereplésével. Az alkotás a világ több pontján nyert már rangos elismerést, és besorolták a legjobb tíz Oscar-jelölt külföldi produkció közé. A döbbenetes hatású történet főhősét megformáló Český Krumlov-i fiú pedig az év hőse lett Csehországban.

Kosiński magyarul is megjelent regényének központi alakja egy zsidó kisfiú, akit sötét haja és bőrszíne miatt inkább kereszteletlen cigányfattyúnak neveznek a történetben, s akit a világháború első heteiben, 1939 őszén Lengyelország egy távoli falujában helyeznek biztonságba a szülei. Nevelőanyja azonban hirtelen meghal, a gyerek ott marad egyedül, és nyakába veszi a világot. Biztonságot és védelmet keresve faluról falura vándorol, de mindenütt megaláztatásban, kegyetlenségben, szörnyűségekben van része. Ennyi kínt, ennyi borzalmat elszenvedni még egy felnőttnek is sok, nem még egy gyereknek. De eljátszani is. Petr Kotlár, ez az érzékeny lelkű, szuperintelligens – most már kimondhatjuk – őstehetség egészen rendkívüli alakítást nyújt a csaknem háromórás, fekete-fehér, mindössze kilencpercnyi dialógot nyújtó, ily módon is párját ritkító filmben. Világsztárok a partnerei. Az európai és amerikai mozi négy jelentős művésze vállalt epizódszerepet mellette. Világviszonylatban is egyedülálló az a művészi és fizikai teljesítmény, amellyel az elsőfilmes kis srác elkápráztatja a közönséget. Szívszorítóan hiteles alakításával immár nézők millióiból vált ki mélységes döbbenetet és teljes elismerést a világ különböző országaiban.

„Nem ígérhetek magának semmit – mondja a telefonba Milan Kotlár, a nagypapa. – Furcsa a kölyök. Nem akar híres lenni, és az újságírókat is kerüli. Beszéljen a feleségemmel, ő talán meg tudja győzni.”

Pár nappal később már Věra Kotlárovával beszélgetek.

„Én mindent megteszek, de a bemutató óta Peťa egyáltalán nem örül, ha szólok neki, hogy interjút kell adni. Másfél évig tartott a forgatás. Akkor még úgy-ahogy kiszolgálta az újságírókat, de most már kategorikusan elutasít minden érdeklődőt. Gyerek még. Nem könnyű rábeszélnem őt, hogy kivételt tegyen. Ma is két televíziós beszélgetésre kellett nemet mondanom. Kijelentette, hogy ő ezért nem utazik Prágába. De ne is jöjjenek hozzá.”

Kotlárék, a nagyszülők hangulatos fogadót működtetnek Český Krumlov szívében. Mondhatnám azt is, hogy egy kisebb éttermet, de a vendéglő megnevezés jobban illik a helyre. Cikánská jizba. Nem olcsó hely, de nagyok az adagok, és mintha középkori falak között falatoznának a vendégek. Hol németül, hol oroszul, hol angolul beszélő asztaltársaság rendelését veszi fel a rokonszenves, fürge mozgású panyi Věra, akinek neve és remekül megrajzolt arca hamarabb felfedezhető a fogadó bejárata felett, mint a Hosszúnak nevezett, egyébként rövid kis utcában található, igazán otthonos hely cégtáblája.

„Peťa most jött meg az iskolából – mondja a fiatal nagymama. – Ötödikes. Az elmúlt nyolc napban nagyon beteg volt, kívül-belül hólyagok jöttek az ajkán és a szájában. Nemhogy rágni, még nyelni sem tudott szegény. De már jobban van. Tudja, hogy várják. Szusszan egyet, és lejön.”

A „lejön” csak annyit jelent, hogy a család az emeleten lakik. A fogadó felett, ahol három vendégszoba is van. Peťa szülei vendégmunkások Ausztriában. Édesanyja egy kisüzemben dolgozik, édesapja a BMW-gyárban, de kamionos akar lenni. Szakközépiskolát végzett, érettségizett, németből államvizsgája van. Dolgozhatna irodában is, megvan hozzá a képesítése, mondja az édesanyja, panyi Věra, de nem, neki most a kamion a nagy álma. Velük, Ausztriában él Peťa pár évvel idősebb bátyja, de hétvégenként mindig együtt a család. A Český Krumlov-i fogadóban pénteken és szombaton kivilágos kivirradtig zenél a Vizes rongy nevű cigányzenekar, amelyben apa és nagyobbik fia is játszik. A Babinak – így nevezi nagyanyját Peťa, a „festett madár” – van még egy fia. Tolószékben. Férjével együtt így aztán két gyermekről gondoskodnak rengeteg elfoglaltságuk mellett. Beteg fiukról és az egyik unokájukról. Egyformán szeretik mindkettőjüket.

Nem kérem „ingyen” az interjút Peťától. Ajándékot kap tőlem. Egy divatos, gyöngyszemekkel díszített bőr karkötőt. Olyat, amilyennek egy kamaszodó fiú már nagyon örül. Legalábbis ebben reménykedem. És nem tévedtem. Peťa arca azonnal felderül, amint elé teszem a meglepetésajándékot. Nyert ügyem van, ez kétségtelen. Beszélni fog a gyerkőc. Szépen, pontosan, megfontoltan. Mondhatnám: nyomdakészen.

Az iskoláról kérdezhetlek?

Szeretem. Legjobban a tornaórát. De az angolt és a cseh nyelvtant is.

Gyakorolni is tudtad már az angolt, hiszen hollywoodi sztárokkal dolgoztál.

Harvey-val beszélgettem a legtöbbet.

Ő alakítja a filmben a papot. Harvey Keitel.

Jó volt vele. Nagyon szép ajándékot kaptam tőle. Víz alatti kamerát.

Udo Kier?

Vele is jó volt, csak kegyetlen szerepet játszott. A molnárt.

Stellan Skarsgard?

Őt is kedveltem.

Julian Sands?

Vele keveset beszélhettem. A szerepével volt elfoglalva. Vad, durva embert kellett megformálnia. Fogva tartott, megkötözött, vert is. Nem engedett el a viskójából. Amikor felkapta, és a torkomhoz szorította a kést, nagyon megijedtem tőle.

Igaz, hogy a forgatás felénél küldtél egy SMS-t a rendezőnek, hogy fütyülök a filmjére, elegem van belőle?

Haza akartam jönni. Hiányoztak a szüleim, a testvéreim, a barátaim, az osztálytársaim.

Český Krumlov mennyire nőtt a szívedhez?

Nagyon jó itt. Lakhatnék Ausztriában is, a szüleimnél. Nem szeretem Ausztriát. Egy évig ott jártam iskolába. Nehéz volt. Az elején egy szót sem értettem németül. Év végére megtanultam. De nem maradtam ott. Itt vannak a barátaim. A nagyszüleim is fontosak számomra.

Besegítesz néha a nagyinak a vendégek kiszolgálásában? Például ha osztrák turisták térnek be ebédre vagy vacsorára.

Nem kell tolmácsolni a Babinak. Ő is beszél németül. Még oroszul is. Én az angol mellett minden szerdán német különórára járok.

Beszéljünk a forgatás legnehezebb napjairól. Az egyik jelenetben áthajt feletted egy vasúti szerelvény. Ott fekszel a síneken.

Ha kaszkadőr helyettesített volna, a nézők biztosan észreveszik. Nem féltem. Érdekes volt alulról nézni a vagonokat.

Bátor fiú vagy.

Megcsináltam.

És a trágyagödör?

Na, ott féltem! A dublőrt dobták be, de én másztam ki. Azt mondta a rendező, hogy így lesz jó, mert nem kerül tőzeg a számba. Mély volt a gödör, de nem süllyedtem el benne. És büdös sem volt, csak nem volt kellemes az egész.

Csehország mellett Ukrajnában, Lengyelországban és Szlovákiában is forgott a film. Szlovákiában a tallósi vízimalomnál, ahol búvárok vigyáztak rád a víz alatt.

Ott is izgultam. Nagyon erős volt a víz sodrása, és egyedül voltam a tutajon. A többiek, a stábtagok messze álltak. A parton követtek.

Riasztó képsor az is, amikor hollók szállnak rád, és a csőrükkel verik a fejedet.

Ezt nem volna szabad elárulnom. Igaz, úgy tűnik, hogy állig be vagyok temetve, de alattam, a gödörben ült egy ember a stábból, és ő tartott a térdemnél fogva. A hollókkal pedig nem is találkoztam. Azokat számítógéppel rakták a fejemre.

Láttad már a filmet?

Prágában, a bemutatón. De az már a velencei fesztivál után volt, ahol a szervezők, az olaszok nem engedték meg, hogy megnézzem, hiszen fiatalkorúaknak nem alkalmas.

Dühös voltál, hogy kint rekedtél?

A rendező be akart vinni, de nem vihetett. Amíg ment a film, kint voltam a tengernél. Az is érdekes volt. A film végére aztán bevittek meghajolni.

Hallom, zsonglőrködni is tudsz.

Három vagy négy labdával. Igen. A forgatáson ukulelén játszani is megtanultam. Az olyan, mint egy kis gitár, négy húrral.

De most, ugye, a szaxofon a mindened.

Tizenhat éves a bátyám. Ő hegedül. Én megláttam a szaxofont a Youtube-on, és azonnal beleszerettem. Nagyon szép a hangzása. Csak sokat kell fújni. Mindennap gyakorolok. Sokszor csípi is a számat. Harminc perc után le kell tennem. A hegedű és a gitár nem érdekel. Karácsonyra szaxofont kaptam ajándékba. Ma megyek először zeneiskolába, négyre. Meg akarok tanulni jól szaxofonozni.

Szaltózni is szeretsz, mondta a nagyi.

Kint, a szabadban, a fiúkkal tanultam meg, nem a tornateremben. Fűben, homokban. Nyáron még a folyóban is szaltózunk. Edzésekre járok, workshopokra.

Mi vonz jobban? A gumiasztal vagy a szaxofon?

A szaxofon. Egyszer nagyon megütöttem a bokámat. Rosszul értem földet. Napokig fájt a lábam. Most már félek is egy kicsit, nehogy bajom essen. De a szaltót nem lehet elfelejteni.

Szép a hajad. Dús, fekete. Befonva is láttam már egy színes fotón, a neten.

Most úgy nézek ki, mint a madárijesztő, mert kibontottam a fonatokat. Ausztriában fonták be az Afrozentrumban. Lehet, hogy le fogom vágatni rövidre. Már nagyon megnőtt. Tavaly Egyiptomban nyaraltunk a szüleimmel, ott fonták be először.

Egyiptomban?

Jó volt nagyon. Delfinnel is úsztam. Fogtam az uszonyát, és vitt körbe-körbe a medencében. A víz alá is levitt, aztán felugrott velem. Tudok úszni, de volt rajtam mentőmellény.

A külföldi forgatások idején hol volt a legnehezebb?

Ukrajnában. Egyértelmű. Ott nagyon nem szerettem. Pedig a Babi végig ott volt velem. Hiányzott az internet, nem tudtam telefonálni senkinek. Gyerekek sem voltak körülöttem, csak felnőttek. A helybeliek szóba sem álltak velem. Rossz volt. De sokat rajzoltam. Állatokat, mesefigurákat.

Ha majd jól megy a szaxofon, beállsz te is az édesapád és a bátyád mellé játszani?

Sokat kell még addig tanulnom, de igen! Tudom, mit akarok.

Aztán lehet, hogy a végén mégis színész leszel.

Egy sorozatban szívesen játszanék. A Rendelő a Rózsakertben a kedvencem. Abban minden színésszel szívesen megismerkednék. Már bemutattak a rendezőnek. Azt mondta, ha találnak nekem való szerepet, behívnak.

Híres fiú lettél, és nem csak Český Krumlovban. Prágában is, egész Csehországban, de már külföldön, sőt Amerikában is.

De én nem akarok híres lenni! Itt sem maradtam bent a moziban, amikor a Festett madarat vetítették. Csak az elején voltam ott. Mire véget ért a film, már otthon tévéztem. De a helybeliek tudják, hogy játszom a filmben.

Előfordul, hogy itt, a vendéglő félreeső zugában írod meg a házi feladatot?

Soha. Azt csak otthon írom. Én ide le sem járok hét közben. Csak pénteken és szombaton, ha szól a zene.

Prágában szívesen laknál?

Csak rövid ideig. Amíg tart a forgatás. Én Český Krumlovban vagyok otthon. Nagyon szép város ez. Itt kanyarog a Moldva. Van játszóterünk is a lakótelepen, a város szélén. Vagy sétálhatok a parkban, ha akarok. Mindenki itt lakik, akit szeretek.

Most, ötödik osztályosként mi a legnagyobb álmod?

Bekerülni a sorozatba. Annak nagyon örülnék. Igazán!

A következő kérdést már a nagyinak teszem fel, panyi Věrának, mert épp van egy szusszanásnyi ideje, amíg a vendégek jóízűen, gazdagon megrakott tányérokból falatoznak. Érdekel, nem okozott-e gondot az unokájának visszazökkenni az itthoni létbe, az iskolába.

„Boldog volt, hogy végre itthon lehet – mondja. – Hiányoztak neki a gyerekek, a barátai. Nagyon játékos kedvű. Tizenhárom éves. Focizni, sportolni, zenélni akar. Gyorsan visszailleszkedett a régi közegébe. De két hét múlva, egy este már arról mesélt, kivel mit élt meg a forgatáson. Hiányoztak neki a filmesek. Másfél év alatt megszokta őket. Kapcsolatban maradt velük. Írogat nekik, hívják egymást. A hétvégéket nagyon várja. Amikor szól a zene. Ha látná, mi van itt olyankor! Főleg nyáron! Kint táncolnak a vendégek az utcán. A nagyobbik unokám, Petr bátyja több hangszeren is játszik. Született zenész a kölyök. Petr zongorázni is tud egy kicsit. Ukrajnából tartottunk hazafelé, Varsón keresztül. A Chopin reptéren van egy zongora a tranzitban. Két órát kellett várnunk a gépre. Petr odaült a zongorához, elkezdett játszani, és mindenki őt hallgatta. Nemcsak a stábból, az összes várakozó utas. Lenyűgözve nézték őt az emberek, pedig csak két-három dalt tud játszani. De azt csukott szemmel, elképesztő átéléssel. Peťa érzéssel, a szívéből játszik. A rendező, az operatőr, a hangmérnök, mind azt mondta, ne hagyjuk veszni a tehetségét.”

Hogy kire hogyan hatott a Festett madár a moziban? Věra asszony nem titkolja: óriási meglepetés számára a film.

„Végig ott voltam a forgatáson, de nem gondoltam, hogy ez így fog összeállni. A vágás után minden máshogy hatott rám, mint ott, a helyszínen. Végigsírtam az egész filmet. Kétszer láttam, mindkét alkalommal sírva jöttem ki a moziból. Peťa a szemével beszél a vásznon. Mindenki, aki látta a filmet, és betér hozzánk a vendéglőbe, ugyanezt mondja. Hogy Věra, ez a gyerek szavak nélkül beszél. És tényleg! Nagyon érzékeny fiú. De makacs is nagyon. Mint a nagyapja, aki a városi tanács tagja. A keményfejűségét tőle örökölte. Tőlem meg az érzékenységét. Egyébként szégyellős fiú. Őt is fojtogatta a sírás a moziban, láttam. Ott ült mellettem, de nem engedte el a könnyeit. Tartotta magát. Befelé sírt. Azt mondta a vetítés után, hogy Babi, nem hiszem el, hogy én vagyok a vásznon. A szülei is sírtak. A nagyapja egyedül ment el a moziba, ő nem jöhetett velünk, mert a másik fiunkkal, a tolószékessel itthon kellett maradnia valakinek. Ő itt, Český Krumlovban látta a filmet. Könnyes szemmel jött haza. Ez a gyerek mindannyiunkat kikészített.”

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 2020/7. számában jelent meg!