Kép Somogyi Tibor
A Garam jobb partján fekvő község nevét – ahol a legenda szerint egykor Marcus Aurelius római császár és az ifjú István király is megfordult – a történészek és a néprajzkutatók is tisztelettel emlegetik. A Párkánytól húsz kilométerre található Bényben járunk.
Lehetetlen eltéveszteni a zöld lankák közül előbukkanó községet. A sík terephez szokott szem számára már a felé vezető út is megkapó látványt nyújt. A világon egyedülálló kurtaszoknyás viseletéről, rotundájáról és kéttornyú templomáról nevezetes Bény azon kevés falvak egyike ma Dél-Szlovákiában, ahol még időben ráébredtek, hogy a régi szokásokból, hagyományokból származó ismereteket nem szabad veszni hagyni. Tanulni és művelni kell őket.
Herbácskó Anita frissen megválasztott polgármester is hasonló véleménnyel van, aki tősgyökeres lakosként magáénak érzi a falut, és amit lehet, megtesz annak fejlődéséért, gyarapodásáért. Mint mondja, minden feladat fontos, terveik vannak bőven, folyamatosan figyelnek a lehetőségekre, a pályázatokra, mert ha valamit el akarnak érni, csak így lehet. A képviselő-testület kétségtelenül elszánt és elkötelezett a falu fejlődésében, ami szükséges – az energiaárak drasztikus emelkedése és az azokból eredő következmények sajnos őket sem kerülték el. Jelenleg több épület felújításra szorul, elsősorban a helyi óvoda, ahol szükség lenne a fűtés korszerűsítésére, a konyha felújítására, továbbá a külső fal- és födémszigetelésre, a játszótér korszerűsítésére.
„Amikor tavaly novemberben átvettem a hivatalt, rögtön azzal a ténnyel szembesültem, hogy az energiaárakkal komoly problémája lesz a községnek – mondja a polgármester. – A képviselő-testülettel ezért átnéztük, melyek azok a nagy energiafogyasztók, ahol alaposan oda kell majd figyelnünk a felhasználás kompenzálására. A közvilágítási rendszerben rejlő megtakarítási lehetőségekkel is foglalkoztunk, ugyanakkor és szerencsénkre a községben még idejében megvalósult a közvilágítási rendszer gazdaságilag előnyös felújítása. Az új lámpák teljesítménye szemmel látható. A megelőző intézkedések között így inkább a gázfelhasználást csökkentettük, például a beltéri hőmérséklet mérséklésével a helyi kultúrházban és a hivatalban. A magas energiaárak miatt kétségtelenül rákényszerülünk a spórolásra, de drasztikus intézkedéseket mindeddig nem vezettünk be” – részletezi a tényeket.
Helyben próbálkoznak természeti és kulturális értékeik népszerűsítésével is, nemrégiben megújult a kegyhely kápolnája, új információs táblák kerültek a falu több pontjára, Magyarország kormányának támogatásával pedig egy régi parasztházat is sikerült megvásárolniuk egy falumúzeum kialakítására. Utóbbi megálmodója Koczka Katalin volt, aki a Csemadok nevében pályázott az ingatlan megvásárlására.
A bényi szent kutacska
A bényi szentkút legendája Szent László alakjához fűződik. A legenda úgy tartja, Szent László király vizet fakasztott a bényi sánc völgyében, amikor csapatával együtt menekülni kényszerült üldözői elől. A király a szűzanyához fohászkodott vízért, amikor kardját leszúrta a földbe. A kard által vágott területen később forrás keletkezett, melyből szomjukat oltották a fáradt katonák és a lovaik.
A kultúra népszerűsítése
Herbácskó Anita polgármester bízik abban, hogy a fiatalok e kis faluban is megtalálják a boldogulásukat. Mert hisznek a közösségben, a gyökereikben, és hitüket szeretettel adják tovább a gyermekeiknek is. A faluban jelenleg több kulturális és sportegyesület működik, színesítve a hétköznapokat. A Csemadok helyi alapszervezete például már több mind 70 éve töretlenül igyekszik a gyermekeket is bevonni a hagyományőrzésbe. A faluban rendszeresen szerveznek olyan közösségépítő és kulturális rendezvényeket, mint a nőnapi cukrászverseny, a népviseleti fesztivál, a jubilánsok köszöntése, falunap, gyereknap, Anna napi bál vagy az „Idesanyám, indítsa el a farom” elnevezésű rendezvény, ahova a bényi Rozmaring néptáncegyüttes várja a kurtaszoknyás falvak népi együtteseit évről évre.
A pengőről mosolygó bényi lányok
Bény néprajzi nevezetessége a már említett kurta szoknya. E viselet jellegzetessége, hogy az alsószoknyákat és a szoknyákat a csípőn hordták, amit a pruszlikon levő pofándli tartott meg. A szoknyák hossza mindig rövidebb volt az alatta lévőnél, hogy a rávarrott csipke kilátszódjék. Ünnepnapokon, templomba menet piros színű, csikorgós csizmát viseltek. Ilyen népviseletbe öltözve sétált az a két bényi lány is, akik később rákerültek a régi magyar pengőkre. Rudas Valériát és Csonka Juliannát 1939 húsvétján egy Bényen átutazó festőművész és grafikus örökítette meg. Rudas Valéria később, egy 1940-ben kiadott kétpengősön, majd egy 1946-ban kibocsátott százezres értékű pengőn találta magát. Csonka Julianna arca a magyar ötpengősre került. Mindez azért is érdekes, mert a magyar pénzjegygyártásban semmiképpen sem hagyomány az élő személyek arcképeinek még életükben való megjelenítése. Kivételnek csak a Monarchia idejéből, Ferenc József császár és legkedvesebb unokahúga portréja tekinthető.
Galéria
Egy kis történelem
A mai Bény a múltban két községre oszlott: a sáncgyűrűkön belüli Alsó-Bényre, mely a későbbiek folyamán a Kis-Bény nevet kapta, s a sáncok közti Felső-Bényre – ez volt a Nagy-Bény. Az említett hármas sáncgyűrű több mint 100 hektár területen fekszik. Az írásos emlékek szerint a falut Hunt német lovag fiának, Bynnek adományozták hűséges szolgálatai jutalmául, így a község névadója Byn lett. A falu történelmi nevezetességei közé tartozik a belső sáncon elhelyezkedő, 12. századi, eredetileg korai román stílusú, Szűz Máriának szentelt templom és az előtte álló, a tizenkét apostol tiszteletére szentelt körtemplom, mely a 10. század vége és 12. század eleje között épült.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.