Tisztelt Szerkesztőség! Úgy fordulok Önökhöz, mint egy elkeseredett szülő, akit ki akarnak oktatni, hogy rosszul neveli a gyermekét a nemzetiség terén, és ők majd megmutatják a helyes utat.
Tizenkét éves kislányunkat január 9-től január 15-ig vírusos bélfertőzéssel kezelték az egyik pozsonyi egyetemi kórház (Kramáre) infektológiai osztályán. Már a kórházba való felvételekor egy fiatal orvosnő többször utalt a hiányos szlováknyelv-tudására. Lányomnak elég volt, hogy ott kell maradnia, 39,4 fokos lázzal, nem még a kérdéseikre válaszolni. Integrált oktatásban részesül, mert többféle tanulási zavarral is küzd, és idegen környezetben nagyon bizonytalan. Beszél ugyan szlovákul, de a kórházban félelmében leblokkolt. Mindennap jártunk utána, és a személyzet tagjai mindennap megjegyezték, hogy tanuljon meg rendesen szlovákul. Egyszer, amikor ott voltam, épp hozták az ennivalót, és valamit kérdeztek a lányomtól. Én válaszoltam a kérdésre, hiszen a törvényes képviselője vagyok. Erre a nővér rám förmedt: „Neodpovedajte za ňu!” Az első napokban reszketett szegény kislány, és esténként sírdogált. Azt gondolom, hogy a kórház elsődleges feladata az, hogy meggyógyítsa a beteget, nem pedig az, hogy államnyelvből vizsgáztassa. Sajnos az egész fertőző osztály meg volt fertőzve ezzel a hozzáállással. A pohár akkor telt be nálam, mikor elengedték. A főorvosnő (MUDr. Gabrišková Soňa) és az a fiatal orvosnő, aki felvette, együtt jöttek átadni a zárójelentést. A teljes kommunikációt leírom:
– A lány tanuljon meg rendesen szlovákul. Ha legközelebb jön hozzánk, akkor már tudjon szlovákul – mondta a főorvosnő.
– Hiszen Európában élünk – válaszoltam.
– Nem, Szlovákiában – jegyezte meg.
– Az önök feladata az, hogy paciensként nézzenek rá, ne pedig az anyanyelvére – válaszoltam.
Miközben elindultam a felvonók felé, még megjegyezte:
– Mi szlovákok vagyunk.
– Mi pedig magyarok – jegyezte meg a feleségem.
– Ezt csak az ő érdekében mondom – oktatott ki.
Ekkor a fiatal orvosnő elkezdte, hogy az ultrahang eredménye jó, és a diétát tartsuk be. Ennyi volt lányunk állapotának értékelése. A beszélgetéskor hirtelen nem tudtunk érvelni. Meg kellett volna kérdezni, hogy melyik törvényt szegtük meg. Azért is írok, mert az áskálódást, zaklatást nem nálunk kezdték. A szomszéd szobába újból egy magyar kislány jött, biztos, hogy velük is eljátsszák ugyanezt. Szeretném, ha utánanéznének, megtehetik-e ezt a nővérek és orvosok a védtelen kis betegekkel. Egy aggódó és felháborodott apa
A már megvásárolható Vasárnapban Vrabec Mária utánajárt a kérdésnek, annak is, hogy mi a helyzet a szlovákiai kórházakban; mit mond a kórház szóvivője; mit bírálnak a szülők; miért nyeli le általában mindenki a sértést; milyen esetekkel találkozni…
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.