Wlassics Gyula kultuszminiszter 1895-ben bízta meg Mikszáth Kálmánt egy tankönyv megírásával a nem magyar tannyelvű (leginkább oláh, azaz román) népiskolák számára, amely tartalmazza a legfontosabb száz magyar mondatot, amivel már el lehet boldogulni a mindennapi életben.
Mikszáth így ír erről a Magyarok szaporítása című cikkben: „Wlassics kultuszminiszternek jutott eszébe az a zseniális gondolat (annak ösmerték el a pedagógusok is, a politikusok is), hogy az elemi iskolákban, a nem magyar ajkúakban, száz olyan magyar mondatot kellene betanítani a gyermekeknek, amelyben benne van körülbelül mindaz, amire nekik első szükségük lehet egy esetleges érintkezésben a magyarokkal. Ezzel a száz mondattal a gazdájuk már bátran elindulhat a magyarok közé, nagyjában beszélni képes velök.”
Morognak a tanügyi bácsik? Miért került Mikszáth munkája a támadások kereszttüzébe? Kik voltak a legélesebb kritikusai? Miként válaszolt Mikszáth az ellene felhozott vádakra? A társalgófüzetecske mondatai valóban a valódi életet tükrözték?
Sztakó Zsolt érdekes írása a már megvásárolható Vasárnapban!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.