<p>Fridáról, a gyapjas szőrű, hófehér kutyámról már több alkalommal írtam. Jó másfél évvel ezelőtt társat kapott. Kópé, a büntetett előéletű kóbor kan is úgy döntött, elfogadja meghívásunkat, és menekültstátust kér. Félreértés ne essék, Kópé az égvilágon semmi rosszat nem tett. Bűne csupán az, hogy kevert fajtájú, kóbor kutyának született.</p>
Ezért kergette őt a sintér, ezért dobálták kővel az utcagyerekek. Kópét származása miatt büntette az élet. Ismert sztori Közép-Európában. De amióta nálunk él, a szőre kifényesedett, tartása délcegebb, mint azelőtt. És a hűsége felülmúlhatatlan.
Eközben családom emberi vonatkozásban is gyarapodott, mert húsz hónappal ezelőtt megszületett első unokám, Flóra, Teo unokám meg a napokban lett két hónapos.
Ha származás szerint jellemezném az unokáimat, azt kellene írnom, hogy mindkettő keverék, hisz az anyjuk szlovákiai magyar, az apjuk meg müncheni német, vagyis bajor. Kettejük történetét már a modern Európa írta. Michael és Gabi spanyol, pontosabban galíciai földön ismerkedett meg egymással. Mindketten Santiago de Compostela felé tartottak. A Camino hozta össze őket.
De vissza az eredeti történethez: Amióta nagypapa lettem, már nem csak a kutyák gondozását bízza rám a család. Néha abban a kegyben is részesülök, hogy Flóra unokám számára vásárolhatok ezt meg azt (Teo még szopik). Tudjuk, egy mai gyerek már nem ehet akármit, és nem is játszhat akármivel, ezért minden bevásárlást gondos elemzés előz meg: mit tartalmaz, miből készült a kiszemelt étel (ruha, játék stb.), hol gyártották. Ahogy telnek a hónapok, úgy tanulom az újabb és újabb szabályokat allergológiából, dietetológiából, és politikai földrajzból. Utóbbin se tessék meglepődni. Bizonyára a kedves olvasó is ismeri az a Made in China jelenséget. A bevásárlás során arra is ügyelnem kell, hogy minél több olyan termék kerüljön a kosaramba, melyen a Made in Europa olvasható. Hát ezt nevezem én politikai földrajznak. (Csak ne volna olyan nagy az árkülönbség a két „cég” között!)
No de ismét vissza az eredeti történethez. Tolom a parkolóban a bevásárlókocsit, és elképzelem, hogy fog tapsikolni Flóra, ha meglátja a finom banánt és a kedvenc gyúszát (dzsúsz), és milyen nagyokat ugrál majd Frida meg Kópé, ha kiderül, hogy ismét azt a nagyszerű olasz marhahúskonzervet vettem nekik. Ezalatt fejben számolgatok. Izzadni kezd a homlokom. Kiderül, hogy a kutyáim számára vásárolt áru értéke alig marad el az unokámnak vett dzsúsz és banán árától. És ettől bizony nem leszek boldogabb. Mert sok minden más is eszembe jut. Árvaházak, tengődő családok, roma gettók, csont és bőr afrikai gyerekek.
Azt mondják, ez a jelenség is hozzátartozik az európai kultúrához. Én abszolút Európa-párti vagyok. De ha Európa életben akar maradni, akkor bizonyos dolgokat újra kellene gondolnia. És most nem csupán az ebtartás furcsaságaira gondolok.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.