Kortársai közül nem sokan értették munkáját és törekvéseit, amelyek mai szemmel is lélegzetelállítóak. Bartók Béla 80 éve, 1940 őszén emigrált az USA-ba, ahonnan már nem tudott hazatérni.

Az első világháborút lezáró időszakban a szlovákiai magyarság elveszítette értelmiségének jelentős részét, és az utánpótlás kinevelése sem volt könnyű. Ifjúsági egyesületek kezdtek szerveződni, elsősorban az egyetemi városokban, de például Ipolyságon is.

Százhetvenegy éve végezték ki a tizenhárom aradi vértanút, pontot téve az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc végére. A jól ismert eseménynek azonban még mindig akadnak kevésbé ismert részletei.

A Fortepan fotóarchívumnak és a Filmhíradók online oldalnak köszönhetően bepillanthatunk abba, milyen volt a szüret régen.

A Nemzeti Filmintézet Magyarország filmarchívumában található egy 102 éves videó az akkori Szent István-napi körmenetről.

Három nap nem a világ – gondolták a vékei férfiak, amikor 1944 novemberében elindultak építőmunkára a Szovjetunióba. 1948-ban tértek csak haza, a munkatáborok borzalmainak még évtizedekig kísértő emlékeit az azóta már elhunyt Szepesi Mihály 1993-ban írta meg, ezt olvashatják az alábbiakban.

Huszonöt nemzetiség együttélése, a hat hivatalos nyelv megléte nehezen határozható meg másként – és még ha a mindennapi életben nem mindig fenékig tejfel is a multikulturális közeg megléte, fenntartása, a látogató sajátos kincsekre lelhet Vajdaságban általa (is).

Kivéve a fekete himlőt, amelyet védőoltás kifejlesztésével sikerült teljesen eltüntetni. Kolerás vagy pestises betegek azonban ma is élnek a földön. De honnan indultak és hová jutottak ezek a hírhedt betegségek?

Bálok ezreit tartották és tartják évente, a legsűrűbben éppen a farsangi időszakban. Egymást érik a városi és falu-, vadász- és sportbálok vagy épp azok, amelyek névnaphoz kötődnek. Így megy ez már néhány száz éve, mégis van néhány bál, amely valamiért emlékezetes, így bevonult a magyar történelembe.

A történelmi Hont megye jeles alakjainak egyike a gyerki születésű Czibulya László, aki nevét később Czoborra változtatta. Olyan időszakban volt a vármegye alispánja, amikor kiemelkedő eredmények születtek a társadalmi életben, ugyanakkor több tragikus esemény is történt.

Szimpátiatüntetések, szimpátiacikkek, együttérző nyilatkozatok igen, súlyos politikai lépések nem igazán követték a nyugati világban az 1956 őszén kitört és elnyomott forradalom hírét. A keleti blokk bizonyos államaiban földrengést nem, csak kisebb utórezgéseket okozott, Nyugaton pedig visszaállította a magyarok második világháborúban megromlott megítélését.

Százhetven éve torolta meg a magyar szabadságharcot a véreskezű Haynau báró a tizenhárom tábornok kivégeztetésével. De vannak még néhányan, akik a listára kívánkoznak, érdemeikért ugyanis nekik is veszniük kellett, ha nem is éppen 1849. október 6-án, vagy nem Aradon.

Nyolcvan éve, 1939. szeptember 1-jén hajnalban támadta meg Németország Lengyelországot, lengyelnek öltözött németek által imitált határincidensre hivatkozva. Két nap múlva Párizs és London hadat üzent Berlinnek, és elkezdődött a 2. világháború.

„Ott essem el én, / A harc mezején, / Ott folyjon az ifjui vér ki szivembülˮ – írta Petőfi az Egy gondolat bánt engemet… című szenvedélyes hangú költeményében. Látomása beteljesedett, a segesvári csatában lelte halálát, 170 évvel ezelőtt.

Napjainkban is hallani a kisebbségben élők megkülönböztetett státusáról: állampolgárságuk elvesztéséről, nemzeti identitásuk sérüléséről; újabban pedig nemzeti himnuszunk éneklésének vélt vagy valóságos tilalmáról is. Hogy mindezek nem új keletű megnyilvánulások, könnyen észrevehetjük, ha betekintünk az előző csehszlovák államalakulatok levéltári irataiba.