„Bármilyen irányt választasz is, mindig akad valaki, aki azt állítja, tévúton jársz. Mindig adódnak nehézségek, amelyek láttán kísértést érzel, hogy elhidd, kritikusaidnak van igazuk. Bátorságra van szükség ahhoz, hogy megtervezz egy útirányt, és lépésről lépésre nyomon kövesd a végcélodig.” (Ralph Waldo Emerson)
A járt utak
David Riesman A Magányos tömeg című művében három típusba sorolta az embereket. Létezik a tradícióktól irányított személy, aki – ha nem képes az elvárt viselkedésre – komoly félelmet él át a megszégyenítéstől. A belülről irányított egyén, aki szüleitől érzelmi biztonságot kapott, ennek megfelelően rendelkezik saját iránytűvel az életvezetésében (tehát körülményeitől viszonylag függetlenül nagy fokú stabilitásra képes). És végül a harmadik típus, a kívülről irányított ember, aki ugyan kozmopolita, de szemben a belső iránytűvel, inkább folyamatosan működtetett radarral rendelkezik, ismereteit, vélekedését és viselkedését sok esetben másokhoz méri, vagyis állandó törekvése van a környezettől való jelzések követésére. Ez a monitorozás egyben azt is jelenti, hogy a cselekvés motorja a diffúz aggodalom.
Az első és harmadik karaktertípusba tartozók Riesman szerint nem képesek önálló cselekvésre, mert folyamatosan valamilyen csoportnormát követnek, és a csoporthatás túl erős, vagyis a konformizmus (szabályok és normák elfogadása) jellemzi őket. Ezek alapján mondhatjuk, hogy
a nonkomformista ember önálló. Véleményét alkotja, elveit megválogatja, átgondolja, mely csoportokat, meggyőződéseket követ, vagyis nem áll be a „nyájba” feltétlenül.
A szabadság érzelme
Az emberi személyiség érzelmileg és értelmileg is leképezi azt a szituációt, amelyben az adott ember él. Ha ez a kettő harmonizál, akkor nincs probléma, de eltérés esetén már bonyolult pszichés mechanizmusok kezdenek működni a helyzet fenntartása érdekében. Akinek belső tartása, jó rangsorbeli helyzete, kiegyensúlyozott önértékelése van, az nem fog ész nélkül engedelmeskedni. A belső iránytű, vagyis a jó önértékelés és kiegyensúlyozott elvek mentén átélt önbizalom így azt jelenti, hogy az illető képes arra, hogy döntéseket hozzon, melyekben egy-egy csoportváltás is szerepelhet. Nem tölti el aggodalommal, hogy „mi lesz azután?”, nem egy katasztrófafilm főszereplőjének képzeli magát, hanem bízik önmagában annyira, hogy legyen mersze a saját érzéseit és elveit követni. Ha félelmet kell átélnie, akkor végiggondolja, hogy mi az, amin változtatnia kellene, hogy az érzés megszűnjön. Nem kapkodva, hanem megfontoltan. Nem mások kárára, hanem jó asszertivitással és valóban konstruktív módon.
„Hiába nyitják ki az ajtót, ha nem mersz bemenni”
– írja Almási Miklós, a megtorpant emberek viselkedését jellemezve. A belülről vezérelt személyiség „bemegy az ajtón”, de nem azért, mert nem fél, hanem azért, mert attól rosszabbul érezné magát, ha nem menne be.
Miért irritálnak bennünket az online térben?
Amikor olyan emberrel találkozunk, akiről messziről érezzük: határozott és nem a sémákat követi, a többség lehet, hogy negatívan áll az illetőhöz. Ennek egyik oka, hogy a mai fogyasztói társadalom és általában vett medializált (külső) környezetünk meglehetősen szorongáskeltő. Nem tudjuk távol tartani magunktól a híreket, hozzá kell szoknunk, hogy folyamatos változások vannak, voltaképp a magánélet területét kivéve mindenhol tehetetlenséget élhetünk át. Ez a beszorított érzelmi állapot egyre több személyben idéz elő olyan indulatot, mely a szorongások ellencsapásaként megjelenő agresszióba bármikor átcsaphat. Ez a jelenség az online térben aztán olyan felületre lel, ahol komolyabb szankció nélkül lehetünk agresszívak, állíthatunk fel képtelen elméleteket, kereshetünk bűnösöket. Manapság rengeteg társas kapcsolatnak ilyen a természetrajza.
Elvárunk egymástól dolgokat, nem törődünk azzal, hogy a másik oldalon vajon mit gondolnak, villámgyorsan vonunk le konzekvenciákat, alkotunk negatív véleményt, és teremtünk olyan érzelmi helyzetet, amiben azt érezhetjük: a probléma nem velem van.
Ez a saját készítésű kalitka elválaszt bennünket azoktól, akiknek az érzelmeit hiányoljuk, és olyan emberekkel hoz közös platformra, akik hasonló önigazolással élnek. Egy nonkomformista ember tehát gyakran úgy lesz irritáló, hogy nem is ismerjük őt igazán. Holott gyakran ők mozdítják elő a világot, a fejlődés mozgatórugói lehetnek, pont azért, mert másként gondolkodnak.
Paul Watzlavik írja, hogy döntéseinkben sokszor valójában a komfort keretét kellene elhagynunk, a megszokott gondolkodásmódot, ahogy értelmezzük a világot. De amikor az életben döntési helyzetbe kerülünk, olykor céltalanul próbáljuk megoldani a kereten belül a helyzetet, és nem vesszük észre, hogy csak szemléletet vagy mátrixot kellene váltani ahhoz, hogy képesek legyünk dönteni egy helyzetben.
„Nem mindegy, hogy gyalognak tekintjük-e magunkat egy játékban, melynek szabályait valóságnak nevezzük, vagy olyan játékosnak, aki tudja, hogy a szabályok csak annyiban valóságosak, hogy megteremtettük vagy elfogadtuk őket, de meg is változtathatók.”
Tari Annamária pszichoanalitikus
Érdekes
Tudta?
A siker pszichológiája átértelmezhető
Carol S. Dweck világszerte ismert pszichológiaprofesszor évtizedekig kutatta a siker titokzatos világát. Állítja, nem csupán képességeinktől vagy tehetségünktől függ a siker záloga, hanem a szemléletmódunktól is. A megfelelő állásfoglalással akár már gyerekeinket is motiválhatjuk iskolai teljesítményük javítására, de mi is rengeteget fejlődhetünk mind személyes, mind szakmai téren. Könyvében (Szemléletváltás – A siker új pszichológiája) külön foglalkozik minden idők legsikeresebb sakkozó lányaival, a Polgár család három gyerekével. Mégis mikképp lehetséges, hogy a család hármat is kinevelt a világ legjobb sakkozói közül? Judit, Zsuzsa és Zsófia a sakktörténet és az emberiség különleges fejezetének a hősei. Egy kísérlet részeseiként egész kora gyerekkoruktól arra készültek, hogy világbajnokok legyenek. Nem jártak iskolába, nem játszottak a többi kislánnyal, csak egymással. Keményen dolgoztak, szembefordulva ezzel minden megszokottal. Zsuzsa a család sikeréről így nyilatkozott:
„Apám hisz abban, hogy a veleszületett tehetség semmit sem jelent, és hogy a siker 99 százalékban kemény munkával érhető el.”
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/18. számában jelent meg a Lélek mellékletben!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.