Két éve, májusban lesújtotta a dunaszerdahelyi Nagyékat a hír: elsőszülött fiuknak, az akkor négyéves Dominiknak agydaganata van. Azonnal megműtötték, utána két hónap alatt harminc sugárkezelést kapott Prágában, hazajőve Pozsonyban kemoterápiát.
Amint belépünk a lakótelepi lakásba, a kisebbik gyerek, a csaknem négyéves Alex azonnal ügyködik. Örökmozgó, bátor, mindenütt ott van, de nem szemtelenül, amolyan gyermeki minden lében kanálsággal. Ő mutatja be a család összes tagját, s ígéretet tesz, hogy „ő majd segít”. Megnyugodhatok. Bájos, csacsogó kisfiú, szívesen bújik oda az emberhez, s talán azért van annyira tele érzelemmel, mert látja, hogy Dominiknak, aki ugyan idősebb nála, nagy szüksége van a szeretetre, a gondoskodásra. Amint anyukája, Edina mesélni kezd a beteg kisfiúról, ő közbeszól, mint aki nagyon büszke rá, hogy „Dominik majd fog beszélni. Aztán meg fog járkálni”. Még a szeme is örül annak, amit mond, és odabújik az apukája ölében ülő Dominikhoz, megöleli, összepuszilja. Domi pedig viszonozza. Nagy a szeretet.
Hogyan derült ki, baj van? Mivel sokkolta a szülőket az orvos? Mit érez a szülő, amikor felfog egy ilyen szörnyű diagnózist? Mi adott reményt? Hogyan viselte a kisfiú a kezelést? Mi a medulloblastoma? Mi vár rájuk?
Ezekre a kérdésekre is választ kapnak, ha a már megvásárolható Vasárnapban elolvassák Urbán Klára riportját.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.