Elkészítési idő: 40 perc

„Van egyfajta áldozat és szolgálat a szerelemben, amely több és igazibb, mint a vallomás és rablás, több, mint a „Csak-Téged-és-örökké” – (...), van egyfajta szerelem, mely nem elvenni akar, hanem megóvni, nem bántani akar, hanem megmenteni, s talán csak ez az igazi s őszinte.” (Márai Sándor)

Szerelem. Mily csodás, mily őrült, mily lenyűgöző. És olykor mily fárasztó érzés is egyszerre. Kimeríthetetlen gazdagságú téma, amelyet ki-ki a maga fogalmi szála mentén vihet tovább. Ebben a szép, tartalmas magazinban is feltűnhet, mennyiféle formája bújik meg az emberek között.

Csalatkozni valamiben, amiben sokáig hisz az ember, minimum kellemetlen. Hinni valamiben mégis kell, mert nem megy értékrend híján. Vállalható eszmék és irányok nélkül sem megy. Nem jut semmire az ember.

A májusfaállítás mára kiment a divatból. A mai lányok, ha falun nőnek is fel, nemigen ismerik a történetét. Pedig nagyon mulatságos és emlékezetes volt az a májusfa-ajándékozás.

Így szerepelt a mobiltelefonomban. Mari Tamása. Családnevét, s hogy volt egy másik keresztneve is, most tudtam meg. Most, hogy elment, utánament.

Érettségi előtt állt Bánsági Ildikó, amikor 1966-ban Törőcsik Mari a Sikátor című filmben játszott. Az ezt követő két évben, amikor már a Nemzeti Színház stúdiósa volt, neves pályatársnője Jancsó Miklóssal és Mészáros Mártával forgatott a Még kér a népben és a Holdudvarban.

Elkészítési idő: 35 perc

Nem szívesen ragadok most tollat, de már nagyon idegesít, ami körülöttünk folyik. Nem tudom, mások is így látják-e, de úgy érzem, társadalmunk két táborra szakadt. Akik „oltakoznak”, és akik nem.

Májusban, a szerelem hónapjában az emberiséget évezredek óta foglalkoztató kérdést járjuk körül: létezik sírig tartó szerelem? Eldöntendő kérdés. Igen. Nem. Ezek a lehetőségek.