<p>A „harmóniaiskolák” legtöbbje azt tanítja, hogy az életben olyan munkát végezz, olyan dolgokat tegyél, amelyeket szeretsz. Ennek eredménye, hogy az emberek egyik része erejét megfeszítve, görcsösen próbál menekülni abból az élethelyzetből, melyben van.</p>
A másik részük pedig csak legyint a tanácsra, mondván: nem olyan világot élünk, ahol válogatni lehetne az elfoglaltságok között. Ezért aztán az ellenkezők megkeseredve próbálják túlélni mindennapjaikat. Mindkét magatartás magával hozza a keserűség érzését, pedig az ember arra törekszik, hogy ezt elkerülje.
Mi lenne, ha törekedés és teljes elutasítás helyett csak nyitva hagynánk az ajtót, hogy amikor eljön a pillanat, olyan dolgokat tegyünk, amelyek örömmel töltenek el bennünket? Van, akinek örömet szerez egy magányos séta, fél óra a barátokkal, néhány nyugodt perc zenehallgatás, festés, rajzolás, nyelvtanulás vagy bármi olyan tevékenység, melyben nincs kényszer, mégis örömet ad. Ha akarod, megteszed, ha nem akarod, nem teszed.
Ha viszont egyszer kipróbálod, milyen energiákat szabadít fel a sikerélmény, a kényszer nélküli elfoglaltság, rájössz majd, hogy felfedezted testi és lelki bajaid gyógyszerének egyik összetevőjét. Elindul egy olyan folyamat, amelynek végén ismét megtanulhatsz valamit magadról, az életedről.
Mindenkinek megvan az élet szánta feladata, amelytől a különféle kibúvók miatt saját magunkat barikádozzuk el. Bárhogyan tekints is erre a kérdésre: életed minden pillanatában megvan a lehetőség, hogy új dolgokat fedezz fel.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.