Valami nincs rendben. Napló

Vasárnap kép

Ezt írja ki néha a számítógépes levelezőprogram. Közben pedig működik, tehát az üzenete vaklárma. Azért elgondolkodom rajta, hátha nem önmagára értette. Hanem mondjuk rám. A számítógép a billentyűzeten és a képernyőjén keresztül diagnosztizálja használóját: ha még nincs ilyen, hamarosan biztosan lesz.

Mi a panasza? – kérdi majd az orvos a rendelőben. – Remélem, semmi, de a számítógépem szerint valami nincs rendben. Vagy: az orvos számítógépe össze volna kapcsolva a betegei számítógépével. S egyszer csak jön tőle az e-mail: Kedves uram, a számítógépe szerint ön vagy nagyon szerelmes, vagy szabálytalan a szívverése. Ha történetesen nem szerelmes, be tudna fáradni valamikor a héten egy EKG-ra? Szép új világ.

Igaz, néha, egy másik programban azt írja ki: Dolgozunk. Ami miatt le kell állnom a munkával, mert magára érti: ő, a gép dolgozik királyi többesben, én meg várom, mikor kerülhetek sorra. Régebben egy kis forgó homokórával jelezte, ma meg kört formáló sávokkal, hogy ne nyúljak hozzá, dolgozik. Valahol olvastam, hogy az ember, közvetlen halála előtt, mikor számadást készít az életéről, sosem azon sóhajtozik, hogy nem dolgozott eleget. Hanem, nagyon is természetesen, azon például, hogy nem szerettem eleget. Vagy hogy nem volt időm élni. Leülni a barátommal egy kávéra. Tisztelgő látogatást tenni az orvosomnál. Beszélgetni vele bármiről, Turgenyevről. Min dolgozol most? Azon, hogy többet beszélgethessek a családommal és a barátaimmal. S hogy haladsz? Ne is kérdezd. Másfelől, az ember nem halhat meg, hiszen (még) annyi dolga van. S annyi vágya. (Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék)

Aztán a gép néha azt írja, frissítésre van szüksége. Nekem is. De ebben is megelőz, mert olykor meg azt írja, hogy már készen is állnak a frissítések, újraindíthatom a gépet. Én is kész vagyok frissülni. Haladni a korral, és újraindulni, rajtam ugyan ne múljon.

Minap olvasás közben feleségem (én olvastam) egy lejárt szemránckrémet kent a gatyás szemem alá, mert kezdett hasonlítani Mensáros Lászlóéra. S hogy úgymond ne menjen kárba a krém. Nem dob ki semmit. Engem se. Bár, előfizetője vagyok a Vasárnapnak, ilyen szempontból be vagyok biztosítva: hacsak (majdnem azt írtam: amíg) az ördög el nem visz, van hol lehajtani a fejem. (Vannak láncaim a szavakból, jók, jók, jók.)

Valami nincs rendben. És bennem lehet a hiba. Különböző kényszereknek engedelmeskedem. Jómúltkor zoknit vettem magamnak az élelmiszerboltban. Mentségemre szóljon, még az tűnt a legfrissebbnek. De minek nekem zokni, mikor otthon tele a fiók? Hová készülök? Mi ez a mehetnék a lábamban? Egy másik lehetőség: olyan világ jön, hogy hiánycikk lesz a zokni? Mára bármi elképzelhetővé vált. Faludy György szerint a hosszú élet titka, hogy az ember nem húz s nem visel zoknit. Márpedig ő sokat próbált ember volt, tudott ezt-azt a világról. Egy próbát biztos megér. „Eladó nem használt, negyvenhármas szürke zokni, rászorultnak ingyen elvihető.” Van egy verse (Faludynak), az a címe, hogy Tanuld meg ezt a versemet. Így, felkiáltójel nélkül. És tényleg olyan, hogy érdemes megtanulni. Aztán ha nincs más, csak mondjuk egy cella, az is sivár, könyvet nem adnak be, vagy mert így döntöttek, vagy mert nemsokára könyv se lesz, akkor az ember ezt a verset mondogathatja, körbe-körbe. Meg mind a többit, amit valaha megtanult, s legalább pár sorát fel tudja idézni. Vagy a ritmusát. Aztán ahhoz már szerencsés esetben beúszik a szöveg is.

Bekenjük a gatyát, mondja megint. A múltkor is ezzel jött, akkor is értetlenkedtem. A szemem alatti gatyáról beszélt, nem arról, ami rajtam volt, csak én nem fogtam fel, mint ahogy most sem. Mért kennénk be? És mivel? Mondja, hogy reménytelen eset vagyok, s ha ez így folytatódik, lassan nem fogok hazatalálni, ezért jobb lesz, ha nem is megyek sehová. Aha, gondolom, akkor ezért vehettem a zoknit: legyen miben elmennem. Majd megnézem, van-e a telefonomban olyan program, amely szükség esetén hazavezet. Biztosan van. S remélem, előbb-utóbb fel fogják találni, hol raktározza az ember az emlékeit, az ötven évvel ezelőttieket meg a tegnapiakat is. Meg a csekélyke tudását. Hogy bármikor bármi lehívható legyen róla. De lehet, hogy már feltalálták, és olvastam is róla, csak elfelejtettem, mikor és hol. Nesze neked, szép új világ. Nehogy már a számítógép irányítsa az életet. Arra van az ember, noha nincs valami rendben.

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/12. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?