Bele a náthás őszbe

Inkább adok neki egy kis harapnivalót. Nemzetközi cég forgalmazta cicakaját kap. Figyelni kell. Nem lehet bolondozni. A helyzet, Virág elvtárs, most ilyen. Én nem tudtam azt, kérem, amikor azt a hajót láttam, hogy én azt a hajót nem láthatom, mert nincs is. Hogy nem is voltam én ott, én csak a gátat figyeltem, kérem. Meg arra gondoltam, mi lesz Dezsővel. Hogy itt ez a vész. Afrikai izé. Most megesszük Dezsőt, vagy elviszi a dögös kocsi? Tájékozódni kell, kérem! Ugyancsak és nagyon. Mert, ugye, tetszenek tudni? Bonyolult időket élünk. Itt már csak az biztosan a tiéd még, amit megeszel. Hajaj! De sokat hallottam ezt én anno a boldogult szociban! Csak az biztos, ami otthon van, amit megeszel, amit megiszol. De sokat is nyomták ezt a fejembe a kollégák, mikor már inkább félrenéztem ahelyett, hogy az állami vagyon hazamentéséhez asszisztáltam volna. Nem is lesz neked semmid! – ezt ők mondták. Hát milliomos nem vagyok, de mondjuk ők se. Hogy nekik mijük van? Nem tudom. Egyben biztos vagyok. Nekem tiszta lelkiismeretem van. Mi van nekik? Hát, olyan, hogy is mondják, olyan jövőképtelenség. Képtelenségük elfogadni az új kihívásokat, új helyzeteket. Maradnak a maguk keretében. Csak a szabvány, a norma szerint tudtak régen, és tudnak ma is létezni. Egyengondolkodás, egyenviselkedés, jó, hogy nem egyenruha. Ki nem bújni a mindent is tudó közvélemény hullámzó, az értelem partjait mosó posványából. Hú, de sok ilyen posványos férfi és nő bukkant elő. Előbukkan, horkan, posványosodik, majd letűnik. Merül és húz. Mást is kényszerít. Maradni takarásban. Nehogy már baj legyen! Szóval így? Hát így. Most sokaknak így van. Elég szomorú!

Vagy mégsem ennyire lehangoló? Van még élet, van még lágy kenyér? Csudák vannak, megint csudák. Mint a Géza mondta volt, a Hofi. Hogy figyelj már, ember! Ilyet hallottam. Zanzásítom: „Hát te tudtad azt, hogy az unióban olyan törvényt készítenek elő, hogy chippel látják el az újszülötteket? Nem hiszed? Le vagy te maradva a hírekről! Egy német orvos mondta az interneten. Bizony isten! Ne légy már ilyen! Hogy a kutya chippelés se ment végig? Mit tudsz te, te csak olyan izé vagy. Olyan okoskodó. Akkor azt mondd meg, arról hallottál, hogy otthon már nem tarthatsz sertést, mert olyat már csak külföldi tehet itt? Csak a külföldi! Bizony. Most mit izélsz itt azzal, hogy a gyíkemberek benne voltak az olimpiai szovjet vízilabda-válogatottban, és azért kapott ki a nemzeti tizenegy négy kettőre a félidőben, amikor a végén hat három? Mit beszélsz itt badarságokat? Hogy Puskás öcsi két felvonásos Pál utcai fiú lett musicalszínházi feldolgozásban és einstand közben egyetemet is foglalt? Mi az a Pál utcai fiúk, mi az az egyetem? Ne akarjál engem megetetni ezzel, hogy a lovastengerészeti akadémia búvár kerékpáros utász zászlóalja alagútásásba fogott tegnap Szoroskőnél! Árpi bácsi mondta, hogy lesz alagút. Hogy mégsem? Kár, no! Hogy kis hazánkban meg a lakosság létszámát nézve milliószorosan megugrott a járványügyi szakemberek száma? Ne már! Ezt hogy? Nincs is járvány, minek a szakember, eredj már a szájmaszkoddal innen elfele! Még elkapok valami liberót vagy libernyákot tőled!”

Szóval vannak csudák. Géza bácsi, ha élnél! Te tudtad, ez lesz itt. Hogy most már elég a külcsín. Elég, ha a cucc zsinóros, van egy kis trikolór rajta, és attól már magyar. Nem így van? Komolyan? Ne is legyen! De mégis, akkor a többség? Hogy mi a többség? Nem tudod? Szerinted valóban sejthető volt, az lesz, abból van az igazi jó ember, aki nem ismeri az irodalmat, sejtése sincs a történelemről, aki megeszi, megissza kritikátlanul, amit letesznek elé? Hírt, ételt, bort. Csak, mert a királynak ízlik? Csak, mert! Ha posvány is? Ugyan, mit számít itt vélemény, mit számít itt eddigi eredmény, munka, tisztesség! Elég látszani. Ha ír valaki két cikket, máris főszerkesztő lehet. Van rá példa, kérem. Vegyen egy fél téglát, és döngesse. Mellét vagy kaput, netán más nyílást? Majd beengedik valahol. Talán egy lenti nyíláson? Az is jó. Aztán majd jönnek az őszi szelek. Kifújják onnan a felfelé igyekvőt. Kissé barna lesz, tán sáros, és szaga is lehet majd. De hát ez van a rosszul kiszámolt iránnyal. Ahogy azt egy élő klasszikus poétánk mondta: egy bizonyos kor után mindannyian csak önmagunk utóélete lehetünk. Egy tüsszentésnyi idő, amikor, s ha egyáltalán eszébe jutunk valakinek. Ilyenkor, náthás ősz idején jusson eszébe mindenkinek: az ember, ha rendszerhű sose marad egyedül! Fordulhat bátran és bizalommal Virág elvtárshoz. Ő majd megmondja. Dezsőről is ő döntött. Nem a dánok! Hogy ott valami bűzlik…

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 41. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene