Királyi táncos volt

Öntörvényű ember. A csúcson hagyta abba, huszonkilenc évesen. Solymosi Zoltán Amszterdam, München és Milánó vezető táncosa volt, pályafutásának legfényesebb fejezete azonban a londoni Királyi Baletthez köti. Az ott töltött négy év alatt ő maga is királyi rangot kapott: a világ legjobb táncosai között tartották számon. Még Lady Diana is rajongott érte.

A Royal Ballet után fél évig még az Angol Nemzeti Balettnél táncolt, aztán meghúzta a vonalat, és azt mondta: vége. Ma a budapesti Táncművészeti Főiskola balettmestere. Rendhagyó pályafutásáról, a Diana-sztoriról, vasakaratáról és döntéseiről ezúttal nem vele, hanem a szüleivel beszélgettem, akik higgadtan és tárgyilagosan nyilatkoztak idősebbik fiuk emlékezetes sikereiről s a világra szóló elismerések mögött feszülő mérhetetlen energiákról, keserű kínokról.
Solymosi Zoltán és öccse, Tamás neve gyorsan fogalommá vált szakmai berkekben. Az Állami Balettintézet elvégzése után mindketten külföldön kezdték el pályájukat. Előbb Zoltán, aztán Tamás hódította meg Amszterdamot. Letértek az itthon kijelölt útról: friss diplomával a kezükben nem álltak be az Operaház balettkarába, hogy ott várják ki „előléptetésüket”: csomagoltak, és nekivágtak a világnak. A Holland Nemzeti Balettben – tehetségük láttán – azonnal szólószerepekkel bízták meg őket, Zoltán már húszévesen (!) a holland királynő elismerését is átvehette. Az év táncosa lett Amszterdamban.
„Zoltán és Tamás két különböző karakter – vélekedik a mama. – Tamás a legnehezebb helyzeteket is elegánsan megoldja, hiszen van benne diplomáciai érzék. Vele kiskorától fogva sokkal könnyebb volt. Belejátszott ebbe természetesen az is, hogy az első gyereknél a szülő is tanul. Zoli okos volt, de akaratos. Mindig elérte, amit a fejébe vett. Keményen küzdött érte.”
„Tele volt energiával, és valóban igaz: ha akart valamit, azt tűzzel-vassal végigvitte”– jegyzi meg a művész édesapja.
„Előbb úszásra hordtam őt – folytatja a mama. – De Vámos György, aki később híres koreográfus lett Németországban, és a férjemhez járt fogászatra, felfigyelt a két gyerekre, ahogy ott ugrabugráltak a rendelő előtt. Mondta is egy alkalommal, hogy milyen jó kis alkata van a Zolinak, érdemes lenne táncolnia. S bennem ez megmaradt. A televízióban hallottam a balettintézet felhívását, hogy kilencéves gyerekeket keresnek az előkészítőbe. Gondoltam, majd elviszem őt, ha eljön az ideje. Nagy divatja volt akkor a táncnak, de a következő évben, amikor a felvételik zajlottak, az utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy akkor jelentkezni kellene. Meg sem tudtam beszélni a férjemmel, hogy mi legyen. Tízkor megtudtam, hogy sietnem kell, délben már le is adtam a kitöltött lapot. Azt mondták, majd értesítenek. Zoli csak annyit kérdezett, mit kell majd csinálnia. Mondtam, hogy táncolni és zenét hallgatni. Fel is vették őt, és félév tájékán már közölték velünk, hogy szépen fejlődik a gyerek, meglepően szépen. Már a tanárnőjének is feltűnt, hogy ébredezik benne a művészi érzék. Hatott rá a zene. Olyan átszellemülten fogta a balettrudat, hogy mi csak néztünk a férjemmel.”
„Zoli egészen különleges gyerek volt – vélekedik a papa. – Se bennem, sem a feleségemben nincs olyan akarat, mint benne. Hogy honnan hozta, kitől örökölte, nem tudom. Ez a fajta célratörés a Tomiban sincs meg. Zoli már gyerekként is ilyen volt. Egyszer elhatározta, hogy tutajt fog építeni. Lent voltunk a Balatonnál, mondtam neki, hogy édes fiam, ez nem fog menni! De nem hagyta lebeszélni magát. Addig bütykölte, amíg kész nem lett vele, aztán egyedül lecipelte, és vízre tette. Nem volt lázadó kamasz, pedig be volt fogva rendesen. Reggeltől estig iskola, próba, kiskoncert, színház, versenyek. Fegyelmezett életet élt. Egyedül nyáron volt szabad, a Balatonnál. De ott sem kellett izgulni miatta. Úszni, horgászni és biciklizni járt.”
Tizenkilenc évesen már vezető táncos Amszterdamban. Ezerötszáz ember előtt egy gálán angolul köszöni meg a királynő díját. Hatalmas szeretet övezte. Tiszta fejjel, okosan építette a karrierjét. Münchenben fél évet töltött. Marasztalták, de elcsábította a milánói Scala. Az olaszok valósággal rajongtak érte. Sztárolták, Jaguárral hordták, mégsem szédült el a sikertől. Tamás nyitott, felszabadult, barátkozós ember, Zoltán zárkózott, befelé forduló alkat, de a munkában egyik sem ismer lehetetlent. Zoltán Milánóban, Tamás egy ausztrál turné során dolgozott a koreográfusként is világhírű Nurejevvel. Mindkettőjüket alaposan megdolgoztatta, mégis mindketten a legnagyobb elismeréssel beszélnek róla.
„Nurejev minden táncosától azt várta el, amit ő maga is végre tudott hajtani – vélekednek a szülők, akik mindkét fiuk külföldi fellépéseire eljutottak. Zoli mindig keményen dolgozott. Élete első nemzetközi versenyére, Lausanne-ba úgy jutott el, hogy letáncolta azt, akinek eredetileg mennie kellett volna. S mivel kint is a legjobbak között végzett, automatikusan továbbjutott New Yorkba. Pedig közvetlenül a svájci verseny előtt becsípődött a dereka. Tizenhat éves volt, nyugodtan mondhatta volna, hogy sajnálom, nem tudok utazni. Komoly fájdalmak kínozták, mégis elment. Egy kinti klinikán aztán rendbe hozták, és másnap már boldogan versenyzett.”
„Carla Fraccival, az olaszok híres primabalerinájával a Giselle-t táncolta Milánóban – meséli a mama. – Carla ragaszkodott Zolihoz, de hónapokon át úgy próbált vele, hogy az idegbajt hozta rá. Ha fél centivel feljebb vagy lejjebb fogta a derekát, már leállt. Szinte milliméternyi pontossággal mutatta meg Zolinak, hol tegye le őt, merre forduljon, mikor engedje el a kezét. Egy idős balerina minden rigolyáját el kellett viselnie. Nem irigyeltem őt.”
Lady Diana az Angol Nemzeti Balett fő támogatója volt. Imádta a táncot, de nemcsak hivatalból járt színházba. Solymosi Zoltánra már a Királyi Balett előadásain felfigyelt. Azonnal megkedvelte őt, méghozzá annyira, hogy a próbáin is többször feltűnt. A királyi családnak természetesen külön páholya van a színházban, de van egy szalonja is, ahol Diana csak azokkal a kiválasztott személyekkel társalgott, akikre magánemberként is kíváncsi volt a társulatból. „Egy alkalommal, amikor Zoli épp egy herceget táncolt, jelmezben jelent meg a hercegnő előtt – hallgatom a mamát. – »Milyen ronda az a korona a fejeden! Szebbet érdemelnél« – mondta Diana. De az én fiam sem szívbajos. »Tudod mit, cseréljünk!« – felelte. Lady Di tényleg kedvelte őt. Több zártkörű rendezvényre meghívta Zolit, hogy táncolni láthassa. Zoli ezekkel a történetekkel sosem dicsekedett. Ami az itthoni sajtóban ez ügyben megjelent, azok mind átvett cikkek voltak. Ha Dianáról faggatták, ő csak annyit mondott: kedves, rokonszenves hölgy. Mi persze tudtuk, ő nem örült annak, hogy összeboronálták őket. Zoli nem akart belekeveredni semmiféle bulvárhírekbe. Nem volt kellemes számára, hogy egy-egy kinti bankett után minden újságíró erről faggatta.”
Amanda és Solymosi Zoltán egy szórakozóhelyen találkozott Londonban. Nem a színházban ismerkedtek meg, noha a lány tudta: az Angol Nemzeti Balett jeles magyar szólistájával társalog. A szerelem benne lobbant fel először.
„Zoli nem gondolta, hogy ebből komoly kapcsolat lesz – állítják a szülők. – Amanda azonban kitartóan ostromolta őt. Még az itthoni telefonszámát is megszerezte, úgy beszélgettünk vele, hogy ő is, meg mi is egyfolytában szótáraztunk közben. Egy kint dolgozó magyar lánytól aztán elkezdett magyarul tanulni, és egy nyáron teljesen váratlanul beállított hozzánk a Balatonnál. Mindent megtett, hogy megszerezze Zolit. Ő sem ismer lehetetlent. Mindent egy lapra tett fel. Kinti életét feladva ideköltözött Budapestre, Zoli pedig egy idő múlva megadta magát. Meghajolt az előtt, hogy Amanda mennyit küzdött érte. Összeházasodtak, és azóta is jól megvannak.”
Solymosi Zoltán ma óraadó tanár a Táncművészeti Főiskolán. Heti két alkalommal foglalkozik a növendékekkel. Külföldre is többször hívták már, de most fogadta el az első balettmesteri felkérést Londonban. A Royal Ballet Schoolban azóta is visszavárják. Kinti növendékei közül öccse, Tamás Prágában találkozott néhánnyal. Mindenki elismerően beszélt róla, és sajnálattal vették tudomásul, hogy színpadon már nem láthatják. Solymosi Zoltán hajthatatlan. Nem fogja meggondolni magát. Kemény fából faragták.