Szerelemgyerek, 78

<p>Hetvenéves koráig megrögzött agglegény volt. Házasságellenes. Gyereket sosem akart. Szabadságra, háborítatlan nyugalomra, egyszemélyes magánéletre vágyott. Szerelmi kapcsolatait házon kívül tartotta életben. Ha egy nő fogkefével érkezett hozzá, másnap végérvényesen elköszönt tőle.</p>

 Így élt egészen addig, amíg nem találkozott Olinkával, Olga Kelymanovával, aki a Cseh Rádió sportriportereként kereste fel őt, és beszélgetésük végén szemrebbenés nélkül közölte vele: „Az interjú pocsék volt, felejtsük el!” Majd gúnyos mosollyal hozzátette: „Ilyen öntelt alakkal még sosem találkoztam.” Ezért találkozott vele újra, s akkor pattant ki köztük az a bizonyos szikra. Azóta összeházasodtak, s van két kislányuk. Egy szeretett gyerek és egy szerelemgyerek. Anna Karolina és Eva. Előbbinek nem ő a vér szerinti apja. Utóbbinak igen. Hetvenhét éves volt, amikor kimondta: utódot akar. Egy Oscar-díjas rendező csöppnyi gyerekkel. Jiří Menzel.

 

* Szeretném emlékeztetni egy filmre. Věra Chytilová rendezése. Játék az almáért. Szülészorvost játszik benne.

Már az előkészületi munkákban is részt vettem. Én ugyanis jobban ismertem a prágai színészeket, mint Věra, aki csoporttársam volt a rendező szakon. A női főszerepet rögtön Dáša Bláhovára osztotta. A szülészorvos megformálóját viszont sokáig kereste. Már csak pár nap volt hátra a forgatás elkezdéséig, a stáb minden tagja ideges volt, hogy nincs meg a doktor, amikor Věra azt kérdezte tőlem: »Nem játszanád el?« Én erre azt feleltem: »Örülök, hogy eszedbe jutottam!«

* Hány szülésnél volt jelen a forgatásnak köszönhetően?

Kettőnél. Én, a javíthatatlan cinikus mindkettőnél remegtem. Közelről láthattam, amit akkoriban még a férjek sem láthattak. Azokban az években ugyanis még nem volt megengedett az apás szülés. Eszébe sem jutott senkinek, hogy bekönyörögje magát a felesége mellé. Az első szülés, amelynél jelen voltam, úgy ment végig, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Klasszikus módon. A másik volt riasztó. Császárvágás. Ezt nem vette a kamera. Csak azt, amikor már a kezemben volt a csecsemő. Úgy kellett tennem, mintha az én vezényletemmel történt volna minden. Kezemben volt egy kétkilós, élő »csomag«, és én adtam át a nővérkének.

* Tehát volt némi tapasztalata a szüléssel, a születéssel. Anna Karolina és Eva születését is végigasszisztálta?

Anna Karolina születésénél nem voltam jelen. Még az országból is elmentem. Tudtam, hogy ott lesz a közelében az édesapja, akivel akkor még nem voltam semmilyen viszonyban, ezért úgy döntöttem, inkább távol maradok a feleségemtől. Elmentem lustálkodni nagyon messzire. Anna Karolina gyorsabban jött a világra, mint Eva. Olinka mindenről beszámolt. Evičkának én vagyok a vér szerinti apja. Végig jelen voltam a születésénél. Fogtam Olinka kezét. Evička nagyobb súllyal született, mint a nővére, Olinka rendesen megszenvedte. Sosem láttam még őt sírni, egy sportoló sokáig tudja tartani magát, de ott és akkor megcsillant a szemében a fájdalom. Kettőnk közül azonban én voltam az, aki szipogott. Nagyon meghatódtam, amikor a kezembe adták a gyereket, hogy én vigyem a mérlegre.

* Soha nem akart megnősülni, soha nem akart utódot. Mindkét helyzet elől valósággal menekült. A végén mégis beadta a derekát. Mi történt?

Ahhoz, hogy házasodjak, olyan nő kellett, mint Olinka. Hozzáteszem: akkor lépett be az életembe, amikor már nem volt kedvem cserélgetni a barátnőket. Olga igazán szép lány, kellemes teremtés, és okos is. Nem művésznős. Normális. Nincsenek nagyobb gondjaim vele. Huszonkét éves volt, amikor megismerkedtünk, én hatvankettő. Negyven év, az negyven év. Megbeszéltük, hogy addig leszünk együtt, amíg jól érezzük magunkat a másikkal. Mindketten úgy gondoltuk, ez az a szerelem, amely nem tart sokáig. Tizenhat éve már, hogy együtt vagyunk.

* De hogyan jutottak el a házasság gondolatáig? Kinek az ötlete volt?

Az enyém. A nagy korkülönbség miatt ugyanis egyre inkább zavart, hogy ha megjelentünk valahol, akár Prágában, akár külföldön, mindenki azt hitte, Olinka a társalkodónőm, a személyi hostessem, amolyan egyéjszakás kaland az életemben. Egy ideig elviseltem, később egyre kínosabb lett. Nem magam miatt, engem nem érdekel, ki mit gondol, őt viszont sajnáltam. Egy nap meg is egyeztünk, hogy mindenkinek úgy mutatom be, ő a feleségem. Aztán Bangkokban összeházasodtunk. Az ottani cseh nagykövet vetette fel a kérdést, hogy »nem akartok szépen, csendben, mindenkitől távol, egy ilyen csodás országban házasságot kötni?« Kapva kaptunk a lehetőségen. Ott, a nagykövetségen mondtuk ki az igent. Nagyon szép nap volt.

* Thaiföldre már csak Olinkával járt?

Ő volt az első nő, akit magammal vittem. Drága az út két személyre. Korábban, még Olinka előtt, bárhova utaztam is Európában, mindig elkísért valaki.

* Olinka nyilván kezdettől fogva akarta a gyereket.

Én viszont hallani sem akartam róla. Féltettem a magánéletemet. Nem akartam vén fejjel bömbölésre ébredni. Toltam el még a gondolatát is magamtól, hogy apa legyek.

* Olinka viszont, érthetően, anyai örömökre vágyott.

És megoldotta a kérdést. Mástól, más úton hozta össze a gyereket.

* De nem váltak el, sőt Anna Karolina sem az édesapja vezetéknevét viseli, hanem az önét.

Andulkát megszerettem. Úgy imádom, mintha az én gyerekem volna. Külön szobája van nálam. Kész Disneyland, tele játékkal. Okos, talpraesett kislány. Vele nem lehet vitázni. Nem engedi. Kimondja, mit akar, s annak úgy kell lenni. Nincs apelláta. Kiskutyát akart, vettünk neki. Kistestvért akart, megkapta.

* Ha Olinka kérte volna, ő is megkapja?

Ő nem olyan pimasz, mint Andulka. Olinka ki sem ejtette a száján, hogy legyen közös gyerekünk is. Félt, hogy durván elutasítom. Ő soha semmire nem kényszerített. Andulka mindenre rávesz. Fél szóval levesz a lábamról. Képtelen vagyok ellentmondani neki. Ha kér valamit, azonnal teljesítem. Nem kellene, tudom. Elkényeztetem. Szerencsés ember vagyok nagyon. Olga a legjobbkor jött az életembe, ez a két poronty pedig olyan örömteli pillanatokat nyújt nekem, amilyenekről nem is álmodtam eddig. Anna Karolina most volt hétéves. Nem lakunk együtt a feleségemmel. Olinkának külön lakása van. Ez mindkettőnknek így jó. Szeretjük egymást, de nem vagyunk sülve-főve együtt. Nem engedjük, hogy az egyhangúság megfertőzze a kapcsolatunkat. Andulka persze itt, nálam ünnepelte a születésnapját. Húsz gyereket hívott meg. Én elmenekültem itthonról. Este nyolckor jöttem haza, amikor már üres volt a lakás. Mit mondjak? Minden a feje tetején állt.

* A két kislány közül melyik a szuverénebb?

A kisebbik. Már most.

* Kire hasonlít?

Rám. Diktál. Olga teljesít. Én meg rá hallgatok. A létra legalacsonyabb fokán állok. De Andulka is elég makacs. Ő mondja ki, hova megyünk, Olga rábólint, én meg kullogok utánuk.

* Három nő, három egyéniség. Nem fárasztó?

Őszinte leszek. Nagyon! Ezért örülök, hogy nem lakunk egy fedél alatt. Hol ők vannak nálam, hol én náluk, de egy idő után elköszönünk egymástól. Nincsenek idegesítő helyzetek. Csodálom Olgát, ahogy ezt bírja, csinálja. Mindkét gyereket teljes mértékben kiszolgálja, és még dolgozik is. Leginkább akkor, amikor a lányok már alszanak. Ha velük vagyok, ügyetlennek érzem magam. Segíteni akarok, de nem igazán megy. Néha karjaimba veszem a kicsit, de a temérdek tennivaló akkor is Olgára marad. Szerencsére szeret főzni, és finom is minden, amit ő készít.

* Akkor ez egy jól működő házasság.

Partnerkapcsolat lett a szerelmi viszonyból. Ez így persze sokkal értékesebb. Mondhat bárki bármit, a szerelem egy idő múlva elillan, mint a füst. Az érzéki vonzerő sem tart örökké.

* Előfordul, hogy a lányok az édesanyjuk nélkül lógnak a nyakában?

Nem. Evička még szopik. Az anyja nélkül egy órát sem bírna ki nálam. Andulka már itt aludt párszor, vele semmi gondom nem volt. Ő dug ágyba engem.

* S ha visít a kicsi?

Negyedik emeleten, a tetőtérben visít. Előbb-utóbb meg kell tanulnia, mit jelent, ha kinyitom az ablakot.

* S ha a két gyerek együtt tombol?

Összeszorított fogakkal ugyan, de elviselem. Aranyosak mind a ketten. Már örülök, hogy így alakultak a dolgok. Kiteljesedett az életem. Tényleg nem akartam gyereket. Láttam a kollégáimon, hogy mennyire megváltoztatta őket az apaság. Válni sem akartam, pereskedni, a bíróságon mindent kiteregetni. Ha éreztem, hogy szorul a hurok a nyakamon, hogy az illető hölgy egyre többet emlegeti a házasságot, mindig azzal hárítottam el, hogy válás esetén le kellene mondanom a fél könyvtáramról, azt meg nem adom. Ez volt a végső érvem. És nem nősültem.

* Aztán jött Olinka…

… és őt sem állt szándékomban feleségül venni. Csak már megsajnáltam, mert láttam, milyen pillantásokat vetnek rá. A köztünk levő nagy korkülönbség egyáltalán nem foglalkoztat. Olga türelmes, én meg tapasztalt ember vagyok. Elválni nem fogok, inkább meghalok, ezt már százszor elmondtam neki. Persze nevetve. A legjobbat már úgyis megéltem. Elszántam magam. Abban a pillanatban, amint észreveszem, hogy terhére vagyok a környezetemnek, kilépek az életből. Nem fog gondot okozni itt hagyni mindent. Nem kell rekordokat dönteni életkorban. Kínok és fájdalmak közepette nem szeretnék nyűglődni. Csak azért, hogy pár hónappal tovább húzzam…? Hülyeség!

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?