Lemondások, veszteségek, fájdalmak. Nem csak a sportban, a való életben is

A legtöbb esetben ennyi látszik, akár a képernyőn keresztül egy sportteljesítmény elérésénél, akár a való életben egy feladat, egy cél beteljesítésénél. Valójában néhány perc vagy néhány óra. A végeredmény kerül látómezőbe, minden más pedig nem.

Lemondások, veszteségek, fájdalmak. Nem csak a sportban, a való életben is. Mielőtt irigylésre adjuk a fejünket, álljunk meg egy pillanatra, s próbáljuk beleképzelni magunkat abba a helyzetbe, amiben a másik illető lehetett, amin végigmehetett. Hogyan vezethetett az út odáig, hogy elérje az általa kitűzött célt, legyen az egy új autó, egy sikeres vállalkozás, egy gyermek születése vagy egy fontos utazás? Milyen buktatók, nehézségek, fájdalmak, akár veszteségek érhették útközben? Hogyan és miből meríthetett erőt, amikor egy bukás után újra felállt? Mi mindenről kellett lemondani, megoldani, kitalálni, végigjárni? Milyen erő, kitartás kellett ahhoz, hogy minden áldott nap tegyen a céljáért, igen, még akkor is, amikor éppen nem volt kedve, energiája, akár lehetősége?

Célszerű látni a belefektetett munkát, még akkor is, ha a fenti kísérletünk valószínűleg nem vezet eredményre. Nem fogjuk tudni, látni egy másik ember életében, mi vezetett idáig, de jó, ha tudatosítjuk, mindenhez energiabefektetés szükségeltetik.

Hajlamosak vagyunk ugyanis csak a szépet, a jót látni, s a legtöbb esetben természetesnek venni.

A köznapi életben pedig egyszerűen azt mondani: szerencsés, neki volt lehetősége.

Jó, ha tudjuk, mindannyiunk számára adott a helyzet, hogy rajt-cél győzelmet arassunk, a kérdés csupán az, mit teszünk meg ennek érdekében.

Szöveg Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép