A fájdalmam is enyhült

Amint beleolvastam a lapba, azt hittem, hogy nem jól látok, vagy rossz a szemüvegem. Arról olvasok egy cikkben, hogy Igor Matovič támogatni fogja anyagilag is a Csemadokot. Hát mondhatom, nagyon megörültem a hírnek, mert ennyi idő alatt senki sem próbálta meg, hogy segítségére siessen egy magyar nyelvű kulturális intézménynek. Sok éves tagja vagyok a Csemadoknak. Jelenleg Kassán, de máshol is szerepeltem, mindig épp ott, ahol laktam. Kassán több mint tizenhat éve tagja vagyok a Csemadok Nyugdíjasklub keretében az Őszirozsa hagyományőrző népdalcsoportnak. Nagyon hiányoltuk az anyagi és másféle, eszmei támogatásokat. Például a népviseleti ruhák és egyéb kellékek megvétele, vagy a Kassán kívüli vendégszereplések. Ezekre a saját erőnkből kellett megteremteni az anyagiakat. Magyarországi testvéreink minden évben meghívnak a Röpülj, páva népdalfellépésekre, és bizony nem kis pénzünkbe kerülnek a kiutazások. Nem beszélve arról, hogy mi ezeket a meghívásokat csak részben tudjuk viszonozni, mert nálunk nem adottak hozzá a lehetőségek. Szlovák népdalcsoportban is szerepelek, de ott egész mások az anyagi viszonyok. A polgármesternő minden évben pénzt biztosít a népviseletek beszerzésére, és autóbuszt a csoportnak a Kassán kívüli vendégszereplésekre. Ezek a tények mindig szomorúsággal töltöttek el bennünket. Remélem, végre valami megindul, és a kormányfő betartja a szavát, a magyar kultúra is kaphat anyagi támogatást. Fekszem a kórházi ágyon, és a hír olvastán megenyhültek a testi panaszaim is. Tudom, ez még odább van, de ha megvalósul, megemelem a kalapomat a kormányfő előtt, ha még nem dobtam ki a szekrényből. Nekünk, magyar anyanyelvű polgároknak is kell igyekeznünk a nagyobb és szorosabb összetartás érdekében, hogy a többiek mindenben egyenrangú polgároknak tekintsenek bennünket.

Tóth Éva, Kassa