A középkori lovag hét művészet kiváló művelője volt: lovaglás, úszás, ökölvívás, sólyommal való vadászat, sakk, versírás, kardforgatás. Betartotta a lovagi kódex szabályait: védelmezte a nőket, az elesetteket, a keresztény egyházat, szolgálta a hűbérurat.
Ma is lehet valaki lovagias, akkor is ha nem hord páncélt. A lényeg, hogy gyakorolja a lovagi erényeket, azaz: legyen bátor, hű, nagylelkű, segítse a gyengét, legyen illedelmes, higgadt, kitartó.
Csámpai Ottó a Szent György Lovagrend felvidéki nagypriorja. Nyitracsehin tíz éve felállított egy kazah jurtát, amely egyfajta kulturális központ, és négy éve apródokat is képeznek. Korábban a Nagyszombati Egyetem docenseként beutazta a fél világot, ezt tükrözi a jurta eredeti keleti berendezése is. „A faliszőnyeget Üzbegisztánból, a szőnyegeket Kínából, a képeket Kazahsztánból hoztam – vezet körbe. – Tanítottam udmurt egyetemen is, ott nagyon számon tartják, hogy ők a mi nyelvrokonaink. Ha azt mondtam, Madzsarisztánból vagyok, már sorolták is: Budapest, Ikarus, Kádár... Vámbéry Ármint még a legegyszerűbb falusi asszonyka is ismerte.”
A járvány előtt a jurtában havonta tartottak rendezvényeket: kiállításokat, könyvbemutatókat, előadásokat. Bálint-napi Balassi-borkóstolójukon bárki bemutathatja a borát, ha mellé elszavalja a reneszánsz költő egy versét. Szerveztek két nyári egyetemet, Rozsnyón és Alsóbodokon. Mindkettőről tanulmánykötet is megjelent, ami az előadásokat és a lovagrend történetét tartalmazza. „Gyakran fogadunk jeles vendéget, járt nálunk a budapesti mongol nagykövet és Kossuth-díjas művészek is. Nagy János szobrászművész például tiszteletbeli tagunk, de a legnagyobb gyönyörűségünk mégiscsak a gyerekek – mutat Ottó az udvaron gyakorlatozó apródokra. – Tavaly megszűnt a faluban a magyar iskola, nagyon fontos ezért is a tevékenységünk. Egyikük a Kincskeresők országos versenyén aranysávos lett, mert nemcsak harcművészetben, történelemben is jeleskednek ezek a gyerekek.”
Galéria
A Felvidéki Apródképző Iskola vezetője Csámpai László lovag. „A visegrádi apródképző mintájára alakultunk, az ottani nemzetközi palotajátékok a mi növendékeink vizsganapja is. Mindig a Salamon-toronynál tartjuk a bemutatónkat – mondja a gyakorlatozás szünetében Laci. – Én magam anno egy erdélyi táborban sajátítottam el a középkori harcmodor alapjait, és azzal jöttem haza, hogy tudtam, tökéletesítenem kell magam, és meg akarom nálunk honosítani az apródképzést. Talán ennek köszönhetően jöttem vissza Zoboraljára, mert Budapesten az ELTE-n tanultam, történész a végzettségem. Mostanra tizenegy apródom és két fegyverhordozóm van, hetente összejárunk. Nyáron gyakran edzünk, mert sok a bemutató, de foglalkozunk magyar történelemmel és irodalommal is. Nagy hangsúlyt fektetünk a nemzeti identitás erősítésére, mivel nyelvszigeten élünk, ezért nálunk ez hatványozottan fontos. Egyik legfőbb feladatunk a karitatív tevékenység, idősek otthonába hordunk adományokat, ahol együtt lehetnek a gyerekek az öregekkel.”
A hagyományápolás keretében a lovagkor harcművészetének bemutatása és megőrzése mellett Laci kiemelkedőnek tartja a történelmi évfordulók és események megünneplését is. „A budapesti Szent Jobb-körmenetet már három ízben a mi apródjaink vezették, ez nem kis dolog.”
Mindig szeptemberben kezdik tanulni az új bajnoki gyakorlatot, ami íjászatból, csatacsillag, valamint kelevéz hajításából és vívásból áll. „Fegyvereket használunk, ezért a fegyelmet meg kell követelni, nem szeretem a hanyagságot. Itt nincs trágár beszéd, nem kacagjuk ki, aki ügyetlenebb, aki pedig elkésik a sorakozóról, szó nélkül elvégzi a húsz fekvőtámaszt. Rendnek kell lenni. Lovagrendük jelmondatának kezdőbetűi olvashatók a címerpajzson és az egyenruhánkon is: IN VERITATE IUSTUS SUM HUIC FRATERNALI SOCIETATI (Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt) – és eszerint igyekszünk élni a mindennapokban.”
Laci nemcsak lovagol, úszik, sakkozik, harcol, januárban megjelent első verseskötete is. A lovagi hagyományoknak megfelelően főként szerelmesverseket ír, de a lányok mellett ezek a hazájához is szólnak. „Így próbálom hazaszeretetre ösztönözni a gyerekeket, hiszen nem parancsolhatom meg senkinek, hogy szeresse szülőhazáját, ezt csak példamutatással tehetem.”
A névadó Szent György leginkább a sárkányt legyőző lovagként ismert, Laci búcsúzóul megfogalmazza lovagrendjük mai üzenetét: „Nap mint nap nekünk is le kell győznünk magunkban a sárkányt – a rosszat, mert csak a jó gondolatok szülik a nemes cselekedeteket.”
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 35. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.