Találkozások, háztartások, könyvek, hetek

Mondom tehát csak címszavakban, távirati stílusban, aztán – ki tudja – lehet, hogy egyszer még ki is fejtem. (Az ördög sosem alszik.) Nyaralásomból hazatérve, szinte rögtön egy nagy találkozóra mentem, igaz, szombaton kezdődött, de bizony, hogy vasárnap ért véget! Amikor a meghívót kaptam, valamikor májusban még, nem akartam elhinni, hogy nem tévedés. Hiszen a minap írtam róla itt, a 35.-ről, igen, az érettségi találkozónkról, határozottan emlékszem, ahogy ugyanezzel a billentyűzettel vertem be az osztályunk névsorát emlékezetből, merthogy ha álmomból keltenek fel, akkor is fújom máig (Benkovics, Császár, Demjén, Dobai, Futó, Hubač, Izsák, Kanyicska…). Az nem lehet, hogy öt egész év csak úgy elsuhant, mint a hegyi patak a meredek hegyoldalon! De. Kiderült, hogy lehet. No de, az is kiderült ám, hogy nyomot egyikünkön sem hagyott, mind ugyanolyanok vagyunk, mint 40 éve, amikor elballagtunk. Legalábbis lélekben, s ez határozza meg küllemünket is. És ugyanolyan kiváló, a 8. osztályokból válogatott társaság, okos, szellemes, összetartó, szóval nem is fokozom tovább: lenyűgöző. Mind eljött, aki jöhetett, csak a távoli országokba szakadt néhányan nem, részben az új vírus okozta felfordulásnak köszönhetően, de üzenni ők is üzentek. Ami a leginkább megfogott idén is, azt talán egy szóval úgy határozhatnám meg, hogy hűség. Szinte mindenki úgy kezdte beszámolóját, hogy 38-40 éve ugyanazon a helyen dolgozom, ugyanaz a házastársam, ugyanazok a gyerekeim, ugyanazon a nyelven beszélünk, ugyanazok az értékek fontosak, mint voltak akkor is, amikor még egy padban ültünk. Nagyon büszke voltam már megint, tudatosítottam újra, hogy egyáltalán nem mindegy, nemcsak hogy milyen családban nő az ember, de az sem ám, hogy kik közé kerül egy iskolában. Büszke voltam s vagyok rájuk, és hálás az égnek értük is. No meg azoknak a kürti (Strekov, hogy a legalaposabb olvasóink pontosság iránti igényét is kielégítsem) vendéglátósoknak is, akik pazar étkekkel etettek, s addig tűrtek meg bennünket vendéglőjükben, amíg csak az utolsó csoport is magától el nem ment. Ilyet sem tapasztaltunk még sehol, pedig ha jól számolom, a 40 éves találkozó, ötévente rendezve, azt jelenti, a nyolcadik. Parádésan ért véget a szabadságom, mondhatom.

Onnan szinte rögtön egy szerkesztőségi buliba estem be, ahol végre személyesen is összejöttünk vasárnaposok és újszósok, lassan másfél éve nem láttuk egymást, sokakkal még képernyőn sem. Itt megint csak a büszkeség és hála érzése kevergett bennem, köszönöm, Istenem, hogy én is, én is közöttük lehetek. Ez meg a dunatőkési (Dunajský Klátov) ranchon volt, s ebben a csodálatos környezetben most minket szolgáltak ki olyan odaadással, ahogyan mi szeretnénk hinni, hogy egész évben szolgáljuk olvasóinkat.

Másnap rögtön államünnep, de mielőtt bárki is irigyelni kezdene, hogy csak eszem-iszom egyvégtében, mi Macsicza Mátéval, a grafikusunkkal dolgoztunk, hiszen a soron lévő Vasárnap mellett tördeltük, ellenőriztük, olvastuk, javítottuk, simogattuk világraszóló könyvünket, a Benőke és Hangát, mely – hurrá! – azóta már nyomdába került, s hamarosan Önök is megkaphatják (részletek a 44–45. oldalon). És még így is megjelent kedden a soron lévő Vasárnap is, igaz, a szerdai gyűlésen olyan karikás szemekkel nézett ránk a Máté, mint egy bölcs bagoly. Vagy tán, mint én. Mert én még közben, bezonyám, a budapesti könyvhéten is voltam, szombati napon, a Mester halála óta először. Azt jó volt látni, hogy e lesoványodott, vérszegénnyé lett fesztiválon is kígyóznak sorok dedikálásra, olykor örömmel konstatálva, hogy él magyar, áll Buda még, olykor felszisszenve, hogy jajj, de mit olvas. Ámde úgy is, akkor is, a könyv az könyv, az öröm meg tetéződött azzal is, hogy találkozás adta az apropóját, mégpedig egy olyan írói-költői-nyelvi-festői-esztétikai-erkölcsi találkozás, amit kizárólag egy félreérthető mondatomnak, tehát ennek a lapnak, s e lap éppen ez oldalának köszönhetek.

A Vasárnapnak.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/37. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

– Amikor az ember utazik – mondta mindig Sylvie –, a VASÁRNAPok a legjobbak.

Marilynne Robinson: Háztartás