Negyvenkét éve vagy a földben, anyu, biztosan nincs már belőled semmi ott lenn, s még mindig nem tudtalak elengedni. Tudod, sok kibeszéletlen dolog jött elő.
Az évek csak hozták magukkal a felfejtetlen titkokat. Azok meg lavinaként temettek be, lassan kapaszkodom kifele. Kijutok? Nem biztos. Csak az biztos, hogy egyedüli voltál, s amíg élek, leszel is a számomra. Egyetlen idol, te, örökké gürcölő, boldogtalan anyám. Sok bajt, félreértést okoztál az árva miatt, akit nem tudtál elfogadni, befogadni igazi gyerekedként, de nem tudtad a sajátjaidat sem egészen. A lelkedbe, a szívedbe. Csak becsöppentél a házasságba, családba vagy mibe, de soha nem tudtad családnak megtartani azt a valamit. Pedig nagyon igyekeztél. Próbáltad magad a falu előtt, nem sikerült, a rokonok mást szerettek volna. Az elődödet. A rég meghaltat. Hiába pucoltad hát a fokhagymát, nevelted a pulykákat, tömted a kacsát, metélted a mákot, és kötötted, horgoltad embertelen haragoddal a terítőidet, függönyeidet. Belebetegedtél a munkába meg a meg nem értésbe, miközben nem vetted észre, hogy te sem értetted meg az újakat. Nem értetted a rád maradt árvát, aki kétségbeesett sorsával próbált beléd kapaszkodni, ridegen fogadtad az ölelését, miközben megtanítottad kötni, varrni, horgolni, ahogy dukál, de nem engedted, hogy maminak szólítson. A későn választott pároddal sem tudtál egy lenni soha. Igaz, ő sem veled. Valami régi dolog csak köztetek feszült. A féltestvérem rég halott anyja, a még élő nagymamája, a falu, a másságod, az idegenséged, a mindent ridegen elviselő képességed. Anyu!
Ma jóval idősebb vagyok, mint te, amikor keserves kínok között meghaltál, idősebb apunktól is, amikor ő is elment, s itt hagytátok a három neveletlent, akik nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, s jól vagy rosszul építgetett életükben azóta egymással küzdtek, egymást mindig szerették, de a kibeszélések, elmondások, titkos felfedezések hiányában gyötröttek maradtak, szabadjára engedettek, mint a tévelygő bocik, s most keresik a visszautat egymás felé. Megtalálják-e? Képesek lesznek-e rá? Az édeshúgom is annyi fájdalomról beszél. Hogy anyu nem figyelt rám, nem tudott, nem tudott megölelni, rám sem, mondom, nem tudott úgy, ahogy mi szerettük volna, más volt. Rossz emlékekkel, rosszul kötött házassággal, rosszul élt mindennapokkal.
A húgom kertjében, akinek a leszúrt bot is megéled a kezei között bármilyen földben, visszajön az emlék, amikor anyu, emlékszel, eső után kiszedted a gilisztákat a begóniáid közül, meg az, amikor a féltestvérem, akit mindig igazinak szerettem, azt mondta egyszer, hogy anyu kicsúfolta az új cipőmet, meg az is, hogy a paradicsomos káposztát keverted, s rossz megjegyzéseket tettél a fiújára, csak álltam, mert annyira szerettelek, szerettem őt is, közben meg elszúrtam egy szem cukrot neki, hogy jusson, hogy örüljön, hogy ne tudja meg...
Mélységes bánatában egyszer a féltestvérünk, az édesnek szeretett is elfeledkezett rólunk, nehezen viseltük, de nem baj ma már, annyi év telt el, próbálgatjuk az új utat egymás felé. Nem lesz gödörmentes, de tán megéri.
Most így vagyunk, tudod, anyu, gyerekeink vannak, s próbálgatjuk a simogatást, a megértést, az ölelést, a megbocsátást. Nem könnyű. Hiszen csak a magunk nyomorúságán ismertük meg ezeket. S de sokszor visszaüt, ha az örökölt hibákat újra és újra, s megint újra és újra elkövetjük.
Anyukám, megbeszéltem a fiaimmal, a testvéreimmel, hogy nálad temessenek el, ha eljön az idő. Még beszélgetnünk kell, tudod. Tán segít. Elengedlek most már. Te sem jöjj vissza többé! Majd találkozunk, beszélgetünk. Majd még próbáljuk megérteni egymást. Majd még elmondom, hogy én sem tudtam megtanulni annyi mindent...
Aki követni szeretné Hunčík Pétert azért, hogy 2025-ben és még az után is olvashassa a Vasárnapot, és megteheti, a következő számlaszámon tegye:
Československá obchodná banka, a.s.
Číslo bežného účtu IBAN: SK34 7500 0000 0001 2590 9023
Variabilný symbol: 999
--------------
VASÁRNAPonként mindig Sigmundéknál gyűltünk össze ebédre, de ő anyánk halála után hozzám már nem látogatott el VASÁRNAP reggelente.
Goce Smilevski: Freud húga
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 44. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.