Az idei év bizonytalanságában, a zártságban töltött húsvéti ünnepek óta gyakori kérdés ez a világban, s az ősszel újra elhatalmasodó járványhelyzet, és az év legszebb ünnepének közeledte csak még megsokszorozta.
Minden második fészbúkbejegyzés arról szól, hogy jaj, életünkben először még karácsony sem lesz, minden második újságcím azt a kétségbeesést közvetíti, hogy ne számítsunk semmi jóra, nem lesznek vásárok, nem lesznek céges bulik, nem lesznek ajándékok, egyszóval, elmarad a karácsony. Tényleg?
Miközben az elmúlt években, mindeddig mindig azon nosztalgiázott a nagyérdemű, hogy micsoda igazak és szépek is voltak azok a régi karácsonyok, amikor nem az üzletek csillogása határozta meg az ünnepet, hanem a boldog, családi szeretet, amikor a gyerekek jobban örültek egy-egy sztaniolpapírba csomagolt diónak, almának, mint a maiak a technika legújabb csodájának, amikor a csendes, gyertyafényes kis szoba jelentette a béke netovábbját, az egyszerű vacsora, a mákos guba, lencse, bab, dió, alma, asztal alatt a szalma, mert akkor még az állatokra is gondoltak. Az volt ám az igazi, mélyen megélt, őszinte dicsőítése a Megváltónak, ünneplése a születésének, akkor még böjtje is volt a karácsonynak, ma bezzeg már a nagypéntek is dőzsöléssel telik. Szóval egészen mostanáig arról szóltak a fészbúkbejegyzések és arra erősítettek rá az újságcímek is advent idejében, hogy azokat a szép időket kellene visszahozni, és újra megtalálni az ünnep lényegét.
Mondhatnánk azt is (nézőpont és megközelítés kérdése), hogy lám, meghallgattattunk. Megkönyörült rajtunk az Isten, azt mondta, legyen világosság!, és lekapcsolta az égősorokat. Most hirtelen nem tudunk mit kezdeni ebben a lelki sötétségben, úgy elvakultunk a sok-sok éves csillogástól, hogy azt hisszük, ha nem lehet puncsot inni a taknyos utcákon, ha nem rúghatunk ki a hámból a cég pénzén, és nem mehetünk át a határon sem a különleges és nagyon drága meglepiért, a halat is, meg a vadat is a helyi jednotában kell megvennünk, ahol ki tudja, jut-e pulyka is olyan, amilyet elképzeltünk, és a Született feleségekben láttunk, szóval azt hisszük most hirtelen, hogy akkor a fene ette meg az egészet, és idén nem is lesz karácsony. Pedig Isten csak segíteni akart, Ő nem tudhatta, hogy viccelünk, amikor a régi szép időket sírjuk vissza (csak nehogy így járjunk majd a régi rendszer utáni sóhajtozásunkkal is), Ő csak teljesítette a kívánságunk. Mondjuk, türelme, mint a tenger, jó ideig várt, hogy talán az ember magától is megteszi, amire vágyik, de most, pont 2020-ban, tán mert olyan jól mutat ez a szám, könnyen megjegyezhető, végre megesett rajtunk a szíve, és azt mondta magában, ha nem vagytok képesek rá, no, jó, segítek. És kikapcsolta az égősort. Azt mondta, akkor most nem mehettek sehova, dió meg alma meg mák meg guba meg szalma csak akad minden jól felszerelt háztartásban, és összekapaszkodhattok végre, énekelhettek a meghitt gyertyafényben, és dicsőíthetitek az én Fiamat, Jézus Krisztust. Itt van nektek az igazi karácsony. Mert utazni azokban a régi meghitt szép időkben sem lehetett ám, hacsak nem pár tehetősnek, de a jónép a falujából egész életében nem tette ki a lábát, nemhogy karácsonykor. És azt se felejtsük ki, hogy akkor még nem volt mindenféle okos kütyü, amivel manapság akár a hálóba is behívhatjuk a nagymamát, ha nagyon akarjuk. Aztʼ mégis az volt az igazi ünnep. Mondtuk legalábbis 2020-ig.
Jómagam az ünnepek előtt utoljára találkozom kedves Olvasóinkkal, hiszen a jövő héten már a karácsonyi, gyönyörűséges és bőséges dupla számunkat küldjük ugyanazzal a szeretettel és odaadással, mint szoktuk, s amelyben két lelkész indítja ismét az olvasnivalót. Itt ragadnám meg tehát az alkalmat, hogy eláruljam, nemcsak a Vasárnapnak lesz idén is csodás karácsonyi száma, hanem bizony eljön maga a karácsony is, mint ahogyan a történetírók szerint 336 óta mindig. Az enyém biztosan nagyon szép lesz, aztán, hogy kinek milyen, az mindenkin magán múlik. Mert az igazi ünnepek nem a boltokban születnek, nem a terített asztalok zsúfoltságában laknak, hanem bennünk, ugyanúgy, mint eltávozott szeretteink. Kívánom, hogy minden Vasárnap-olvasó megtalálja magában az igazi karácsonyt.
Halleluja!
Aki követni szeretné Hunčík Pétert azért, hogy 2025-ben és még az után is olvashassa a Vasárnapot, és megteheti, a következő számlaszámon tegye:
Československá obchodná banka, a.s.
Číslo bežného účtu IBAN: SK34 7500 0000 0001 2590 9023
Variabilný symbol: 999
1710 adventjének első VASÁRNAPján született még egy kislányuk.
Kosáryné Réz Lola: Perceg a szú
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 50. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.