Részecskegyorsító időcskelassító

Hát Istenem, ezért szajkózóm én kicsi koruktól nekik, hogy mások után ne ítéljenek, mindenről győződjenek meg, mielőtt véleményt mondanak vagy döntenek. Úgy köllött, bablevesbe hús köllött, mondanám, ha hatéves volnék Köbölkúton. No, de mivel annál én már nyolcszor is több vagyok, annyit mondtam csak, hogy mé’ nem figyelsz! Igen, nagy okosan, mintha én tudnék mindenre figyelni, mintha én felülbírálnám a saját anyukám állításait. (Na jó, ezt a gyerekeknek nem kell tudniuk.) Szóval, tényleg nem tudom, hányadika van, forgatom a naptárat, mert még az is olyan idétlenül jött ki, hogy augusztusba nyúlik, de még júliusban dolgozom, hol ide hajtom, hol oda hajtom, aztán richtig júliusra írom az augusztusi dátumot, és fordítva. Úgyhogy megzavartam én itt magam körül mindenkit, de nagyon jók az emberek, tűrik. A képeket szkennelő Oldó például anélkül, hogy zaklatna, maga kinyomozza, mit akarhatok a július 27-re belőtt képekkel (mert az szombat), és szépen, zokszó nélkül átszedegeti őket 26-ára, sőt meg is csinálja. (Istenem, július 26-a, Anna! Az én jó anyósomnak a névnapja, el ne feledjek holnap köszönteni menni!!!) No de vissza az időhöz, ehhez a firi-furi dimenzióhoz, melyben nekem még július, Önöknek meg már augusztus, annak is a kellős közepe. (Csak megérjem!) Szóval innen a múltból üzenem, leadtam három Kopertát, három Hűséges nyertest, három Olvasmányt, három Diplomatát, három Kópét (ja, azt nem ide), egy Adok-kapokat, és három vezércikket. Részecskegyorsítóval a fenekemben dolgoztam a héten, de ne gondolják, hogy ezt panaszképp mondom, így dolgozik minálunk egy beates magyar úr, minden lapszerkesztő. Sőt, vontam magam után szegény külső munkatársakat is, hiszen Nagy Ildikó gyorsfutásban olvassa a Szabó Magdákat, Petőcz Kálmánról meg már nem is beszélve, aki versenyt írta velem nagyköveti visszaemlékezéseit. Azt, amelyiket Önök a múlt héten olvashattak, még tegnap küldte el (július 24-én), írtam is neki, hogy mennyire köszönöm, s egy árva szó nem sok, éppen annyit értek belőle. Hogy ez már a túlhajszoltság jele volna, vagy az a tény, amiről hajdani szeretett és nagyszerű, igen jó humorú, így még engemet is kedvelő fizikatanárom, Brigán Zoltán tudna sokat mesélni, nem tudom. Valószínű, hogy ez utóbbi, de hadd kenjünk rá egy kis jótékony mázat amaz előbbiből is. Mert azt írja (a Kálmán), hogy Akkoriban kellett végérvényesen eldönteni, leállítják-e a LEP-et, a nagy elektron-pozitron ütköztetőt, és elkezdik-e helyébe telepíteni a LHC-t, a nagy hadronütköztetőt. Ahhoz, hogy a hadronok ütköztetésénél kimutatható legyen az áhított Higgs-bozon, óriási energiát, 8 teraelektronvoltot kellett a részecskéknek kölcsönözni. Önök értik? Ugye, biztosan értik. Kedves Brigán tanár úr (MZ/X), jelentkezzen! Korát meghazudtolóan bölcs leányom azzal vigasztalt az este: Ne izgulj, anyuka, egy csomó előrehaladottabb korú férfi olvasótok van, aki ezt zabálni fogja. A férfiak nagyon szeretik a részecskegyorsító elemeket. És végre azt sem foghatják rád igazságtalanul, hogy túl nőies lapot csinálsz. Hát rögvest meg is nyugodtam. Most már csak a záróakkord, gép kikapcs, és egy szerény fohász az időcskelassító feltalálásáért, hogy a szabadságom alatt érkezzek kialudni magam, meg még elolvashassam azokat a könyveket mind, melyeket ez évben az ágyam mellett feltornyoztam. És amit a Vrabec Maritól kaptam karácsonyra.

Ámen.

Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő

Jó nagyon, hogy VASÁRNAP / Kirándulhat a család, / Virág illata bódít,  / Szórja a nap aranyát, / A fák ünneplőruhában / Őrzik ma az utakat. / VASÁRNAP! VASÁRNAP! / Csipogják a madarak.

Z. Németh István: VASÁRNAP