A szeptember beköszönése nem csak a nyári hónapok végét, hanem valami újnak, izgalmasnak a kezdetét is jelenti. Augusztus utolsó napjaiban mindig egyfajta furcsa, nosztalgikus, keserédes érzés tör rám, és tele leszek várakozással, kíváncsisággal.
Ennek a kíváncsiságnak az egyik legfőbb oka a Gímesi Művelődési Tábor és Gólyatábor, amelyet idén már 39. alkalommal rendeztek meg a Diákhálózat tagjai (egész pontosan rendeztünk, mert jómagam is büszke szervező vagyok).
Nem lennék most az idén érettségizettek helyében. A bizonytalanság, a kérdések, a tétlenség a jellemző a jelen időszakra. Van, aki fizikai valójában egyelőre meg sem tapasztalhatja, milyen egyetemi órákra járni, a csoporttársakból chatablakok válnak, a tanárokat e-mailekből és videóchatből ismerik meg az elsős egyetemi hallgatók.
Viszont a gímesi tábor (továbbiakban GMT) legalább egy kis kárpótlást nyújtott az elsőéves egyetemisták számára. A vár alatti autókempinget ellepték a táborozók. Maszkban, elviselve, hogy a szokásosnál sokkal több papírt kell kitölteniük, kezüket gyakran fertőtlenítve, de annál nagyobb lelkesedéssel érkeztek.
Galéria
Az itt töltött öt nap tele volt színes programokkal, hogy csak párat említsek: betekintést nyerhettünk a zero waste életmódba Csank Veronikának (a Zero Waste Felvidék csoport megalkotója) köszönhetően, megtanulhattuk a borkóstolás csínját-bínját Jávorka Bence előadásából, halhattunk részleteket Mellár Dávid első kötetéből, láthattuk (és hallhattuk) slammelni a slam poetry új generációját.
A tábori napokat valódi csapatszellem lengte körül. Az érkezés után egy játékos ismerkedés során a résztvevők csapatokra osztódtak, majd a héten így, közösen kellett különböző szórakoztató feladatokat megoldaniuk. Idén talán még fontosabb volt az információátadás, a tippek és trükkök, tapasztalatok továbbítása. Amikor a táborozók épp nem a csapatukkal tanácskoztak vagy előadást hallgattak, beülhettek a kézműves sátor alá, zenélhettek egy jót a ZeneZugban, a Pogácsát, a tábor lapját olvasgathatták, vagy épp elmerülhettek az egészen pazar kilátásban. Amint lement a nap, a zene került előtérbe. Voltak itt koncertek, táncház, nótázás, DJ hajnalig. Egyszerűen nem volt megállás.
Az intenzív, vártúrával és koncertekkel teli szombat után egy meghitt, csendes vasárnap következett. A gólyák este rituálisan is fel lettek avatva. Fodor Péternek ez volt az utolsó tábora főszervezőként. A kopjafaállításkor mondott beszéde után szem nem maradt szárazon.
A gímesi tábor egy valódi csoda, egy külön kis univerzum, saját térrel és időszámítással. Ez a néhány nap talán jobban kellett most, mint egy falat kenyér. Remélem, hogy nem fog soká tartani a bizonytalanság, és a friss egyetemisták is megtapasztalhatják azt a szabadságérzetet, amit az egyetemi évek tudnak nyújtani.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 40. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.