Három nap nem a világ – gondolták a vékei férfiak, amikor 1944 novemberében elindultak építőmunkára a Szovjetunióba. 1948-ban tértek csak haza, a munkatáborok borzalmainak még évtizedekig kísértő emlékeit az azóta már elhunyt Szepesi Mihály 1993-ban írta meg, ezt olvashatják az alábbiakban.

Huszonöt nemzetiség együttélése, a hat hivatalos nyelv megléte nehezen határozható meg másként – és még ha a mindennapi életben nem mindig fenékig tejfel is a multikulturális közeg megléte, fenntartása, a látogató sajátos kincsekre lelhet Vajdaságban általa (is).

Kivéve a fekete himlőt, amelyet védőoltás kifejlesztésével sikerült teljesen eltüntetni. Kolerás vagy pestises betegek azonban ma is élnek a földön. De honnan indultak és hová jutottak ezek a hírhedt betegségek?

Bálok ezreit tartották és tartják évente, a legsűrűbben éppen a farsangi időszakban. Egymást érik a városi és falu-, vadász- és sportbálok vagy épp azok, amelyek névnaphoz kötődnek. Így megy ez már néhány száz éve, mégis van néhány bál, amely valamiért emlékezetes, így bevonult a magyar történelembe.

A történelmi Hont megye jeles alakjainak egyike a gyerki születésű Czibulya László, aki nevét később Czoborra változtatta. Olyan időszakban volt a vármegye alispánja, amikor kiemelkedő eredmények születtek a társadalmi életben, ugyanakkor több tragikus esemény is történt.

Szimpátiatüntetések, szimpátiacikkek, együttérző nyilatkozatok igen, súlyos politikai lépések nem igazán követték a nyugati világban az 1956 őszén kitört és elnyomott forradalom hírét. A keleti blokk bizonyos államaiban földrengést nem, csak kisebb utórezgéseket okozott, Nyugaton pedig visszaállította a magyarok második világháborúban megromlott megítélését.

Százhetven éve torolta meg a magyar szabadságharcot a véreskezű Haynau báró a tizenhárom tábornok kivégeztetésével. De vannak még néhányan, akik a listára kívánkoznak, érdemeikért ugyanis nekik is veszniük kellett, ha nem is éppen 1849. október 6-án, vagy nem Aradon.

Nyolcvan éve, 1939. szeptember 1-jén hajnalban támadta meg Németország Lengyelországot, lengyelnek öltözött németek által imitált határincidensre hivatkozva. Két nap múlva Párizs és London hadat üzent Berlinnek, és elkezdődött a 2. világháború.

„Ott essem el én, / A harc mezején, / Ott folyjon az ifjui vér ki szivembülˮ – írta Petőfi az Egy gondolat bánt engemet… című szenvedélyes hangú költeményében. Látomása beteljesedett, a segesvári csatában lelte halálát, 170 évvel ezelőtt.

Napjainkban is hallani a kisebbségben élők megkülönböztetett státusáról: állampolgárságuk elvesztéséről, nemzeti identitásuk sérüléséről; újabban pedig nemzeti himnuszunk éneklésének vélt vagy valóságos tilalmáról is. Hogy mindezek nem új keletű megnyilvánulások, könnyen észrevehetjük, ha betekintünk az előző csehszlovák államalakulatok levéltári irataiba.

Masaryk, Beneš és a Csehszlovák Köztársaság kötelező éltetése

Kilencszáznyolcvan éve halt meg első királyunk, aki létrehozta a magyar államot, megalapozva ezzel az Európában akkor még félig-meddig jövevénynek számító magyarok fennmaradását. De mi tudhatunk István személyiségéről?

Bár a róla szóló mondák által hirdetett igazságosság inkább népmesei elem, Corvin Mátyás mégis nagyon tehetséges uralkodó volt, elsősorban talán jó szervező. Persze, minden neki sem sikerülhetett. Legnagyobb sikerei közt említhetjük a magyar államszervezet hatékonyabbá tételét és a királyi hatalom megszilárdítását.

Kilencvennyolc éve írták alá a trianoni békeszerződést, melyet ma is csak békediktátumként emlegetünk, és amely átrajzolta Közép-Európa térképét. Íme, néhány kevésbé ismert földrajzi adat a határmódosítás utólagos módosításairól.

Pozsony talán leghíresebb erkélyéről 1848 márciusában Kossuth mondott beszédet többször is a lelkes tömegnek. Az erkély később túlélte a házat, melyhez tartozott, átcsempészték a határon, néhány éve pedig szintén vita tárgya lett.