Úgy szeretlek, ahogy nekem jó. Te is úgy szeress, ahogy nekem jó

Eltérő szeretetvágy a kapcsolatokban

Felnőtt viselkedésünk alakulásában is a koragyermekkori szülői minták a legfontosabbak. Ha a családban megértő és elfogadó érzelmek voltak, és a személyes szabadság érték volt, akkor ez a demokratikusabb minta lesz meghatározó a felnőttkori párkapcsolatokban is. Előfordulhat, ha a szülő, mint a gyerek számára legfontosabb tekintélyszemély, túlságosan korlátozó és szigorú, vagy hideg és elutasító, akkor az őrződik meg, hogy a legbiztosabb módja a békességnek a korlátlan engedelmesség. Nyilván nem mondhatjuk, hogy egy az egyben tevődik át a hajdani szülői modell a felnőttkori kapcsolatokra, tehát nem apukánkkal vagy anyukánkkal kezdünk randevúzni, mégis, a partnerválasztás tudattalan mintázatában ezek a forgatókönyvek ott lesznek, és nagyban befolyásolják azt.

Nagyon sok házaspár annak az illúziónak a zátonyán akad fenn, hogy azt gondolják: szeretik egymást, ez elég, a többi majd jön magától. Ez a folyamat azonban bonyolultabb ennél. Jó ismerni a párkapcsolatok menetét, hogy később ne legyenek sem belső, sem külső konfliktusok.

Leginkább a szeretetreméltóság utáni tudattalan vágy az, ami érzékelhető az emberek nagy százalékánál. Ennek jeleit majdnem minden kapcsolatban megtaláljuk. Ha belegondolunk, életünk során hányszor mondunk le valamiről a másik kedvéért, vagy hogyan alakítjuk át valódi vágyainkat, ha azt érzékeljük, a másiknak ez nem lenne ínyére, elég nagy számot kapnánk.

Lehet engem szeretni?

Sokakban felmerül ez a szorongás, legtöbbször azonban tudattalanul, és nem kérdésként, hanem viselkedésszabályozó módon. A korai anya-gyermek kapcsolatban elszenvedett érzelmi hiány ahhoz vezet, hogy az illető gyanakvó és bizalmatlan lesz. Okkal történik ez, mert ha az első és legfontosabb női alak – az anya – nem azt mutatta, hogy a csecsemője a mindenség közepe, és a legszeretettebb lény, hanem azt, hogy egy a sok teendő közül, akkor a korai érzelmi élményekben a csalódás is jelen lesz. Az elfoglalt anyák sokszor – anélkül, hogy tudnának róla – azt közvetítik a gyereküknek, hogy praktikusan nem érnek rá vele foglalkozni, nem kerül előre az elintézendő dolgok listáján: vagyis nincs szeretve annyira, hogy kimagasodva a többiek közül kiváltsa a figyelmet. Az ilyen gyerekkor következtében látható felnőtt érzelmi attitűd a tudattalan szeretetreméltósági törekvés, mely valójában abban segít az illetőnek, hogy „kivattázza” a környezetét. Mindent megtesz a konfliktusok elkerülése érdekében. Háttérbe szorítja a saját érdekeit, nem érdeklik a veszteségek, csak az, hogy a befektetett érzelmi munkával elérje: szeretik. Még a szomszéd, a közértes és a parkolóőr is. Mindig kedves, megértő és szeretetteljes, segítőkész olyankor is, amikor igazán nem lenne alkalmas neki. Igazi jó ember, csak komoly árat fizet mindezért. Ha ő nem szereti is például az ölelést, vagyis a testi gesztusokkal is kifejezett érzelmet, akkor húzódozva bár, de fogadhatja. Ám társának ez lehet, hogy kevés lesz, és az idő előrehaladtával egyre ingerültebben kérheti számon: „nem igaz, hogy szólnom kell egy ölelésért vagy pusziért! Nem is szeretsz te engem!”

Ki mire vágyik?

Jelekre? Szavakra? Miből érzi meg a másik szeretetét? Vegyünk egy példát: egy fiatal anya, miután ő maga sem tanulta meg anyjától az érzelmek biztonságot adó kifejezését öleléssel és puszikkal, csak nehezen megkapható félmondatokkal, saját anyaságában problémákkal fog küzdeni akkor, ha gyerekének mást szeretne nyújtani.

Sokszor előfordul, hogy a gyereknevelésben szinte kényszerítenie kell magát ezekre a gesztusokra, mert spontán nem jön ez elő. Egy ilyen anyának valójában új tanulási folyamatot kell lefuttatnia az érzelmek kifejezése terén, hogy ne azt a mintát adja át, melyet maga is kapott.

Az az érzelmi mód, ahogy kifejezzük egy másik ember felé a szeretetünket, ezektől a korai élményektől függ. Az önkéntelenül megnyilvánuló érzelmi impulzusok olykor illeszkednek, máskor viszont csalódottságot eredményezhetnek egy társban, vagy akár barátban is.

Sokan ismernek „kielégíthetetlen” embereket, barátnőket, akiknek semmi nem elég, vagy párkapcsolatban olyan társat, aki – mintha örökké éhes csecsemő lenne – folyton megerősítésre vágyik. Nyilván a legnehezebb esetek azok, melyekben az érzelmi igény indulatvezérelten jelenik meg. A haraggal igényelt szeretet nem képes jól működni. A kikényszerített gesztusokban nem lesz őszinteség, csak megfelelés és olykor a szabadulás vágya.

Az, hogy ki hogyan képes szeretni, és ezen adott esetben változtatni, karakterfüggő és a korai érzelmek feldolgozottságától változó. Sokan alapvetően szeretetigényesek, ám kifejezési eszközeik nem találkoznak a másik oldal elvárásaival. Ilyen helyzetekben optimálisan a jó és tiszta kommunikáció segíthet, nem az erőszakosság.

Az érzelmi igény, melynek (korai évekből származó) kielégítetlensége jogosnak definiált haragot gerjeszt, valójában nem más, mint a boldogtalan és elhagyott kisgyermek felnőtt változatának válaszreakciója. Az anya-gyerek kapcsolatban megélt érzelmi veszteségeknél gyakori, hogy az – egyébként felszínen rendezett életvitelt folytató – ember olyan életkorba kerül, ahol kiengedheti a „gőzt”, és kiadhatja dühét, akkor meg is teszi. Azt, hogy ezzel valójában olyan érzelmi helyzetet hoz létre, ahol ő maga lesz a romboló fél, miközben a másikra aggatja ezt a címkét, számára nem világos. Így alakul ki, hogy a narcisztikus karakterű férfiak (nők is) a párkapcsolataikban kiélhető agresszió mentén önmagukat tartják áldozatnak, áttolva az agresszor szerepet a másik félre. A „ha te nem lennél ilyen” vádak mutatják az áttolás folyamatát. A bármikor megfogalmazható magyarázat arra, hogy nem ő a hibás, mert ő csak válaszreakciót mutat, nem kezdeményezőt. Annak ellenére, hogy az ilyen párkapcsolatok gyakran már az első hetekben véget érnek, mert elég hamar látszanak a teljesíthetetlen érzelmi elvárások, sok csalódást okozhatnak a másik félnek. Az, hogy látnia kellene, amit a másik csak érez és gondol, valójában tényleg azt az élethelyzetet idézi fel, amit csecsemőkorunkban kapunk meg egy anyától. Azt a gondoskodó érzelmi figyelmet, ami tartalmazza, hogy már akkor megfogalmazza érzéseinket, amikor elkezdtük átélni. Felnőtt korban viszont már másképp kellene működni egy párkapcsolatban. Nem vagyunk képesek a gondolatolvasásra, sem arra a mértékű megnyugtatásra, aminek korai életkorból származó érzelmi hiányokat kellene pótolnia.

Változtatni vagy új társat keresni

A szerelem vak – tartja a mondás. És valóban, a párkeresés tudattalan érzelmi működésében sokszor előfordul, hogy a megfogalmazható érzelmi igényekhez képest valaki épp ellenkezőleg, olyan társat választ, aki a korai mintákhoz illeszkedik. Így találják magukat nők és férfiak olyan helyzetekben, amikor az érzelmek megfogalmazása: „legyél olyan, mint elképzeltem” ütközni kezd a valósággal: „te pont olyan vagy, mint az apám, aki képtelen volt egy jó szóra”. Ilyenkor a csalódás mértéke és a szeretet ereje fogja eldönteni a mérleg nyelvét valamely irányba. A kölcsönös támogatás, az együtt gondolkodás mindig segít.

Virginia Satir családterapeuta nevezte el kristálygömb technikának azt a kapcsolati működést, melyben a társak a szeretet nevében azt feltételezik, hogy ki kell tudni találni előre a másik igényeit, akaratát, érzéseit és gondolatait, majd ennek megfelelően kell cselekednie. A valóság azonban az, hogy ilyenkor a saját „szeretetreméltósági törekvés” működik és nem a másik fél ismerete. Sok hiába bevállalt kompromisszumnak áll a hátterében ilyen feltételezés: „én azt hittem, ő is így akarja, szereti”.

Aki változtatni szeretne, annak a „mihez van jogom és mihez nem” kérdés talán a legnehezebb egy kapcsolatban. Azonban minden helyzetben meg lehet találni azt az arányt, amiben még mindenki jól érzi magát, és nem fuldokol a szoros kötelékben, de nem is zsákmányolja ki a másik felet. Karakterfüggő, kinél hol húzódik a határ, de mindenkinél van egy végső pont, ahol már örökösen azzal a gondolattal küzd: „ezt nem így szeretném”. Akkor kell elkezdeni beszélgetni kompromisszumok helyett reformokról, melyek újrarendezik a feladatok és lehetőségek térképét.

Tari Annamária pszichoanalitikus

A teljes írás a VasárnapLélek mellékletben jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene