Egy megtisztelő meghívás. Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg és neje, Christiana főhercegnő otthonában

Június 5-én 14 óra körül kollégámmal és barátommal, Rastislav Morvayval és családjával elindultunk Bécsbe Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg és neje, Christiana főhercegnő meghívására. Nem ez volt az első találkozásom a prominens párral, de az otthonukban még nem jártam.

Mivel látogatóba az ember nem megy üres kézzel, a tardoskeddi Daniela Thérová kitűnő referenciákkal rendelkező mézeskalácsművész egy mesterművét vittük, de olyat, amilyet én még életemben nem láttam. Az egész mézeskalácstésztából készült. A négyzet alakú kazetta négy oldalát azoknak az országoknak a címere díszítette, amelyek felett a Habsburgok 900 éves történelmük alatt uralkodtak. A kazetta aprólékos díszítését képtelenség leírni, talán a fénykép többet elmond. A felső, leemelhető részt csodálatosan díszített császári korona alkotja, belsejében pedig 12 kis mézeskalács címer rejtőzik. A főhercegi párnak 10 unokája van. De mintha Daniela Thérová sejtette volna, 2023. június 4-én megszületett az első dédunokájuk, Ida. A 11. kis kalács tehát az övé, a 12. a főhercegi páré.

A fogadás

A biztonság kedvéért egy órával hamarabb érkeztünk a megadott bécsi címre, tartottunk ugyanis a parkolástól, de szerencsénk volt, sikerült szinte a palotakert bejárata előtt leállnunk. Felhívtam a megadott telefonszámot, Christiana főhercegnő jelentkezett. Kértem a parkolókártyát, mert ezt is előre egyeztettük. Megkért, hogy várjunk, hiszen „fél ötre beszéltük meg”. Igaza volt. Ekkor értettem meg igazán a mondást, hogy a pontosság a királyok erénye.

Nem sokkal később a kert kapujában megjelent Mihály főherceg, és a palota csigalépcsőin és folyosóin végül a főhercegi lakáshoz értünk, ahol Christiana főhercegnő üdvözölt. Mikor meglátta a dobozt, benne a kazettát, összecsapta a tenyerét, és felkiáltott:

„Mamma mia! Ez mi?”

Kollégám lement még egyszer, hogy felhozza a további ajándékokat és a dedikációra váró könyveket. Látogatásom fő célja ugyanis éppen az volt, hogy személyesen adjam át a főhercegi párnak Uralkodók és királyok Szlovákia területén című könyvemet, amelybe maga a főherceg írt előszót – három nyelven.

Üdvözlések, az elején a szokásos udvariassági frázisok, majd később igazi baráti, kötetlen beszélgetés – négy nyelven: magyarul, németül, szlovákul és angolul. Ráadásul még néhány olasz szó is. Mindezek ellenére értettük és megértettük egymást. Még némi politika is szóba került, de nem ám ez a reményvesztett jelenkori, hanem inkább az a régi, történelmi. A téma kimeríthetetlen.

Mihály főherceg vicces történeteket is mesélt. Például, hogy egy alkalommal autóval utazott Budapestről Bécsbe, méghozzá osztálytársával, az 50 éve nem látott ifj. Horthy Istvánnal, aki Magyarország néhai kormányzójának, Horthy Miklósnak volt az unokája. A két régi osztálytárs az elmúlt éveket emlegette, közben nem figyeltek a sebességre, és megállította őket egy magyar rendőr, szigorúan felszólítva a sofőrt, Mihály főherceget, hogy igazolja magát, s rögtön kezdte kiírni a borsos büntetést. Mit volt mit tenni, a törvény az törvény, mindenkire érvényes – ez is a Habsburgok egyik elve. A főherceg átadta az intézkedő rendőrnek az útlevelét… Az először nem hitt a szemének, azonnal meg is állt a toll a papíron. De megváltozott ám a retorika is, A rendőr szinte elnézést kért, hogy ha jobban meggondolja, talán nem is haladtak olyan gyorsan, tulajdonképpen nem történt semmi, és ő amúgy is mindig kedvelte a Habsburgokat… stb., stb. A főherceg viszont – betartandó a törvényt – mindenáron ki akarta fizetni a büntetést. Szerencsétlen rendőrnek időbe telt meggyőznie, hogy nem lesz büntetés, az egész az ő maga hibája volt… mármint a rendőré. Mihály főherceg erre felszólította őt, hogy ha már, igazoltassa a kocsi utasát is. Megkönnyebbülve, hogy mégsem kell azt a büntetést behajtania, a rendőr elkérte a másik férfi útlevelét, és megnémult. Hitetlenkedve csóválta a fejét:

„Habsburg és Horthy egy autóban… ez nem lehet igaz!”

Vigyázzba vágta magát, szalutált és további jó utat kívánt.

Szöveg Szabó Imre