Adventi mesekalendárium 7.: A beszélő kemence

Aznap este Hanna, Fedor és Reményke az egér és a fenyőfa vendége voltak az erdőben. A száraz ágakból jó nagy tüzet raktak, az egér ropogós cipót sütött nekik a télire elraktározott kukoricadarájából, a tölgyfa odvában élő mókuscsalád pedig mogyoróval és mandulával kedveskedett az „erdei manóknak”. Ugyanis egérke szerint Fedorék csakis erdei manók lehetnek, hiszen lila a fülük. De azt már észre sem vette, hogy a tűz melege mellett ismét fülszínűvé vált Hanna és Fedor fülcimpája, ők pedig jobbnak látták szóvá sem tenni, hogy mégiscsak embergyerekek.

Reggel elbúcsúztak a vendéglátóiktól, akiktől megtudták, hogy a nagy gomolyfelhő, amit keresnek, éppen Holle anyó háza felett telepedett meg az erdőben.

– Itt a csipkebogyóbokornál forduljatok balra, aztán menjetek egyenesen az erdész kunyhójáig. A vörös vadszőlőlugas jelzi majd az utat, amerre Holle anyó háza van – mutogatta apró ujjacskáival az egér. – Adok nektek egy szálat a bajuszomból, azt fújjátok meg háromszor, ha bajba kerülnétek. Mi, egerek, nagyon összetartó népség vagyunk, az összes egér a környéken segítségetekre siet, ha eltévednétek. És köszönöm a kesztyűt, kedves Hanna, már be is költözködtem a hüvelykujjába.

Halk zizegés hallatszott a kis fenyőfa ágai közül. A facsemete minden apró levélkéje egyszerre rezgett és rázkódott:

– Hanna, igaz, amit tegnap meséltél? Hogy cserepestől díszítitek fel a fenyőfákat?

– Hogyne volna igaz! Te csak állj itt büszkén, húzd ki magad, ha embereket látsz az erdőben, hátha éppen téged kötnek földlabdába és kerülsz a piacra, anyáék pedig hazahoznak hozzánk. Éppen ilyen karácsonyfát szeretnék!

– Éppen ilyen karácsonyfát szeretnék – mondta Fedor is, óvatosan megsimogatva a kis fenyő apró hegyes levélkéit.

– Viszlát! – kiáltott hátra Reményke, és nagyon húzott a kerekes szánon.

– Viszlát! – dörmögte az öreg tölgy is, aki belátta, hogy 150 év után is van még mit tanulnia a világ dolgairól.

Reményke lába már alig-alig fájdogált, de a repülést még nem kockáztatta meg, hiszen a felszálláshoz minden erejére és teljes sebességére szüksége lett volna. Viszont a földön máris szélsebesen húzta a szánt. Hanna és Fedor füle ismét kipirosodott a menetszélben. A csipkebogyóbokornál majd kifordultak a szánkóból, olyan balkanyart vettek, és már messziről megérezték az erdészlak előtti kemencében sülő kenyerek illatát. Az erdész nem volt otthon. A kemence viszont hangos kiáltozásba kezdett, amint meglátta a szarvasfogatot:

– Szedjétek ki a cipóimat, mind megsültek, ha tovább bennem maradnak, hamuvá fognak égni – kiáltozta a kemence.

– Én ismerem ezt a mesét – örvendezett Hanna. – Rajta, Fedor, szedjük ki gyorsan a cipókat, mert jótett helyében majd mi is jót várhatunk. Emlékszem, amikor Dédimama mondta, hogy a szorgalmas lány kiszedte a kemencéből a kenyereket, még ki is pucolta a kemencét, a lusta meg nem akarta összepiszkolni magát, és pórul is járt a mese végén.

– Ti aztán jó sok mesét ismerhettek – álmélkodott a kemence.

Fedor és Hanna egy öreg péklapáttal mind kiszedegették a frissen sült cipókat a kemencepadkára. Reményke pedig egy hosszú drótkefével lepucolta a kormot a kemence faláról.

– Nagyon köszönöm a jóságotokat! Biztosan Holle anyóhoz tartotok. Csavarjátok be a legpuhább kenyeremet abba a piros babos varázskendőbe, és vigyétek el az anyó házához. Biztosan megörül majd, hogy nem üres kézzel mentek vendégségbe. És ne felejtsétek el jól letörölni a sarat a csizmátokról, mielőtt beléptek a házba. Holle anyónál minden csupa fehér, mint a hó. Tegyétek a cipőtöket a küszöbre, és reggelre meglesz a jutalmatok! – búcsúzott Hannáéktól a kemence, majd három nagy búcsúfüstgolyót pöfögött fel a kéményéből.

Reményke pedig ismét meglódult a szánnal a vörös vadszőlővel szegélyezett hosszú ösvényen, napnyugtakor pedig ott álltak Holle anyó fehérre meszelt takaros házikójának kapujában. Jól leverték a sarat a csizmájukról, Hanna kezébe vette kemencétől kapott cipót, és kétszer megnyomta az ezüstcsengőt a jóságos anyóka vidám állatfigurákkal díszített kapuján.

Basity Gréta

Adventi mesekalendáriummal kedveskedünk Olvasóinknak, kizárólag itt, a Vasárnap online felületén. Kövessék figyelemmel a történet alakulását napról napra, bontogassák velünk minden nap a mesekalendáriumot egészen karácsonyig.