Berlint az év elején még nem sújtotta, Cannes-t gyorsan elsöpörte, Karlovy Varyt hónapokra elbizonytalanította az egész világot érintő koronavírus.
Erre sem volt eddig példa a filmfesztiválok történetében: a mozi fényes ünnepén átgázolt egy eddig ismeretlen járvány. Karlovy Vary hosszasan állt a lábán. Ellenállt. Még május végén is tartotta magát. Már láttam magam előtt, ahogy a fesztiválpalota kétezer főt befogadó nagymozijában a színben, formában és mintázatban különböző maszkokat nézegetem egy-egy vetítés előtt. Vagy ahogy a Kolonnádon sétálók között „félarcból” próbálok rájönni, kit ismerek (fel), és kit nem. Június elején aztán lefújták a mustrát. Épp az ötvenötödiket.
Mikor maradt el ez a fesztivál, és miért? Milyen volt régen? Mi köze volt Moszkvához? Milyen Karlovy Vary? Ki mindenki fordult meg ott? Milyen interjúalany Antonio Banderas, Leonardo DiCaprio, Judi Dench, Sharon Stone és Helen Mirren? Mi fogalalkoztatta éppen Karlovy Varyban Robert Redfordot, mi Michael Douglast? Milyen volt Richard Gere, Jude Law, Michael Pitt, Jean Reno és Mel Gibson?
Ezekre a kérdésekre is választ kap, ha elolvassa Szabó G. László írását a már megvásárolható Vasárnapban.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.