Vacsora Washingtonban

Nagy hússzeletekről és finom házi desszertekről ismert – már ha ismert egyáltalán, mert kínálata minőségben és árban is átlagon felüli ugyan, mégsem kirívóan más, az étteremkritikusok nem fordulnak meg itt gyakran.

A pincérek is mintha egy anyától származnának: helyes mackós alkat, ápolt rövid szakáll, illedelmes tekintet, kellemes mély hang és tiszta, fehér egyenruha.

Az úgynevezett borhelyiségben ültettek le, a forgalmas étterem tágas közepén kívül. Örültünk, hogy csendes, intim környezetben, ráérősen fogyaszthatjuk el vacsoránkat egy városi sétával és múzeumlátogatással teli mozgalmas nap után.

Rajtunk kívül még egy asztal volt foglalt a borhelyiségben, egy fiatal szőke nő és egy fiatalos jól öltözött férfi ült mellette. Halkan beszélgettek. Épp rendeltünk, amikor beviharzott egy középkorú hölgy, és egyenesen az asztalukhoz tartott. Hangosan bemutatkozott a szőkének. Az érkezőt Ellennek hívták, a szőkét Tanának. Ellen neve ismerősen hangzott. Először mérgelődtünk, hogy a trió hangos társalgása megzavarja saját beszélgetésünket, de hamar kiderült, hogy ami a másik asztalnál történik, az sokkal érdekesebb.

Egyfajta állásinterjúnak voltunk fültanúi (mert nem nagyon néztünk a másik asztal felé). Kiderült, hogy az érkező hölgy Ellen Ratner, a Fox News nevű, Rupert Murdoch tulajdonában levő, álhíreket és gyűlöletbeszédet terjesztő tévéadó munkatársa. A szőke hölgy Tana Goertz, a Trump-féle Apprentice című sorozat egyik szereplője, aki Iowa államban Trump kampányát vezette. A férfi neve nem derült ki, viszont többször elismételte, hogy épp előléptetését ünnepli: ő lett a pénzügyminisztérium új Fehér Ház-liaisonja, olyan futárféle. Eldicsekedte, hogy eredetileg a Fehér Házban szeretett volna állást kapni, de az nem sikerült, így viszont, a pénzügyminisztérium alkalmazottjaként sokkal több pénzt fog keresni. Az apja valami nagy kutya lehet, sajnos nem derült ki, konkrétan kicsoda, de a férfi által leírt jelenetből világos volt, hogy a magas beosztású papa nincs egészen megelégedve fia jelenlegi karrierjével.

Ellen uralta a beszélgetést. Elmesélte, hogy mint régi baloldali liberális, Hillary Clintonra szavazott, de tudta, hogy Trump fog nyerni, és ezt el is mondta a választások napján a munkahelyén, ahol senki sem hitt neki. Tana hangot adott meglepetésének, és dicsérte Ellen előrelátását.

Tana elpanaszolta, hogy azért nem nyerte meg az Apprentice-t, mert a producer nem kedvelte őt. Bezzeg Trump nagyon odavolt érte. De nem baj, mondta, azóta könyveket jelentetett meg, bizsut tervez és motivációs előadásokat tart. És meghívták a Today Show-ba, ennek nagyon örült.

Közben rendeltek, és a pincérek kihozták az ételeket, italokat. A miénk is megérkezett, a mellettünk levő asztalhoz pedig egy fiatal párt ültettek, ez megzavarta az addig felhőtlen hallgatózásunkat. De a továbbiakban még a VIP-asztalnál szó volt Dél-Szudánról (Ellen: gyakran utazik oda, rendkívüli krízishelyzet), Kínáról (Ellen: a világot ez az ország uralja hamarosan), arról, hogyan kell a rádióban és az interneten sikeresen terjeszteni az egyéni márkát (Ellen és Tana cserélt tapasztalatot ez ügyben), és arról, ki miért nagyon elfoglalt. A főétel elfogyasztása után egyszer csak szó került arra, amiért ez a három ember találkozott: a férfi azért mutatta be Tanát Ellennek, hogy az előbbi meghívást kapjon Ellen különböző műsoraiba, ahol majd bemutatja személyes márkáját.

Ha még a hétvégét követő kedden is az USA fővárosában lettünk volna, délután kettőkor beülhettünk volna a kávézóban, ahol Ellen és Tana találkozott, s ahonnan valamelyik stúdióba vezetett immár közös útjuk. A magát jókora önámítással liberális demokratának valló újságíró teret adott egy autokrata csaló, hazug, Twitter-troll elnök megválasztásában segédkező üzletasszonynak.

A kutya ugat, a karaván halad.