Hamanyon nyammogni – ennek Kosztolányi is biztosan örülne
„Cseresznyét” – kínálja portékáját egy utcai árus a piacon, az ínyencségek piacán, Rómában. Reggel óta hiába. Így és ezzel kezdődik a Nero, a véres költő című regény. Cseresznyével. A rekkenő hőségben azonban senkinek sem kell az árus possadt gyümölcse. Pedig a cseresznyénél alig van finomabb gyümölcsünk, s kis szerencsével senki sem szorul bolti cseresznyére. Ha nincs saját, a piacon szerzi be.
Valahol olvastam, hogy rengeteg K-vitamint tartalmaz (Kosztolányi-vitamint), most utánanéztem, nem, a káliummal kevertem össze, mert nagyban azt tartalmaz.
A vitaminok közül az A-, B1-, B2- és B6-ot. Közben megtudtam, hogy a cseresznye 80%-a víz, 100 grammja pedig 70 kilokalória. Remek.
A cseresznye ínyencség, ez nem kérdéses. Ha volna nagy kertem, három cseresznyefa volna benne, s csak az érés idejében különböznének. S akkor akár két hónapra is kitolható a cseresznyeidény.
Egyenest a fáról enni, úgy a legjobb, alig lehet abbahagyni. Néró császár is jobban tette volna, ha kimegy a piacra, de hát, késő bánat.
Hanem: egy tál cseresznye, utána Kosztolányi (bármelyik) regénye, ez már az ínyencségek halmozása. Önkényeztetés. Majd még megnézem, mire jó a kálium. Ah, nagyon tudományos, amit találtam, de rendes táplálkozással épp elég káliumhoz jut a szervezet. A nyelvújításkor a hamany szóval akarták helyettesíteni. Kár, hogy nem sikerült. Mennyit elnyammognánk ezen a hamanyon!

A sorozat első tíz része:
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.