Újévi fogadalom

Mostanában nemigen szoktam fogadkozni, nagyon fel kell túrni az emléktáram, hogy valami hirtelen eszembe jusson. Nehéz lemondanom valamiről, hiszen soha nem cigarettáztam, nem fogyasztok alkoholos italokat, nem kábítottam magam semmivel. Ugyan miről mondhatnék le? Várjunk csak, mégis van valami örökzöld! Ez inkább év közbeni elhatározás: „Jaj, megint felszedtem pár kilót, le kellene adnom!” A fogyókúrázás valamikor az újévi fogadalmak közt is szerepelt, meg az, hogy ezentúl rendszeresen fogok tornázni, oda fogok jobban figyelni az egészséges táplálkozásra. Semmi komolyabb eredmény nem született belőle. Ennek sem hangosan adtam nyomatékot, így nem szegtem fogadalmat. De ez évben volt egy nagyon komoly elhatározásom. Megszabadulok a félelmeimtől. Először is be kell vallanom, leginkább a kutyáktól félek, miután gyerekkoromban megharapott egy.

Nemrég egy kínai gyógyító oktatását meghallgatva (Hogyan győzzük le a félelmeinket, és mi a félelmünk kiváltó oka) határoztam el magam. Az előadó szerint a félelem és az állandó aggódás előidézője a szervezetünk energiahiánya. Tehát fel kell töltődni energiával. Csak el kell sajátítani a tudományát, és alkalmazni. Pofonegyszerű, én alkalmazni fogom. És aztán hogy miként fogok cselekedni, egy példával azonnal fel is tárom. A kutya, ha veszélyt érez, ugatni kezd, így védekezik. Az előtte elhaladó energiaszegény lény, aki kisebbnek érzi magát tőle, félni kezd, megijed. Képzeljünk el egy oroszlánt magunk előtt, amint higgadtan elsétál az ugató kutya előtt, ügyet sem vetve rá. (Az oroszlán erős állat, tele energiával.) A kutya azért ugat, mert fél az erősebbtől. Ej, ha én feltöltöm magam energiával, olyan leszek, mint egy oroszlán! Ha nem is bátor, mindenesetre bátrabb, mint eddig voltam, csak ugye, majd a tapasztalat alapján fog kisülni, hogy is fog ez elsülni. Nehogy én is úgy járjak, mint az a biztosítós barátunk, aki ezt a kis történetet elmesélte: Biztosítani ment egy házhoz, és mint mindig, csinált egy próbát, hogy megtudja, van-e ott kutya. Először kinyitotta a kaput, majd jól becsapta. Ha nem szaladt a fogadtatására ugatva, akkor bátran bement az udvarra. Az történt, hogy a kutya ez után a próba után jött csak elő, amikor ő már az udvar közepén járt. Barátunk megtorpant, mert egy hatalmas testű eb jött vele szemben, acsarkodva, támadásra készen. Aktatáskáját maga előtt tartva hátrált, a kutya a táskába harapott, ha ő megmoccant, erősen morgott, a táskát a szájában tartva, nem engedte el. Így álltak egymással szemben addig, míg a gazda haza nem érkezett. Hát ezért is nem lehet betartani minden fogadalmat, mert nem mindig ismerjük előre az akadályokat. Sok sikert a teljesítésükhöz!

Jakab Irén, Szirénfalva