Kép Szászi Zoltán
Sűrű az áthaladó forgalom, határ menti településre jellemzően sokan csak átgurulnak rajta, pedig érdemes megállni, körülnézni, ismerkedni az itt élők hétköznapjaival, gondjaival, örömeivel. Abafalvát, a Sajó völgye egyik igen régi települését mutatjuk be, egy kedves, szorgalmas emberek által lakott falut.
Ahol május a virágültetés, a közterületek nagy karbantartásának a hónapja, ahol van gond is, baj is, de ezek ellenére igyekeznek a hétköznapok szépségét, örömeit is megélni az itt lakók. Kalauzunk Hanobik Irén, a falu polgármester asszonya, aki már ötödik választási időszakát tölti a posztján. Motorja, biztatója, mindenese ő ennek a közösségnek, aki a képviselő-testülettel együtt sok jogkörrel és feladattal együtt hol pályázati, hol pedig saját forrásból gazdálkodva csodákat művel.
Sok év munkájának gyümölcse
„Elmondhatjuk, hogy a mi falunkban mindazt, amit fel kellett újítani, vagy meg kellett javítani, már vagy sikerült, vagy éppen folyamatban van. Fontos számunkra az is, hogy milyen az a környezet, ahol élünk. Én hiszem, ha szép, tiszta, virágos, azt látjuk mindennap, akkor ez hatással van az egész létünkre. Ezért külön figyelünk rá, hogy Abafalva virágdíszes falu legyen. Nekem ez szívügyem, éppen a napokban végeztük a kiültetést, magam is ott voltam az asszonyokkal, hogy minden a tervek szerint menjen. A jelen két nagy feladat teljesítését bízta ránk, a kultúrházunk energetikai modernizálása után az épület teljes felújítását végezzük el, és most van folyamatban az egykori Abaffy-kastély teljes felújítása, amelyben egy közösségi központot fogunk majd működtetni. Üröm az örömben, hogy az önrészt is finanszírozni kell, az emelkedő árak miatt azonban minden többe kerül, és az állam nem számolt a többletfinanszírozással. Így fejtörést okoznak a tavaly jóváhagyott projektek. Mindkettő jelentős beruházás, ezek irányítása most a mindennapi feladat. A falu életében kiemelten fontos az iskola és óvoda, de az áremelkedések miatt egyre nagyobb feladat az épületfenntartás, főleg ha a gyermekek létszáma is csökken. Most 28 kisdiák és 16 óvodás jár a közös oktatási intézménybe, ez a szám egy pici létszámcsökkenés a korábbi évekhez képest, de csak pillanatnyi, az előrejelzések egy-két éven belül biztató létszámnövekedést mutatnak. Magyarországi támogatásból mozgásfejlesztési tantermet építettünk, az iskola felszereltsége modern, az oktatás színvonala is nagyon jó. Az iskolai kifőzde a gyerekek mellett a nyugdíjasainkat és a falu alkalmazottait is ellátja, egyben munkát ad a számukra. Az épületet nemrégiben teljesen felújíttattuk, saját forrásból kifestettük. Mivel igen jó a kapcsolat Besztercebánya megye vezetésével, sokféle kisebb-nagyobb támogatást kaptunk onnan az elmúlt években, és idén is beadtuk az igényléseinket. Többek közt három buszmegállóra, sport-, kulturális és közösségi intézményeink felszerelésére, műszaki berendezés vásárlására, kisebb modernizálásokra. Az egész faluban működik a térfigyelő rendszer, ezt is nemrégiben bővítettük, új és takarékos a közvilágításunk, kicseréltük a műfüves sportpálya felületét, emellett sikerült a parókiánkat is rendbe hozni a korábban már felújított templom mellett. Támogatást kaptunk a ravatalozó bővítésére, az épület beázó tetejét is sikerült megújítani. Törvénytelen szemétlerakatokat számoltunk fel, árvízvédelmi felszerelést, Iveco Daily tűzoltó autót kaptunk, és megújítottuk a tűzoltószertárunkat. Van mit megmutatni, tulajdonképpen akár elégedettek is lehetünk, de nem ülünk a babérjainkon, mindig vannak újabb és újabb tervek, elképzelések. Jó az önkormányzat. Nincs leállás, annak ellenére, hogy minden nehezebben megy és a világjárvány megkeserítette az életünket, megváltozott az egész világ. De mi nem adjuk fel, mert csak így lehet élni, ha tovább folytatjuk. Az idén is tovább tervezünk, két falusi utca és a járdák aszfaltozására küldtük el pályázatunkat. Egy olyan 627 lakosú településen, mint Abafalva, fontos az együtt gondolkodás, a fejlődés. A lakosság elöregedése és a fiatalok elvándorlása, ha nem nagymértékű is, de érezhető. 18 családnak tudtunk szociális lakást építeni, mert sajnos a szociális és foglalkoztatási helyzet még mindig elég rossz nálunk. Mintha elfelejtett régió lennénk, és ezt nehezményezzük is! Jogkört, feladatot, végrehajtandó törvényt, azt aztán kapunk az államtól, de anyagi forrást hozzá már nem. Nem túlságosan önkormányzatbarát ez a jelenlegi kormány, emiatt nekem néha már tüntetni lenne kedvem. Huszonhét éve dolgozom az önkormányzatban, húsz éve polgármesterként, de az utóbbi két év volt a legnehezebb időszak. Mégis azt mondom, van remény, mert élni akarunk, dolgozni, valami szépet, jót tenni. Hogy jó legyen itt élni minden abafalvainak!” – mondta el Hanobik Irén polgármester asszony.
Egy kis falutörténet
A Sajó folyó teraszán kialakult települést a honfoglalás korában idetelepedett kabar Hanva nemzetség alapította feltételezhetően a 11. század elején. Az ősi település a tatárjáráskor elpusztult. A területet 1249 és 1251 közt kapta meg az Aba nemzetség, és tulajdonképpen a 20. század elejéig az ő kései leszármazottjaik birtokában is maradt. Abafalva első írásos emléke 1268-ból származik, terra Aba fili Serafin néven. A 14. századra jelentős, vásártartási joggal bíró településsé fejlődött, majd a husziták zaklatásai miatt lakossága részben elmenekült. A 16. század elején lakossága református hitre tért át, a következő évszázadban azonban – pontosabban 1728-ra – a pestisjárványok és a kuruc seregek háborúskodásai, valamint az éhínség miatt szinte teljesen kihalt. 1740 táján a birtokos Abaffy család katolikus szlovák nyelvű lakossággal telepítette újra a falut, akik néhány évtizeden belül elmagyarosodtak. Műemlékei az 1907-ben, egy korábbi fatemplom helyére épített neogótikus római katolikus templom, valamint az 1810-ben épült Abaffy- és az 1837-ben épült Fodor-kúria.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.