Mitől olyan sikeresek a főzőműsorok?

Most a karantén miatt ez némileg megváltozhatott, meg az is lehet, hogy sokaknak épp a tévében látottak alapján támad kedvük összerittyenteni egy garnélarákos avokádósalátát, de ezért úgy általában elmondható, hogy ezek a műsorok inkább a szórakoztatásról, mint a főzésről szólnak.

Nem volt ez mindig így, a főzőshow-k ősanyja, az első televíziós sztárszakács, Julia Child még valóban főzni tanította a képernyőn az amerikaiakat. A hórihorgas, mély hangú, kicsit habókos hölgy, akit a Julie és Julia – Két nő egy recept című filmben zseniálisan formál meg Meryl Streep, ráérősen kevergetett-kavargatott, recepteket és tippeket mesélt, edényekkel csörömpölt, kóstolt, a végére pedig teljesen kimerült a nagy munkában. A nézők láthatták és meg is tanulhatták, hogyan készül el ez vagy az az étel, mert az igényes francia konyhát az amerikaiakhoz is közel hozó The French Chef című műsor sokkal inkább dokumentumfilm volt, mint show-műsor. Igaz, akkor még nem is azt várták a nézők, hogy a szakács folyton az időt nézze, idegesen rohangáljon a konyhában, és az utolsó pillanatig maga se tudja, mit fog az adott alapanyagokból összehozni. Julia Child tudta, mit akar főzni, azt is tudta, hogyan, ezt szép komótosan be is mutatta, el is magyarázta, és ami a legfontosabb, elhitette az amerikai háziasszonyokkal, hogy ők is meg tudják csinálni. Máig tartó sikerének a legfőbb titka, hogy a saját tapasztalataiból merített, és ennek köszönhetően mindig hiteles volt.

Celebek a konyhában

Tulajdonképpen mindegyik televíziós főzőműsor őt próbálja utánozni, ezért építenek általában egy személyiségre, aki nem csak főzni tud, de közben étvágygerjesztően beszélni is. A magyar televízókban a kilencvenes évek végén kezdődött a főzőműsorok fénykora, ekkor ismertük meg Stahl Juditot, aki tésztákat készített, Buday Pétert, aki mindig pont olyan alapanyagokat talált a hűtőjében, amelyekből összehozhatott egy fogást, vagy Kovács Lázárt, akinek a menüsora leginkább hasonlított ahhoz, amit a magyar családok otthon is esznek.

A felsoroltak még hagyományos főzőműsorok voltak, főszereplőik valóban főztek, ha nem is reális időben, de elmondták, mit hogyan és miért tesznek az ételbe. Csakhogy a gyorsuló világban a sülő hús sercegésének hangja és a sütőben emelkedő kelt tészta látványa már nem volt elég, akció kellett, és konfliktus, akár azon az áron is, hogy a főzésről tulajdonképpen semmit nem tudunk meg az adott műsorból. Így jött létre a Vacsoracsata, ahol celebek főztek egymásnak, és vacsoráztak együtt azt az illúziót keltve, hogy valóban beengedtek az otthonukba, s megmutatták, ők mit tudnak a konyhában. Ebből, persze, semmi nem igaz, a legtöbben sem a forgatás előtt, sem utána soha többet nem főztek, de a nézők ettől még élvezettel nézték, hogyan égetik oda a drága bélszínt, és mennyire szottyadt össze a sütőben a Pavlova-tortájuk.

Időre is lehet főzni?

Amikor azt néztük, hogyan főz a vendégeinek Liptai Klaudia a Vacsoracsatában az RTL Klubon, vagy Bangó Margit a Hal a tortán című gasztrorealityben a TV 2-n – még nem is sejtettük, hogy ahhoz képest, amit a következő években „tálalnak” nekünk a kereskedelmi csatornák, ez a szakácsmesterség netovábbja. 

A konyhafőnök című műsorban ugyanis már könyörtelenül szigorú zsűri értékelte és alázta meg a versenyzőket, akik a kiszabott időben sokszor azt sem tudják, hogy aprítsanak, passzírozzanak, pirítsanak vagy szuvidáljanak. A végén mindig szinte mindenkinek sikerül összehozni egy tányérnyi valamit, de addig hatszor annyi alapanyagot éget el, fűszerez túl és dob a szemétbe. Hogy ezek a műsorok mégis sikeresek, az elsősorban a zsűritagok keresetlen modorának és egynémely versenyzők esetlenségének köszönhető – a nézők jót dohoghatnak a készülékek előtt, hogy ezt kikérnék maguknak, és az önbizalmuk is növekedhet, hogy így bizony ők is el tudnák készíteni, ráadásul felesleges pazarlás nélkül. A szóban forgó műsoroknak ez is a célja – nem főzni akarnak megtanítani, konyhai tippekkel szolgálni, hanem érzelmeket kiváltani és a képernyőhöz szegezni. Ebből a szempontból tulajdonképpen mindegy is, hogy a szereplők főznek, sportolnak vagy házasodnak, a lényeg a versengés és az indulatok szabadjára engedése, vagy hiteles megjátszása.

Tájak, ízek, szokások

Külön fejezet a főzőműsorok között, és egészen más színvonal Borbás Marcsi Gasztroangyala, ami már nemcsak a főzésről, hanem tájak, ízek, szokások, hagyományos receptek bemutatásáról is szól. Itt az ételeket nem híres séfek vagy hírnévre vágyó versenyzők készítik, hanem olyan háziasszonyok és háziférfiak, akiknek minden kavarás a kisujjukban, minden íz a nyelvük hegyén van. Közben még élvezetesen mesélnek is, mit hogyan és miért készítenek pont úgy, és amit a végén tálalnak, arról el lehet hinni, hogy az, ami, sőt bármelyikünk azonnal meg is kóstolná. Nem véletlen, hogy a műsor kilencedik éve fut töretlen sikerrel.

Attól, hogy kifogy a témákból, bizonyára nem kell tartani, hiszen ahány ház, annyi szokás és recept, annyiféle elkészítési mód. Ez tulajdonképpen minden főzőműsorra érvényes, ha stílusukban változnak is, a készülő ételek látványa és az ígéret, hogy most valamit megtanulhatunk, mindenkit lenyűgöz. Ha pedig nem tanulunk semmit, az sem baj, mert akkor legalább elmondhatjuk, hogy a képernyőn ügyetlenkedőknél sokkal jobb szakácsok vagyunk. 

A leghíresebb sztárszakácsok

Jamie Olivier

Az egyik, legismertebb személyiség a konyhaművészet világában James Trevor Oliver néven látta meg a napvilágot 1975-ben. Már tinédzserként gyakran dolgozott a kis családi vállalkozásként működő pubban, az essexi Cricketersben, és 16 évesen a Westminster Catering College tanulója lett. 1997-ben egy River Café nevű helyen talált munkát, ahol a BBC, a brit közszolgálati televízió 1999-ben dokumentumfilmet forgatott. A fiatal szakács kedvező fogadtatásra talált a nézők körében, a csatorna pedig jó érzékkel műsort ajánlott Jamie-nek, ami Magyarországon Főzzünk egyszerűen címen került adásba. A sorozat olyan kirobbanóan sikeres volt, hogy megkapta a Brit Film és Televíziós Akadémia díját. A műsor végül azonos címmel könyvalakban is napvilágot látott, és azonnal az eladási listák élmezőnyébe került.

Jamie Olivier védjegye az alapanyagok frissessége, a receptek egyszerűsége és a variációs készség. Na meg az a kisfiús báj, amellyel el tudja hitetni a nézőkkel, hogy főzni az egyik legjobb dolog a világon (mert egyébként az is). 

Műsorait, mint a Jamie konyhája, a Jamie karácsonya vagy az Olasz meló Jamie módra a magyar tévécsatornák is vetítették, emellett több szakácskönyvet is írt, csak magyar nyelven legalább egy tucatnyi jelent meg.

A siker és az ezzel járó anyagi jólét lehetővé tette Jamie Oivier számára, hogy jószolgálati tevékenységet is vállaljon. Szerette volna megreformálni a brit iskolai közétkeztetést, és komoly médiahadjáratot indított annak érdekében, hogy az iskolai menzákon megváltozzon a felszolgált ételek minősége. Azt szerette volna elérni, hogy a gyerekek az állandó hamburger és pizza helyett egészségesebb ételeket fogyasszanak, de a terve nem járt sikerrel. Hiába ostromolta a politikusokat, nem sikerült elegendő pénzt szereznie az akcióhoz. Az egy főre szánt összeg még az egy fontot sem érte el, ami állítása szerint a börtönökben főzött fejadagok áránál is kevesebb. De a gyerekek sem igazán fogadták kitörő örömmel a számukra teljesen idegen ételeket, úgy tűnik, hosszabb és nehezebb harc lesz, amíg átállnak a fish and chipsről a zöldséges párolt csirkére.

Gordon Ramsay

A szabadszájú skót szakács az alapanyagok minőségére esküszik, azt mondja, minél jobbak az összetevők, annál kevesebb energiával lehet valami finomat összehozni belőlük. Ramsay az Aubergine nevű étterem séfjeként lett kétszeres Michelin-csillagos szakács, és ezen felbátorodva nyitotta meg 1998-ban első saját éttermét Gordon Ramsay at Royal Hospital Road néven, ahol a harmadik Michelin-csillagot is begyűjtötte. Sorra nyíltak az éttermei, volt az év felfedezettje, az év szakácsa, de megkapta a Brit Birodalom érdemkeresztjét, vagy éppen az Év Független Vendéglátójának járó díjat is.

A valódi ismertséget nem az igencsak tiszteletre méltó eredmények hozták meg neki, hanem egyedi hangvételű televíziós műsorai. Ezek közül a legismertebb a magyar csatornákon is futó Fickó F-el, a Ramsay, a konyha ördöge vagy éppen a Pokol konyhája. Gordon elsősorban nyers stílusával azonnal utat talált a nézők szívéhez, gyakran ugyanis kemény beszólásokkal, sőt nem ritkán bántó kiabálással ad hangot határozott véleményének.

Nigella Lawson

Bár az átlagos britek konyhája nem túl fantáziadús, és többnyire kimerül félkész ételek felmelegítésében, a legismertebb sztárszakácsok mégis Nagy-Britanniából származnak. Lehet, hogy ez is azt a tételt igazolja, mely szerint minél kevésbé tud valaki főzni, annál jobban szeret főzőműsorokat nézni. Nigella Lawsont pedig nézni is élvezet, ahogy lenyalja az ujjairól a csokoládét, vagy az ajkáról a málnahabot, az nem csak étvágygerjesztő, hanem már-már erotikus.

Nigella édesapja, Nigel Lawson Margaret Thatcher kormányának pénzügyminisztere volt, érthető, hogy lánya az Oxfordi Egyetemen diplomázott középkori és élő nyelvek tudományából. A rebellis természetű Nigellát azonban nem vonzotta a nyelvész karrier, több szerkesztőségben is dolgozott, és a 90-es években éttermi kritikákat írt. How to eat (Hogyan együnk) című kötete akkora sikert aratott, hogy Nigellát már a szórakoztatóipar sem hagyhatta figyelmen kívül. A Nigella falatozója végleg felültette a konyhai szórakoztatóműsorok trónjára, és sikere azóta is töretlen. Jamie Oliver a jófej szomszéd srác karakterét találta ki, Gordon Ramsay nyers és szókimondó stílusával vált a nézők kedvencévé, Nigella pedig a természetességével hengerelte le a nézőket. Lazán veszi az életet, esze ágában sincs fogyókúrával, egészséges életmóddal foglalkozni, hanem csak úgy falja a csokoládét és minden mást, még éjszaka is kilopózik a konyhába egy kis nassolnivalóért. Aki őt nézi, magát láthatja, mert még ha főzni nem is tud olyan jól, megnyugodhat, hogy enni ugyanúgy szeret.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 40. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene