Minden törvénymódosításnak van kisebbségi vonatkozása

Kisebbségi oktatásért felelős egység az elmúlt tíz év során az oktatási minisztériumban gyakorlatilag nem volt, illetve redukált formában volt. Miről maradtunk le?

Sok mindenről. A magyar iskolákat ugyanis a rendszer minden változása erősebben érinti. Az elmúlt évek során elkészültek ugyan az állami tantervek, de senki sem figyelt oda arra, hogy ezek a kisebbségi iskolák számára megfelelők-e, vagy hogy milyen hatással lesznek ránk.

Miért probléma ez a gyakorlatban?

Vegyük példának a pénzügyi ismereteket, amelynek tankönyvei elkészültek, és a tanfelügyelet ugyanúgy számon kéri az oktatását a magyar iskolákban is, de arra, hogy ezt hogyan tudják integrálni a magyar iskolák oktatásába, nemigen figyelt senki. Nálunk ugyanis magasabb a heti óraszám, nem lehet beleférni azokba a keretekbe, amelyekbe a szlovák iskoláknak még igen. De mondok egy másik példát az elmúlt félév tapasztalataiból: egyértelmű az irány, hogy juttassunk minél több más szakembert az iskolákba a pedagógusok mellé: pszichológusokat, gyógypedagógusokat és így tovább. Viszont ha bekerül is ilyesmi a törvénybe, és az iskolák kötelesek lesznek, mondjuk, nagyobb számban ilyeneket alkalmazni, felmerül a kérdés, vannak-e rendelkezésre álló magyar pszichológusok, gyógypedagógusok, tudjuk-e ezt teljesíteni. Képeztek-e ilyeneket az egyetemeink?

Új magyar tankönyvek viszont készültek. Azokkal mi a gond?

Főleg fordítások készültek, amelyek nem biztos, hogy megfelelnek a magyar tannyelvű iskolák igényeinek, ugyanis a matematikával például nincs gond, mert kettő meg kettő minden nyelven négy, de zenéből, történelemből nem mindig azt kell tanulniuk a mi diákjainknak, amit a szlovák tannyelvű iskolákba járóknak. Nincsenek ilyen tankönyveink, de nálam jelentkezhet, aki szeretne írni. Ha lesznek is, késve kapják meg őket az iskolák, mert a közbeszerzés, a jóváhagyás hosszadalmas folyamat. És még nem beszéltünk az új fogalmak hivatalos magyar megnevezéséről, amely szintén nem került be a jogszabályokba, így iskoláink nem tudják mihez tartani magukat. Rengeteg ilyesmi merül fel, a gyakorlatból tudom. Halmozódó joghézagok, amelyek gondot okoznak az iskolák mindennapos működésében.

Mik voltak a főosztály prioritásai az elmúlt fél évben?

A legfontosabb az volt, hogy a minimális létszámot előíró törvény hatályon kívül kerüljön; ez nyáron sikerült is. A kisiskolák megőrzése miatt volt fontos. Amihez ragaszkodtunk, hogy szeptemberre oldódjon meg az elsősök magyaróráival kapcsolatos probléma, hiszen magyar nyelvet és írás-olvasást heti öt órában nem lehet oktatni. Másik, hogy negyedikben nincs szabad óránk, és emiatt megbukik az iskolaprogram, még ha jó is. El kell készülnie egy tankönyvnek a felső tagozatosok, majd később középiskolások számára is, melynek lényege, hogy ismerjük meg az ország kisebbségeit, ki hol él, milyen számban, milyenek a jogaink, szervezeteink, hiszen 13 elfogadott kisebbség létezik Szlovákiában. Ez egy segédtankönyv lenne, mely alkalmazható etikán, polgári nevelésen vagy akár osztályfőnöki órán. Ahhoz, hogy felnőttként is toleránsak legyünk, és megértsük egymást, alapfeltétele, hogy minél többet tudjunk egymásról. Elkészült a Tanuló Szlovákia nevű nemzeti program, amely a következő tíz évre szól. Ezt kellett átvizsgálni, milyen lehetőségeket és buktatókat rejt a kisebbségi iskolák számára, hogyan viszonyuljunk hozzá.

Mi a helyzet a többi kisebbség oktatásával?

Most lett kész a ruszin oktatási koncepció. Az osztályon van roma kolléganő, aki kodifikált roma nyelven beszél. Roma tannyelvű iskola viszont nincs, vannak országszerte diákok, akik roma nyelven beszélnek. Náluk oda kell figyelni, hogy a tananyagot a gyerek milyen mértékben képes megtanulni az iskola tannyelvén, hogy továbbléphessen, meg a saját anyanyelvén mennyit, hogyan képes hozzátanulni. Vagy a német iskolákban például biztosan nem szükséges annyi anyanyelvi óra kezdetben, mint a magyarokban, főleg, hogy később a német második idegen nyelvként is bejön majd nekik. Ilyen szempontokat is figyelünk, de persze munkánk 90%-a a magyar iskolákkal kapcsolatos, ugyanis messze ez a legnagyobb lélekszámú kisebbség Szlovákiában.

Ami jó a magyar iskoláknak, az jó a többi kisebbséginek is?

Ez egyáltalán nem biztos. Nézzük például a kétnyelvű dokumentációt. Mi a magyar iskolákban figyelünk arra, hogy kétnyelvűen vezessük, mert nekünk ez fontos, elveszne a szaknyelv, satöbbi. De a kisebb kisebbségeknek a kétnyelvű dokumentáció teher. Ők nem tartanak itt, sok esetben most tanulják vissza a kisebbségi létet. Majd talán eljutnak oda, hogy igényt tartanak rá, de figyelembe szeretnénk venni a speciális elvárásaikat, nem pedig rájuk erőltetni a saját szempontjainkat, ahogyan velünk tette sokszor a többség.

Mi az, amit ebben a megbízatási időszakban mindenképp szeretnének keresztülvinni?

Két irányt említenék – ismét hozzátéve, hogy mindegyik törvénymódosításnak van kisebbségi vonatkozása –: szeretnénk rendezni a nevelőnők minimális óraszámának problematikáját, a másik nagy kérdés pedig, hogy hogyan tartható fenn az iskola abban az esetben, ha nem köteles bizonyos létszámú gyermeket felmutatni.

Vagyis mi lesz a megmentett kisiskolákkal, ha tovább csökken a tanulólétszám.

Szerintem ez legalább annyira szól az iskola minőségéről, mint a létszámról. A kisiskola jó dolog, nemcsak azért, mert helyben van. Az OECD-országok felmérései is igazolják, hogy a teljes szervezettségű iskolák elsőseinek, másodikosainak, harmadikosainak és negyedikeseinek az eredményei szignifikánsan nem jobbak, mint a kisiskolák összevont osztályaiban tanuló gyerekekéi. Felső tagozaton azért ez már nem így van, ott szakember kell az egyes tantárgyakra, ott már nem taníthat mindent és mindenkit ugyanaz a pedagógus. Viszont mi van, ha nem tud megfelelő számú tanárt alkalmazni a fenntartó? Nem taníthatja a német szakos a matekot. És ott egy minőségi csökkenés már a szülők döntésébe is beleszólhat.

Mi lehet a megoldás?

A hivatalnokok szeretik a rendszerszintű megoldásokat, ezek azonban ezekben a kérdésekben sokszor nem kielégítőek. Hiszen mindegyik iskola helyzete más, régiónként is. Nem lehet olyan törvényt hozni, amely egyformán jó a 780-as létszámú tornaljai alapiskolának meg egy 40 fős zoborlaljainak. Hosszú távon a megoldás a fenntartók és az iskolatanácsok kezében van, nekik regionális szinten kellene együttműködniük, megegyezve abban, hogy melyik településen működjenek jó színvonalú, fenntartható kisiskolák, és hol legyen a közelben szintén jó színvonalú, erős teljes szervezettségű iskola. Csak hát ilyen döntéseket meghozni nehéz, még ha hosszú távon pozitív lenne is a hatásuk. De az is tény, hogy ha van öt gyerekem egy kisiskolában, nem játszhatok velük körjátékot, amikor ötből három bárányhimlős.

Az oktatás színvonalát viszont a pedagógus garantálja. Az elmúlt évek legnagyobb visszhangot kiváltó oktatásüggyel kapcsolatos megmozdulásai a pedagógusbérek miatt voltak. Lehet ön szerint egyenlőségjelet tenni a magasabb pedagógusbérek és a magasabb oktatási színvonal közé?

Bizonyos mértékig biztosan. Nemzetközi mérések is mutatják, hogy ahol a tanárok anyagilag jól meg vannak becsülve, jobbak az eredmények is. Ha a jó szakemberek, informatikusok, orvosok többet kapnak külföldön, nyilván elmennek, és ez alól a jelenség alól a tanár sem kivétel. Összehasonlítva a többi egyetemi végzettségű szakmával, miért keres a tanár 30%-kal kevesebbet? Az én felelősségem kisebb? Hiszen a gyerekét nevelem és tanítom, vagyis a pedagógus emberi életekkel dolgozik, sokat el is ronthat, sokat javíthat is. De ha ezzel a végzettséggel más pozícióban a másfélszeresét keresi, miért maradna itt?

Idén másodszor zajlik a beiratkozás áprilisban a korábbi január-februári időpont helyett. Jobb ez így?

Két hónap a gyerek szempontjából sokat tehet a fejlettségi szintben, nekik egyértelműen jó, és hát az iskoláknak is, mert januárban, a téli szünet után visszarázódnak, jön a félévi zárás, arra még a beiratkozás, szóval amúgy is nagy a hajtás.

Marad is a későbbi időpont?

Egyelőre igen, a többit a nemzeti program vonatkozó részei állapítják meg, az ugyanis az iskolaérettséget kicsit más szempontból is vizsgálja, de ez még a jövő.

Évente kampányok újabb és újabb formái próbálják a figyelmet ráirányítani az anyanyelvi oktatás fontosságára. Mivel lehet ön szerint leghatékonyabban meggyőzni a magyar szülőket arról, hogy magyar iskolába adják a gyereküket?

Az óvodával. Ha három év alatt megszerzem a szülő bizalmát, akkor nem lesz számára kérdés, hogy ide hozza iskolába is. Ha van magyar óvoda egy adott településen, ahol iskola is, ott nagyon szépen meg lehet fogni a dolgot, mivel ha a szülő már egy ismert közegbe megy vissza a kisiskoláskorú gyerekével, az nagyon megkönnyíti a választást és az egész procedúrát. 340 óvodánk van – ebben már benne vannak a vegyes igazgatásúak is –, továbbá 256 iskolánk. De van olyan is, hogy nagy létszámú iskola van a településen, óvoda meg nincs, vagy fordítva. Nagyon hasznos lenne, ha az iskolaépületek megüresedő tereibe óvoda költözne, mert a fenntartó sokat megtakaríthat a költségeken, a szülő és a gyerek számára pedig már ismerős lesz a környezet, hisz naponta látják a tanító nénit, ezt-azt, vagyis megkönnyítem és automatikussá teszem nekik az átlépést. De nem májusban vagy februárban dönt a szülő, a beiratkozás időpontja előtt, ezért szoktuk mondani, hogy a beiratkozás 365 napig tart.

Ha három dolgot kívánhatna a következő évekre a hazai oktatásnak, mi lenne az?

Elsősorban elégedett, boldog és jó tanárokat. Meg az oktatásra fordított pénzösszeg növekedését, hogy a fenntartó ne azon gondolkodjon, a fűtést fizeti ki, vagy az alkalmazottat. A harmadik pedig, hogy egységesen lehessen a béreket kifizetni, mert jelenleg más hivatal küldi a tanárokét, más az egyéb alkalmazottakét. Én mint igazgató megértem, hogy az állam szempontjából ez valamiért lehet hasznos, de a közösség szempontjából viszályt szül, hogy az egyiknek emelek, a másiknak nem.