Állunk rendelkezésére!

Boldog új évet mindenkinek!

Befejeztünk egyet, kezdődik az új. Így van ez évszázadok óta, kis mérföldkövek az ember életében. Számadásokat készítünk otthon, munkahelyen. Örülünk, ha jól sikerült az év, és már tervezzük is, hogyan képzeljük el a jövőt. Jönnek a fogadalmak, amit persze ritkán sikerül betartani. Az évek váltják egymást, de a mi emberi természetünk megmarad olyannak, amilyennek születtünk. Figyeljük meg jobban magunkat! A felgyorsult világ forgatagában mi is rohanunk. Ne legyünk olyanok, mint az utcán száguldó járművek! Legyünk boldogabbak, legalább annyira, mint elődeink voltak. Ők boldogabban éltek. Nekünk mit jelent az újév? Szilveszterkor jól kibuliztuk magunkat, volt rá három napunk, hogy kipihenjük fáradalmainkat, és kezdődik minden elölről. Így éltem én is nyugdíjas koromig. Most van időm sok mindenen elgondolkodni. Az új év kezdetét is ünnepelnünk kell. Minden kezdet új lehetőség, merjünk álmodni, mert az ember álmok nélkül halott. Emlékeimben a családunk ugyanolyan figyelmet szentelt az újévnek, mint a karácsonynak. Még érdekesebb is volt a hagyományaival és hiedelmeivel. Szokás volt újévkor reggel a kútnál mosakodni, hogy egész évben frissek legyünk. Nagymama egyszer sem felejtett el kiküldeni, pedig reménykedtem benne. Friss is lettem a jéghideg kúti víztől. Reggelire oldalast sütött házikolbásszal, finom pusztakaláccsal, céklasalátával (főtt cékla, főtt cukorrépa, torma, mindezek finoman lereszelve, só és ecet ízlés szerint, az egész összekeverve) fogyasztottuk. Nálunk nem volt szokás a lencseleves. Orjalevest főztek, a húst sós vízben eltéve tartósították. Különlegesen finom íze volt a levesnek és a húsnak is. Fahordóban savanyított káposztából készítették a töltött káposztát. Mennyei volt. Sertéslábakból kocsonya is lett. Szentmise végeztével már nagyon megéheztünk, jólesett az ebéd. A délutánt otthon töltöttük, fogadtuk a szomszédokat, rokonokat, barátokat, akik újévi jókívánságokkal jöttek köszönteni bennünket. Este vacsora után mi látogattunk el az apai nagyszülőkhöz. Ezek az esti látogatások, házalások barátokhoz, rokonokhoz szokás volt annak idején. Ezt különösen élveztem, mert olyan jókat szórakoztam történeteiken. Itt aztán minden szóba került. Még a kéményseprő is, ami akkor népszerű foglalkozás volt. Mindig januárban tisztította a kéményeket, és ha valakinek sikerült a seprűjéből legalább egy szálat kitépni, az egész évre szerencsét jelentett. A vele való találkozáskor az ember megfogta a kabátján a gombot, az is nagy szerencsét kellett, hogy hozzon. Ha újesztendő napján szép napfényes idő van, az jó évet jelez. Az ünnep elmúltával sem a szürke hétköznapok jöttek. Mindjárt ott volt január hatodikán vízkereszt ünnepe. A 4. századig e napon ünnepelték Jézus születésnapját és az évkezdetet is. Megemlékezünk a napkeleti bölcsekről és Jézus megkeresztelkedéséről a Jordán vizében. Ennek emlékére a keleti és a nyugati egyház e napon szenteli a vizet. A víz és a tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés. Ezen a napon jár a pap megáldani, megszentelni azok házát, akik igényt tartanak rá. Régen minden házat megszenteltettek, de ma már csak nagyon keveset. Akik nem járnak templomba, talán nem is tudják, hogy létezik ilyen. Ha vízkeresztkor megcsillan a víz a kerékvágásban, nem lesz hosszú a tél, mondták az öregek. (Nem tudom, most mit mondanának, valami újat kellene kitalálniuk.) Ezen a napon zárul be a karácsonyi ünnepkör és kezdődik a farsangi időszak. Itt van még Szent Vince vértanú. Ha Vince napján megcsordul, tele lesz a pince borral. Az ünnepek mellett ott voltak a hétköznapi elfoglaltságok, a fonók, a szövés, a tollfosztás, ami lehetőséget adott arra, hogy az embereket összehozza szórakozni, barátkozni, beszélgetni. Egy letűnt kor emlékeit hoztam vissza, de a jelen nem létezne a múlt nélkül, a jövő a ma nélkül. Eseménydúsabb volt elődeink élete, jobban kihasználták az élet adta lehetőségeket. Jobban odafigyeltek egymásra, a természet közelében éltek, egyszerűen, de boldogabban.

Jakab T. Irén, Szirénfalva

Ha egyedül vagy…

Hallod-e, kedves, lehunyom

                                     a pillám,

zaj ez is, mire megközelít.

Hallod-e, kedves, újra kinyitnám…

…de mért nem vagy itt?

(Rilke)

A Vasárnap múlt évi Irodalmi Karácsony mellékletében az egyedül élő emberekről is megjelent egy érdekes írás. Ezzel kapcsolatban lenne néhány gondolatom. Lassan négy év telt el feleségem halála óta, hiányát a mai napig érzem, és életem végéig érezni fogom. Egy közeli személy elvesztése mindenkiben nyomot hagy, és minél közelebb állt hozzád, annál mélyebb a seb.

Ám ha valaki egyedül marad, az még nem jelenti azt, hogy magányos is. Az életét mindenki maga irányítja, s csak rajta múlik, hogy egyes szakaszait miként rendezi el. Én azok közé tartozom, akiknek minden gyermeke és unokája a községben él, tehát eleve nem lehetek egyedül. Körülvesznek a szeretteim, de az elmúlt negyvenvalahány közösen eltöltött év örökké bennem él. Nekem is sokszor hiányzik, hogy valaki megfogja a kezem, hogy megsimogasson, hogy a szemembe nézve elmondja búját vagy örömét. Ez már a múlt, már csak emlék, amit a gyermekek és az unokák sem tudnak visszaadni, de az élet megy tovább…

Mennyien vannak azonban, akik ha elveszítik a párjukat, üresnek érzik az életet. Megszakad a kapocs a külvilággal, magukba fordulnak és magányosak. Elszigetelik magukat, bezárják a kapukat. Ezen a kapun keresztül ők nem lépnek ki, de másoknak sem engedik meg, hogy belépjenek rajta. Jön az önsajnálat, sőt a mások iránti haragszomrád, mert: ha én egyedül szomorkodom, te miért vagy boldog? Sajnos sokszor az alkoholban látják a menekülési lehetőséget, és későn veszik észre, hogy ez az út nem vezet semmi jobb felé, főleg nem recept a magányosságra.

Néhány ugyancsak egyedül maradt hölgyismerősöm nagyon jól megoldotta a helyzetet. Összebarátkoztak, és szabad idejüket együtt töltik. Egyszer az egyiknél, majd a másiknál ülnek le egy kis trécselésre, kávézgatásra. Közben megbeszélik, hogy az egyes tévésorozatokban ki kivel mit, miért és hányszor…, és mi fog történni a folytatásban. Ez egy igen jó megoldás! Nem unatkoznak, és nem érzik magukat magányosnak.

Sokan a munkába menekülnek, élnek a hobbijuknak, ilyen módon élvezik tovább az életet. Legfontosabb, hogy ne gondoljanak állandóan csak párjuk elvesztésére. Szívükben tovább élnek a közös emlékek, de lépni kell, és a munka enyhíti a fájdalmat. 

Sajnos vannak azonban esetek, amikor egy házaspár hosszú évekig együtt él, de kialudt a tűz. Együtt öregedtek meg, eltűrik és kerülgetik egymást a lakásban, de kiveszett belőlük az egymás iránti kölcsönös tisztelet és szeretet. A végén ugyan ketten maradtak, mégis egyedül. Énszerintem ez az igazi magányosság…

Luky János, Barsendréd

Újévi fogadalmak

Sokan fogadalommal kezdik az új évet, mely szerint idén leszoknak a cigiről, naponta tornáznak, vagy éppen fogyókúrázni kezdenek. Egy baj van csak ezekkel a fogadalmakkal: eggyel több rabláncunk lesz. Azok a dolgok, amiket meg KELL tennünk, pedig nem sűrűn akaródzik, inkább akadályoznak. Ha nem sikerül teljesítenünk őket, csak még frusztráltabbak, boldogtalanabbak leszünk. Haragudni fogunk magunkra, csökken az önbecsülésünk és az önbizalmunk. Ezeket a dolgokat fogadalom nélkül is lehet teljesíteni, így nem lesz utóízük, és könnyebben emészthetőek. Senki se szeret kötelességből cselekedni.

Van egy mondás: „Minden ember szabadnak születik, csak néhányan megházasodnak.” Először jót nevettem rajta, de ha belegondolsz, tényleg így van, persze átvitt értelemben. Szinte minden ember elKÖTELeződik valamilyen csoportosulások vagy társulatok mellett. Magában a szóban is benne van, hogy bizony itt nem vagy szabad. Pedig születése pillanatában senki se hívő, se ateista, nem tagja semmilyen szervezetnek, se MLM-csoportosulásnak. Idővel „beházasodik” valamilyen csoportba, és ez kötelezettséggel jár. Ezentúl megpróbál a csoport normáihoz igazodni és tagjainak megfelelni. Néha nehezére esik. Érzi, hogy ő mást szeretne, de mit szólnának a többiek, ha megtenné? Neked ki vagy mi korlátozza a szabadságodat? Azt, hogy úgy élj, ahogy Te szeretnél, merd azt tenni, ami szerinted jó, amit szeretsz, kimondani azt, amit gondolsz? Mit KELL tenned ahhoz, hogy elfogadjanak? Azzal, hogy fogadalmat teszel, mi a célod? Kinek szeretnél megfelelni vele?

Azt javaslom, fogadalomtétel helyett próbáljunk inkább választ találni ezekre a kérdésekre, így nem megkötésekkel kezdjük az új évet, hanem meglegyint a szabadság szele.

Szabó Katilla

Gútai rozmárok

Szilveszter napján Gútán napsütéses időben gyülekeztek a Vág-parton az elszánt gútai rozmárok Marián Sládek vezetésével, és biztató-szurkoló közönséggel körülvéve. A tizenegy mindenre elszánt sportoló, köztük két hölgy a polgármester üdvözlő beszéde után lépett a jegesedésnek indult Vágba. A tavalyihoz képest kisebb mínuszokban, de csípős-szeles időben merültek a folyóba, kisebb közönség előtt is, de annál lelkesebb szurkolás mellett. A jelenlevők minden egyes úszót tapssal fogadtak a partra lépés után.

A vezető, főszervező négy társával kiúszott a Vág nagyágába is, kimászott a szigetre, de a jegesedés miatt ott nem tudtak vízre szállni. Végül Sládek utolsónak lépett ki a partra, egy kis kontyalávalóval várták őt a szurkolók a jeges-téli úszás után. Legközelebb Gútán január 24-én 14 órakor lesz téli úszás, mégpedig össz-szlovákiai méretben. Találkozzunk a Vág-parton.

Paulovics László, Gúta

Katonavidámságok

Emberi természet, hogy hozzon bár az élet akármennyi kellemetlenséget, csak a jóra, szépre emlékezünk. Hogy miért, az most itt nem lényeges. A mai fiatal férfiak számára ismeretlen fogalom a tényleges katonai szolgálat. Középkorúaktól gyakran hallott vélemény, hogy a maiaknak nagyon is hiányzik ez a fajta szigor. Én magam szintén voltam katona, és ugyanez a véleményem. Mint annak idején mondták, a katonai szolgálat helyrerázta az anyuka szoknyájánál felcseperedett legénykéket. Természetesen nem volt az leányálom, sőt olykor embertelenül kemény. De a múló idő jótékony fátyla elfödi azt, ami rossz, maradtak a vidám epizódok, amire a férfiak egész életükön át emlékeznek, és szívesen mesélik őket.

Történt az egyik híradós századnál, a telefonos szakasznál az elektronika alapjait elsajátítandó képzésen, amelyet egy tartalékos tiszt tartott azoknak, akik a civil életben nem voltak kapcsolatban vele, hogy a jelenlevők közül valaki a hátsó padban könyvet olvasott. Az előadó felszólítására közölte, hogy igen érdekli a elektrotechnika, érettségit is abból szerzett. A tiszt elfogadta a magyarázatot, sőt felajánlotta, ha van valami elintéznivalója, nyugodtan távozhat. No, egyszeriben ugrásszerűen megnőtt a szakemberek száma. A tartalékos tiszt azonban átlátott a huncutságon. A következő órán már kérdéseket tett fel a nagy hirtelen szakképzést nyert katonáknak az elektrotechnika alapjaiból. A jelentkezők közül persze csak az egyharmad tudta megválaszolni az Ohm-törvénnyel és hasonlókkal kapcsolatos alapkérdéseket. De azok sem jártak jobban, akik helyesen feleltek, mert az ajtó mögött várakozó szolgálatos katona szépen elvezette őket a konyhába krumplit pucolni.

Puss Rudolf, Somorja

Három kívánság

Az új évben mit kívánjak,

Nagyvilágba, kis hazámnak?

Ó, én bohém bolygólakó,

Hallgassál meg, Mindenható.

Bábel óta szűnt haragod,

Megteheted, ha akarod.

Népeid közt tégy már rendet,

Szíveinkbe békét, csendet.

Száműzzed a politikát,

Pároljad, mint a pálinkát.

Privatizáljad a Napot,

A Marst, a Holdat, a sok csillagot.

Rázogasd meg a sok csalót,

Ne dézsmálják a népvagyont.

Mindenkinek teremts munkát,

Szétszedjük a Magas-Tátrát.

Helyébe a magyar délibábot

Látott déli Hortobágyot!

Tűnjön el a Viharsarok,

Ott legyenek a magasok.

Békéljen meg magyar és gót,

Mi gyárthassuk az eurót.

Ne legyen itt gazdag, szegény,

Nem kell nekünk adó, segély.

Minek a sok erőpróba,

Fogjon össze Európa.

Fővárosa lesz Bukarest,

Mind elbukjék az, aki rest.

Mert aki rest, és lomha,

Kiránduljon Szaratovba.

Boldog legyen a Föld fia,

Vigyázzon rá a maffia.

(Ne károsítsa drog és pia.)

Virágozzék falu, város,

Az élet legyen mulatságos.

Nősülhessenek a papok,

Teljenek meg a templomok.

Hűek legyenek az asszonyok,

Szeressünk és hadd nevessünk.

Kísértésbe sose essünk.

A legnagyobb kívánságom,

Áldásod legyen a világon.

Fördős József, Gúta

Kedves Vasárnap!

Nagyon szépen köszönöm a megpályázott DVD-t, olyannyira időben érkezett, hogy mint a mellékelt képen is látszik, a karácsonyfánk alá került!

Tisztelettel: Laci báʼ