Milyen volt a régi Kassa?

Kassa óvárosában találkozunk, a Malom utca végében, a festői Jakab-palota mellett. Albumokkal érkezik a kávéházba. Közel nyolcezer képeslapból álló gyűjteménye van a városról. Ő KOROTNOKY LAJOS, a Volksbank egykori regionális igazgatója. Kedvtelése, hobbija, szerelme, rajongásának tárgya: Kassa.

„Tipikus kassai vagyok” – így jellemzi magát. Ősei között magyarok, csehek, lengyelek és szepességi németek is voltak. Nagyanyja élete végéig nem tanult meg rendesen szlovákul, a családban a magyart és a németet használták. Szülei Márai Sándor kortársai voltak, a családi könyvtárban ott vannak Márai műveinek eredeti kiadásai.

Mennyibe kerül?

Korotnoky Lajos rajongva szereti Kassát, képeslapokon őrzi a város minden arcát. Gyűjteménye közel nyolcezer darabból áll. Többször operálták a szemét, de mivel mindegyik képeslapját fejből ismeri, a börzéken pontosan tudja, hogy az adott példány megvan-e neki. Tisztában van a legapróbb nüánszokkal is.

Ahogy az albumjait lapozom, mindegyik képeslaphoz van hozzáfűznivalója. Nemcsak Kassa, hanem Kassa és környéke is érdekli, a helyiek kedvenc kirándulóhelyei, a Bankó, a Csermely-völgye, az Eprestető vagy Szádelő.

A régi képeslapok nem olcsók, az antikváriusok 20-30 eurót is elkérnek értük, egy-egy ritkaságért pedig akár 70 eurót is. „Azokat nem veszem meg. Már nyugdíjas vagyok. Inkább cserélni szoktam.”

Rendszeresen megfordul régiségpiacokon. „Egyszer a budapesti börzén találkoztam egy nagyszerű emberrel, Gyökér Istvánnak hívták, vele aztán rengeteget cseréltem. Adtam neki egy 1900-as budapesti képeslapot, és kaptam érte egy 1900-as Kassát.”

Párizsi piac

Korotnoky Lajos bármerre is járt a világban, a régi képeslapokra mindenütt felfigyelt. „A fiam Párizsban fejezte be a tanulmányait, s egyszer három hetet töltöttem nála. Felfedeztem egy piacot, ahol fantasztikus képeslapokat árultak. Ritkaságok az Osztrák–Magyar Monarchia városairól. Darabja 1 euróba került. Mit mondjak… Nem fogtam vissza magam. Nagyon sok értékes kassai képeslaphoz ott jutottam hozzá, azon a párizsi piacon.”

Amikor Londonban járt, útja akkor is a Portobello Roadra vezetett, a híres piacra, ahol minden (és még annál is több) kapható. „Egyszer Japánban is voltam néhány hétig, ott is megtaláltam a régiségboltot. Kérdezték, hogy mit szeretnék. Mondtam, hogy képeslapot.”

A legnagyobb kassai képeslapgyűjteménye a néhány éve elhunyt Ján Gašparnak, a Tudományos Könyvtár igazgatójának volt. „Az ő gyűjteménye 10-12 ezer kassai képeslapból állt. Sajnos nem tudjuk, mi lett a sorsa. Valaki megvásárolta, de még a könyvtár munkatársai sem tudják, ki volt a vevő.”

Megőrizni a múltat

Korotnoky Lajos kedvenc korszaka a századforduló, az 1900 körüli évek. Szerinte akkor jelentek meg a legérdekesebb, legszebb, leghangulatosabb képeslapok. Kedvencei azok, amelyek a kassai éttermek és kávéházak belsejét ábrázolják.

„A Schalkház és az Európa szálló étterme vagy a kávéház az Andrássy palotában… Hangulatos enteriőrök, fantasztikus aura. Ma már egyre ritkábbak az olyan helyek, amelyek őriznek valamit a régi Kassából. Sokáig ilyen volt a Carpano vagy a Slavia, de szívesen jártunk fel a Bankóra is. A múltat nem lehet visszaállítani, de megőrizni talán igen.”

Szerinte eljön még az idő, amikor ismét divatba jönnek a fekete-fehér képeslapok. „Más a hangulatuk, mint a színeseknek.”

Őnagysága, úrhölgy

A képeslapgyűjtők akarva-akaratlanul egy kicsit kukkolók is, akik bepillantanak mások életébe, privát üzeneteibe. A képekről megismerjük a város nevezetességeit, de milyen Kassa-kép rajzolódik ki a hátoldal szövegeiből? „Általában dicsérik Kassát. Azt írják, szép a város, csinosak a nők, kellemesek az emberek.”

A képeslapküldés a 19. és a 20. század fordulóján volt a csúcson. Akkor százezrek üzentek így egymásnak. A bélyegzőkből az is kiderül, hogy száz évvel ezelőtt a posta gyorsabban járt, mint ma. „Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy régen lassúbb volt minden. Ehhez képest az 1906. január 4-én Kassán feladott képeslap már másnap, január 5-én megérkezett Marosvásárhelyre.”

A címzések sokfélesége is külön katalógust érdemelne: Őnagysága K. G. úrhölgynek, Tekintetes K. F. úrhölgynek, Szépreményű Margitkának, Nagyságos L. Emil úrnak, Nemzetes M. László uramnak.

A képeslapok között van olyan is, amely leporellószerűen nyitható, s bár a legtöbb utcát vagy épületet ábrázol, a karácsonyi vagy szilveszteri üdvözleteket általában szerencsemalacokkal és kéményseprőkkel illusztrálták.

Korotnoky Lajos nemcsak az 1945 előtti, hanem a szocializmus alatt készült képeket is gyűjti. „Az 1960-as, 70-es éveket is igyekszem dokumentálni. Akkor is voltak olyan épületek, amelyek ma már nem állnak, vagy azóta jelentősen átalakultak. Az a Kassa sincs már.”

Aki azt hitte, a digitális kor eljöttével a képeslapküldés megszűnik, az tévedett: a műfaj még létezik. „Ma is vannak emberek, akik így küldenek üzenetet. Kevesebben, mint egykor, de vannak.”

Örök Kassa

Márai Sándor azt írta Kassáról, hogy lélekszámra ugyan kicsiny, de szellemben gazdag város, amely „ott áll a sorban Firenze, Oxford és Nürnberg között”, s része az „örök Magyarországnak” és az „örök Európának”. De hogyan jellemezné Kassát Korotnoky Lajos?

„Kozmopolita város, amelyet vallási tolerancia jellemzett. Nyitottabb volt a világra, mint más városok. A kassaiak mindig többnyelvűek voltak, gond nélkül váltottak beszélgetés közben magyarról szlovákra vagy németre.”

Úgy véli, a város arculata előnyösen változott meg az utóbbi években.

„A belvárosban pezsgő élet van. Márai újrafelfedezése és az Európa Kulturális Fővárosa-projekt visszahelyezte Kassát a világtérképre. S vannak emberek, akik vigyáznak a kassai örökségre. Nem találkoztam olyan kassaival, aki ha elköltözött is a városból, ne szeretne hazajárni, megfordulni a régi helyeken.”

S míg Márai az 1970-es években arra panaszkodott naplójában, hogy a kassai várostörténeti kiadványok a beneši doktrína szellemében elhallgatják a város magyar múltját, Korotnoky Lajos szerint már ez sem érvényes.

„Az általam összeállított naptárakban ott vannak a régi magyar feliratok is, és még senki sem tiltakozott. Kassa nyitott város, a fiatalok sokat utaznak, visszajönnek, és természetesnek találják, hogy ennek a városnak van magyar történelme is. A szlovákok mára elfogadták, hogy a város múltjának része volt a magyar Kassa is.”