Megtanulni elviselni. Együtt élni a tudattal, hogy valaki, akit szeretsz, szenved, és nem tudsz rajta segíteni. Végignézed, ahogy napról napra fogy. Ahogy az állandó fájdalomtól eltorzul az arca. Ahogy nem bír már ülni sem. Feküdni is csak az egyik oldalán. Simogatod a kezét, az újra kinőtt, kunkorodó haját (világéletében egyenes haja volt), de nem jó neki már az érintés sem. Elküld, nem akarja, hogy nézd a szenvedését.
Bárhol vagy, bármit csinálsz, ott van a tudatodban. Hordozod magadban. Mindenféle érzések kavarognak benned. Tehetetlenség. Elkeseredés. Harag. Miért? Miért kell szenvednie? Meddig? Mi értelme az életnek, ha ez a vége? Rád is ez vár majd? A te gyerekeid is végig fogják nézni, hogyan élesednek ki a vonásaid a fájdalomtól, hogyan fogy el az erőd, hogyan engeded el a reményt, míg végül kimondod, hogy feladod, nem akarsz tovább élni?
Mitől függ, hogy valakinek gyors halál jut, vagy évek kilátástalan szenvedése?
A kezelőorvosa nem mond semmit. Ha egyáltalán sikerül elérni telefonon, hümmög. Nem hat a fájdalomcsillapító? Menjen be a sürgősségire, ha fájdalma van. Jártunk már ott párszor. Minimum tízórás várakozás a huzatos folyosón, örülünk, ha találunk ülőhelyet. De volt már olyan is, hogy kora reggeltől késő éjszakáig ott várakoztatták.
Próbálok keresni valami magánrendelést. Legalább a fájdalmát csillapítsák valahogy. A legkorábbi időpont három hét múlva. Addig ki kell húzni.
Napról napra rosszabb. Egyik reggel azt kéri, vigyem be a kórházba. Nem bírja tovább. Napok óta nem tud enni, inni. Elfogyott az ereje.
Majdnem összeesik, mire beérünk az onkológiára. Szerencsénk van, bent találjuk az orvosát. Behoztam anyukámat, nagyon rosszul van, mondom. Az orvos arcán dühös fintor. Mért ide jöttek? Mért nem a sürgősségire? Oda vigye! Anyu közben összeroskadva gubbaszt a széken. Nem. Nem viszem oda, nem bírná ki az egész napos várakozást, hiszen ülni sem tud. Az orvos csapkodni kezd, dúl-fúl. Nem értem a dühét. Végül kicsörtet a folyosóra. Hívja a nővért, húzzon ágyneműt. A kettesben mindjárt lesz ágy, mondja ingerülten. Hálálkodom, még egy mosolyt is préselek az arcomra.
Elrendezem a ruháit a szekrényben. Viszek be evőeszközt, vécépapírt. Bár az előbbit feleslegesen, mert már az étel gondolatára is hányingere van. A szomszéd ágyon fekvő hölgy közben bekapcsolja a zsebrádióját. Csak meghallgatom a híreket, mondja. Az első mondatból kitaláljuk, melyik rádió lehet az. Ezt is Soros támogatta, ő is Soros egyetemeire járt, külföldről pénzelik, blabla. Majd a következő hír: Budapestre látogatott Robert Fico. Díszőrség fogadta, Orbán Viktor mellett találkozott a külügyminiszterrel, aki elmondta, a két ország kapcsolatai még sosem voltak ilyen jók, a köztársasági elnök pedig kifejtette, mennyire nagyszerű, hogy ilyen miniszterelnöke van Szlovákiának, aki szívén viseli a visegrádi együttműködést. Anyuval sokatmondóan egymásra nézünk. Még csak ez hiányzott.
Nehezen hagyom ott őt. Másnap délután még rosszabbul van. Az ügyeletes doktornőnek nem tetszik a hasa. Röntgenre küldi. Bélelzáródás. Csövet vezetnek a gyomrába. Műteni nem lehet, a daganat miatt. Másnap reggel félve megyek be, próbálom elhessegetni az üres ágy rémképét. Fellélegzek, amikor meglátom anyut, akármilyen ijesztően néz ki csővel az orrában. Már nem hány. De teljesen ki van száradva, alig tud beszélni. Közben új szobatárs érkezik. Testes, nagyhangú néni. Folyamatosan poénkodik. Egy jó kis disznótoros, az kéne neked, rögtön megjönne az étvágyad! Előtte meg egy feles! Az én drága anyukám, aki sohasem ivott pálinkát, és a zsíros falatokkal sincs jó barátságban, halványan elmosolyodik. Rá se ránts, ha pizsamát kell cserélned, nekem is folyton becsusszan, jelenti ki vidáman a néni, akiről időközben kiderül, hogy civilben vécésnéniként dolgozik, vagyis, ha úgy vesszük, szakember. Bugyiban inkább nem megyek ki a folyosóra, még azt hinnék, be akarok pasizni, nevetgél. Harsányságával az én csendes, finom anyukám szöges ellentéte. Mégis hálás vagyok neki – talán így, viccelődve könnyebb elviselni a totális esendőséget, a test tehetetlenségét. Talán. De meddig?
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.