„A tanulásnál nincs fontosabb” – Interjú Kiss Mari színésznővel

Lise Meitner fizikus és Otto Hahn kémikus különleges szakmai kapcsolatáról szól a francia Cyril Gély A díj című, a Rózsavölgyi Szalonban bemutatott darabja, amelyben Kiss Mari alakítja az osztrák–svéd atomfizikust. Az atommaghasadás egyik felfedezője ő, Nobel-díjat azonban csak Otto Hahn kapott, aki Lise Meitner nevét meg sem említette azon a bizonyos nagy napon, noha három évtizeden át szoros emberi és munkakapcsolatban álltak. Ezen a ponton aztán a barátságuk is „meghasadt”. A fizikusnő azonban sosem kapta meg a Nobel-díjat.

Karácsony Ágnes, a Rózsavölgyi Szalon kommunikációs vezetőjének a meghívására Krausz Ferenc és Karikó Katalin, a két Nobel-díjas kutató is megnézték már az előadást.

„Lise Meitner személyének, munkásságának nagy tisztelője vagyok – írta Krausz Ferenc –, és nagy örömömre szolgál, hogy tragikus történetét ezzel a darabbal is megörökíti az emberiség az utókor előtt.”

 „Most sincsenek könnyű helyzetben a kutatónők – vélekedik Karikó Katalin –, de Lise Meitner korában sokkal nehezebb lehetett az életük… Ismervén a tudományban aktív férfiakat, hát nem jellemző rájuk, hogy szerények és megértőek volnának.”

„Óriási tisztelőd vagyok, kedves Mari” – ezeket a szavakat a fizikai Nobel-díj kitüntetettjétől, Krausz Ferenctől kapta Kiss Mari, az orvostudományi Nobel-díjjal jutalmazott Karikó Katalin pedig Áttörés című könyvét dedikálta a Jászai Mari-díjas színésznőnek, aki boldog, hogy találkozhatott és kezet foghatott e két, nagy formátumú tudósemberrel.

„Döbbenetes, amin Karikó Katalin átküzdötte magát – mondja –, hogy megvalósíthassa azt, amit célul tűzött ki maga elé.”

Meglehetősen ritka lehetőség egy színész életében, hogy a drámairodalom nagy szerepei mellett egy-egy valós személyt is megformálhasson. Ráadásul olyan tudós-kutatót, aki rengeteget tett az emberiségért. Mi volt az első meglátása, miután elolvasta A díjat?

Nukleáris mérnököt játszottam már az angol Lucy Kirkwood darabjában. Izgalmas történet volt az is. Lise Meitnerről nem is azt mondom, hogy játszom, mert úgy érzem, nem volna méltó az ő sorsához ez a meghatározás. Ezért inkább azt a szót használom, hogy megidézem vagy átadom sorsának egy szeletét. Közvetítem a személyiségét. Hálás vagyok a sorsnak és a Rózsavölgyi Szalonnak, hogy engem kértek fel e nemes feladatra.

Herendi Gábor rendezte az előadást, akit a közönség elsősorban nívós szórakoztató filmek alkotójaként ismer. A Valami Amerika-sorozat mellett a Kincsemet is ő álmodta mozivászonra. Itt ugyancsak kemény fába vágta a fejszéjét. Hogyan lett A díjból ekkora közönségsiker a Rózsavölgyi Szalonban?

Úgy, hogy Gábornak kiváló érzéke van az emberi kapcsolatok ábrázolásához. Jól vitt, nagyszerűen instruált bennünket. Kedves, kellemes ember. Nem kellett szoronganunk attól, hogy mennyire kerül a saját idegrendszere hatása alá. Szabadnak éreztük magunkat.

Általános, majd középiskolásként ön milyen viszonyban volt a reál tantárgyakkal? Elemében érezte magát a matek- vagy a fizikaórákon, vagy inkább bújt, mindent megtett, hogy a tanár szemében észrevehetetlenné váljon?

Abban a falusi iskolában, ahová jártam, nyolcadikban nem is volt matematikatanárunk. Valaki mindig helyettesítette. Például az orosztanár. Később, a gimnáziumban nem is tudtam behozni a lemaradást. Ahhoz, hogy az első emeletről feljuss a harmadikra, nem hagyhatod ki a másodikat. A matematika nem könnyű tantárgy. Ha egy diáknál kimaradnak bizonyos lépések, elveszik. Csak akkor nem, ha zseni. Egyébként nem tudja behozni a lemaradást. Fizikából sem tartoztam a legjobbak közé az osztályban. A gimnáziumban már nagyon jó tanáraim voltak, de rajtam már ez sem segített.

Elsőéves gimnazista volt, amikor 1968-ban Lise Meitner meghalt. A világ meglehetősen mostohán bánt vele, sokáig nem is nagyon hallottunk róla. Évekbe telt, míg megtudtuk: Otto Hahn és ő az atommaghasadás terén értek el komoly eredményeket, de nem készítettek atombombát. Lise Meitner kifejezetten háborúellenes volt. Otto Hahnnal az atomenergia hasznosításán dogozott.

Magánemberként lelkifurdalása volt, fizikusként azonban tiszta maradt a lelkiismerete. A radioaktivitás terén is fontos kutatásokat végzett. El is neveztek róla egy kémiai elemet, a szintetizált meitnériumot. A németeknél erősen ott él a köztudatban. Többször felterjesztették őt a Nobel-díjra, de egyszer sem kapta meg. Sem a kémia, sem a fizika terén kifejtett munkásságáért. Már akkor meg kellett volna kapnia, amikor Otto Hahnt kitüntették.

Otto Hahnnak 1944-ben ítélték oda a Nobel-díjat, Lise Meitner 1955-ben Otto Hahn-díjas lett. Gyenge vigasz lehetett ez neki, még akkor is, ha aztán több rangos elismerésben volt része.

Krausz Ferenc mondta, hogy Lise Meitnernek nem is csak a Nobel-díj hiánya fájhatott. Sokkal inkább bánthatta, hogy Otto Hahn, akivel több mint harminc évig dolgozott együtt, meg sem köszönte neki a munkát, amikor átvette a Nobel-díjat. Annak ellenére sem, hogy minden kutatási eredmény végén ott kell hogy legyen a neve annak, aki azon dolgozott. Otto Hahn „megfeledkezett” a kolléganője nevéről. Lise Meitnernek 1938-ban el kellett menekülnie Berlinből a zsidóüldözés miatt. Akkor már hatvanéves volt. Egy holland fizikus segítségével hagyta el Németországot, úgy jutott ki Svédországba. Megrázó történet. Egy nagy formátumú tudósnak, aki az első női fizikaprofesszora volt Németországnak, menekülnie kellett Hitler elől. Stockholmból küldte a kutatási eredményeit Berlinbe, mivel kint is folytatta a tevékenységét. A Nobel-díj átvételekor minden kulturált ember megköszöni a kollégái munkáját. Karikó Katalin azt mondta, bárhol is mond beszédet a világban, ő mindenkinek megköszöni a közreműködését. Még annak is, aki ártott neki, mert az is csak továbblendítette őt az útján.

„Nagyszerű előadás volt, a legkiválóbb művészekkel” – nyilatkozta Karikó Katalin A díj megtekintése után. Otto Hahnt Seress Zoltán, a tudós feleségét Szorcsik Kriszta alakítja. A két tudós közti szenvedélyes párviadal milyen ízt adott a próbáknak?

Nagyon izgalmas volt a próbafolyamat. Én egyértelműen hibásnak, bűnösnek érzem Otto Hahnt. Darabbeli partnerem, Seress Zoltán megtalálta az igazát. Úgy szép az előadás, ha mindkét szereplő a saját igazával jön. Különleges kapcsolatról beszélünk. Én neheztelhetek Otto Hahnra, a fizikusra, hiszen szívtelenül bánt a kutatótársával. Nem tudott úri módon viselkedni vele. Évekkel később állítólag már nyilatkozott Lise Meitnerről. Megtörtént köztük a nagy beszélgetés. Otto Hahn úgy emlékezett erre, hogy nem volt kellemes. Az unokája készített dokumentumfilmet Lise Meitnerről. Született egy közös fotó is a két tudósról. Ott állnak a róluk elnevezett berlini intézet előtt. Már nem voltak fiatalok. Lise Meitner huszonhat-huszonhét éves volt, amikor Otto Hahn munkatársa lett. Onnantól fogva rengeteg időt töltöttek együtt. Lise Meitner síelni is megtanult a kollégája kedvéért. Együtt zongoráztak. Két tudományos kísérlet között Brahms- és Schumann-melódiákat fütyörésztek. Briliáns agya volt Lise Meitnernek. Hívták őt Amerikába, de nem volt hajlandó elhagyni Európát.

Karikó Katalin szellemes, játékos, jó humorú nő hírében áll. Kiderült ez aznap este is, amikor az előadás után kérdéseket tehettek fel neki a nézők?

Elképesztően erős személyiség, remek humorral. Pillanatok alatt mindenkit lenyűgözött a lényével. Rám óriási hatással van az olyan ember, aki kitartóan végzi azt, amiben hisz, miközben többen akadályozzák a munkájában. Azt hihetnénk, hogy minden tudóstársa kalapot emelt előtte, de nem! Egy amerikai intézetben, ahol lehetőséget kapott a kutatásra, hálózsákban aludt. Vajon melyik politikus lenne erre képes? Ők inkább az ötcsillagos szállodát választják. Karikó Katalin milliókat mentett meg a Covid-vakcinával, amely az ő felfedezése alapján készült. S amin most dolgozik, a rákkutatás terén, az is csoda. De sem ő, sem Krausz Ferenc nem a Nobel-díjért dolgoztak, nem az motiválta őket, hogy a felfedezésükért, az önfeláldozó munkájukért majd kapnak valamit. Ők a közjóért, a tudomány fejlesztéséért áldoztak. Ez engem annyira meghat! Megszállottként végzik a munkájukat pusztán azért, hogy jót tegyenek az emberiségért. A politikusok pont az ellenkezőjét teszik: a lehető legtöbbet akarják megszerezni maguknak. Karikó Katalin emberi nagyságát jelzi az is, hogy minden kudarc után fel tudott állni. Ő is és Krausz Ferenc is támogatják a fiatal tudósokat, kisegítik őket, ha hullámvölgybe kerülnek. Elszántságra, elhivatottságra biztatja őket. Mindenki fontos a társadalom számára, aki a saját területén igyekszik maximális erővel dolgozni. A takarítónő munkája is milyen fontos, például egy kórházban. Minden ember rászolgál a megbecsülésre, aki odaadóan dolgozik.

Lise Meitner félénk, tartózkodó, visszahúzódó nő volt. Nem kötött házasságot, nem szült, szerelmi kapcsolatairól sem tud a világ. Karikó Katalinnak teljes az élete. Férjezett, olimpiai bajnok amerikai evezős lánya: Francia Zsuzsanna.

Otto Hahn több időt töltött Lise Meitnerrel, mint a feleségével, de csak barátok voltak. Az, hogy Lise Meitner zsidónak született, abban az időben drámai sorsot vont maga után. Ő mégis az életét szentelte a tudománynak. A róla készült képek bájos személyiségnek mutatják. Édesapja ügyvéd volt. Lise Meitner szigorú nevelésben részesült. Nőként, abban a korban, a fizika tudományával foglalkozni pokoli nehéz lehetett. Ő mégis napi tizenkét órákat dolgozott. Szerelmes volt a fizikába.

A természetet is szerette. Ebben még hasonlítanak is egymásra. Ön is erdei utakon futja napi köreit.

Lise Meitner erdőjárás közben, fejben oldott meg bizonyos kutatási kérdéseket. Akkor is az erdőbe menekült, amikor az amerikaiak ledobták az atombombát Hirosimára. Magányos ember lehetett. Engem sokan vesznek körül, szerető családom van, mégis szívesen vagyok egyedül. Nem veszek részt felesleges programokon. De nem hasonlítom az ő zsenijéhez a magam létezését. Lise Meitner a tudomány óriása volt. Ami inspirál ebben, és szeretném átadni: az ember érezze, kezelje fontosnak a saját tehetségét, és maradjon meg Embernek. Karikó Katalin és Krausz Ferenc falusi iskolába jártak. Karikó Katalinra a biológiatanára volt nagy hatással. Krausz Ferenc azt mondta: örökké hálás a fizikatanárának, mert izgalmasan adta át neki a fizika tudományát. Nagy bűn egy társadalom részéről, ha nem fejleszti az iskolákat, és elhanyagolja a pedagógusokat. A tanuló ifjúsággal szemben követ el megbocsáthatatlan bűnt. Nem ülteti el bennük a magot, nem biztosítja számukra a kellő képzettséget. Nagyon szomorú üzenet, ha egy politikus arra biztatja a fiatalokat, hogy legyenek inkább szakmunkások, mert arra van nagyobb szüksége a társadalomnak, nem pedig jogászokra, orvosokra, pedagógusokra. Ez katasztrófához vezet. Igenis, tanuljon mindenki, ameddig tud, és képezze magát. A szakmunkás is! A tanulásnál nincs fontosabb. Az a jövő!