<p>Vér és ürülék folyt koncertjein, melyek többnyire sérülésekkel és rendőri beavatkozással végződtek. GG Allint mégis sok helyre hívták, mígnem belehalt… saját magába. Persze túlzás őt táncdalénekesnek nevezni, de ez még mindig a legkevésbé sértő kifejezés, amellyel illethetjük. </p>
Zenész-performer volt, énekes-frontember: Amerikában a punkzene, az underground és a rock and roll legsötétebb mélységeit képviselte. S egyben a legbüdösebbeket is.
Elnevezték Jézusnak
Természetesen GG Allint is meghatározták gyerekkori élményei, hiszen különleges családba pottyantotta őt a gólya. Apukája például fanatikusan vallásos volt, születendő gyermekére pedig megváltóként tekintett. Mindebből kifolyólag a Jézus Krisztus keresztnevet választotta fiának. A későbbi sztár tehát hivatalosan Jesus Christ Allin néven született 1956-ban egy New Hampshire-i kisvárosban az USA keleti partvidékén. A világtól elszigetelten éltek, alig tartottak fenn kapcsolatot valakivel, és a családfő gyakorta fenyegette a család többi tagját azzal, hogy átsegíti őket a másvilágra. Még a sírjukat is megásta a pincében, ígéretét nyomatékosítandó. Nyilván ez is közrejátszott abban, amikor anyjuk fogta a kis Jézust és bátyját, Merle-t, és megszöktek otthonról. Ezután beíratta őket iskolába, előtte gyorsan Jesus Christról Kevin Michaelre változtatva kisebbik fia keresztnevét, az iskolába már így került. De furák voltak így is, nehezen tudtak beilleszkedni a többi gyerek közé, és állandó céltáblái lettek a csúfolódásaiknak. Kevin ezt azzal is tetézte, hogy egy időben női ruhákban járt. A kissrácban ugyanakkor hamar felébredt a vonzalom a hangszerek és hangjegyek csodálatos világa iránt. Temérdek diákzenekarban játszott, legtöbbször az ütőhangszerek jutottak neki, és egyesek már akkor látták benne a később eredeti formanyelvével kitűnő világsztárt.
Nem a zenéért mentek
A világhír azonban még évekig váratott magára, és tulajdonképpen sosem jött el, hiszen GG Allin soha nem lett világhírű. Amerika-szerte valahogy mégis mindig akadt egy-egy helyszín, ahová meghívták, és néhány száz fanatikus érdeklődő, akik hajlandóak voltak vállalni a sérülések kockázatát, hogy Allin koncertjein részt vehessenek.
De haladjunk időrendben. 1977-ben elkezdett Kevinre hatást gyakorolni a punkzene. Bátyja, Merle viszont beköltözött Bostonba. Allin zenekar nélkül maradt, és alkalmi munkákat vállalt. Takarított, és mentőautót vezetett. Majd megalapította a Jabbers nevű zenekart, mely 1984-ig több lemezt is kiadott. A dalokra azonban kevesen emlékeznek, GG Allin és a Jabbers koncertjeire ugyanis nem kimondottan az általuk játszott zene vagy a szövegek mondanivalója miatt jártak a rajongók. Sokkal inkább a frontember személyes karizmája, eredeti előadásmódja csalta őket oda. Ez az eredeti előadásmód legtöbbször abban merült ki, hogy GG kábítószeres befolyásoltság alatt vécének használta a színpadot, meztelenre vetkőzött, s a mikrofonnal saját magát és közönségét bántalmazta. Majd amikor a vérben és ürülékben fetrengő előadóművész performance-a kezdett átmenni tömegbalesetbe (ez legtöbbször már a második-harmadik számnál bekövetkezett), valaki kihívta a rendőröket, akik véget vetettek a zenének, majd hazamentek a legények (már akinek nem tört el a lába, őket nyilván vitték). Előadásmódja a 80-as évek elejére állandósult és vált védjegyévé.
Stílusjegye: pusztítás
1984-ben feloszlott a Jabbers, GG pedig New Yorkba költözött, és szólókarrierbe kezdett. Több volt a fellépési lehetőség meg a kábítószer is, GG Allin pedig egyszerre a város művészeti alvilágának egyik kedvelt alakja lett. Zenészbarátai egyengették útját, koncertjeire a sorpunkok mellett eljártak a városi sznobok, valamint néhány, inspirációhiányban szenvedő alternatív művész. Pedig Allin előadásmódja picit sem finomodott, legfeljebb árnyalta az ön- és közönségpusztítást olyan motívumokkal, mint saját bőre zsilettpengével való metélése, a közönség söröspalackokkal és ürülékkel való hajigálása vagy a koprofágia. Mindemellett meglepő módon attraktív nők osztották meg vele életüket, pedig a kortársak visszaemlékezései szerint a művész a magánéletében sem viselkedett máshogy, mint a színpadon. Börtönbe is azért került, mert bántalmazott egy nőt (megerőszakolta, zsilettpengével vagdosta, és cigarettacsikkeket nyomott el a testén), bár vádlottként azt állította, hogy a nő kérésére tette. Mindenesetre az esküdtszéknek elég volt megnéznie egy koncertfelvételét, hogy megállapítsa: GG veszélyt jelent a környezetére és saját magára, úgyhogy 1989-ben megajándékozták két év letöltendővel.
A nagy terv
Börtönévei alatt vált igazán ismertté Amerika-szerte: a punkzene élő legendájaként kezdték tisztelni. Még 1989-ben fejébe vette, hogy életműve betetőzéseként öngyilkos lesz a színpadon. Ki is választotta méltó dátumnak az október 31-ét, Halloween napját (ekkor járnak az amerikai gyerekek ijesztő álarcokban édességet kéregetni a környékükön). Csakhogy ebben az időpontban valahogy minden évben épp kórházban, detoxikálóban vagy rács mögött tartózkodott, így a nagy mű betetőzése egyre tolódott. 1993. október 31-ét jelölte meg aztán végső dátumként. A rákészülés viszont olyan intenzívre sikeredett, hogy ezt már meg sem érte. 1993 nyarán egy vérfürdővé vált koncertjére rohamsisakos rendőrök rohantak be, de a művésznek és szűk körének most is sikerült meglépnie. Egy lakásban folytatták a bulit, többféle kábítószert fogyasztottak, reggel pedig a cimborák azt konstatálták, hogy GG Allin nem fog felébredni többé.
New Hampshire-ben temették el, abban a kisvárosban, ahol korábban laktak. A szertartáson a cimborák igyekeztek méltó módon adózni a sztár emlékének: ittak, kábítószereztek, fényképezkedtek a felravatalozott művésszel, kezébe cigarettát nyomtak, bőrét pedig mindenféle üzenetekkel és képekkel rajzolták tele. Merle, az idősebb testvér állítólag azt mondta halott öccséről: „Láttam én már GG-t sokkal jobban, de sokkal sza…bbul is kinézni.” Sírjára portréképe alá azt vésték: Kevin M. Allin, rock and roll terrorista.
A rocktörténészek a zenetörténet egyik érdekes-végletes képviselőjeként tekintenek rá, a videómegosztó portáloknak köszönhetően pedig ma is bárki meggyőződhet arról, hogy GG dalai vannak annyira hallgathatóak, mint amennyire a koncertjei nézhetetlenek.
Művészi én civilben
GG Allinnek sok minden a szemére vethető, az viszont semmiképp, hogy éles határvonalat vont volna művészi és polgári élete között. Nagyjából ugyanazt csinálta a színpadon kívül is, mint a színpadon, csak civilben zenekíséret nélkül. A punk hőskorában, az 1975-től 1995-ig tartó időszakban egyébként a koncerteken felmerülő rendbontások majdhogynem normálisnak számítottak, hiszen a punk egyik társadalmi üzenete a mindenkori fennálló rend tagadása, az anarchia gondolata volt. GG pedig meghúzta a műfaj határait, amelyeket azóta sem mert megközelíteni senki.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.