Miért hazudnak az emberek?

A magánéletemben magam is fontosnak tartom az igazmondást. De még fontosabbnak a megbízhatóságot. A kettő között az a különbség, hogy a megbízhatóság számomra azt jelenti, bízhatok abban, hogy aki fontos nekem, az nem fog olyat tenni, amivel szándékosan megbántana. Az igazmondás néha bánthat is. Mindenki saját maga kell, hogy megítélje, hogy egy konkrét helyzetben mi a fontosabb: igazat mondani vagy elhallgatni azt. Melyik választás kevésbé bántó? Melyik helyesebb az adott helyzetben és kapcsolatban? Melyik segítőbb?

Na de miért is hazudunk?

1. Sok-sok oka lehet. Először próbálnék felsorolni néhány olyan esetet, amikor tudatában vagyunk annak, hogy nem az igazat mondjuk.

1. Azért, mert könnyebb hazudnunk az adott témáról.
2. Érzékeny, gyenge pontunkat érinti a beszélgetés: például nehéz bevallani (főleg egy kamasznak) a félénkséget bizonyos helyzetekben. 
3. Gyakran lódítunk vagy túlzunk, ha a teljesítményünkről beszélünk. Ritkán hallani pl. valakitől komolyan, hogy „ma alig dolgoztam”.
4. Vagy amikor az anyagi helyzetünkről van szó, és szégyelljük, hogy rosszul állunk.
5. Gyakran tudjuk, hogy valami „rosszat” tettünk, vagy legalábbis nem elfogadottat. Például elvesztettük a kölcsönvett dolgot.

2. Sokszor könnyebb nem megmondani az igazat arról, amit szégyellünk, amiről úgy gondoljuk, hogy rossz fényt vetne ránk. Hát nem emberi ok???

• Mert valamilyen előnyre számítunk. Amikor tőrbe csalunk, becsapunk valakit.
• Meghívjuk az ismerőseinket baráti vacsorára, közben pedig üzleti bemutató vár rájuk a vacsora alatt.
• Vagy hízelgünk a főnökünknek, mert azt szeretnénk, hogy a legjobb véleménnyel legyen rólunk, és mindent, amit szeretnénk, jóváhagyjon számunkra.
• Mert nem akarunk megbántani valakit.

– Például barátnő a barátnőt, amikor nem mondja meg neki, hogy nem látszik a fogyókúra eredménye…

– Szülő-gyermek kapcsolatban azt tartom a legjobbnak, ha a szülő egyáltalán nem hazudik szándékosan a gyermekének. Erre ugyanis legtöbbször vagy rájönnek a gyerekek, vagy kiérzik, és bizonytalanságot ébreszt, hosszú távon pedig árt a szülő-gyermek kapcsolatnak. Kegyes hazugság helyett talán inkább mondjuk el tapintatosan a véleményünket vagy a valóságot gyermekeinknek, ha negatív is – és ha kell, tegyük hozzá biztatásunkat.

Például: „A foci szerintem nem megy annyira jól neked. De ha akarod, majd többet játszol, és ügyesedhetsz benne.”

„Szerintem neked nem az éneklés a legerősebb oldalad. De ez nem baj, az a lényeg, hogy szeretsz énekelni, és én szeretlek hallgatni.”

„Anya most szomorú / nem érzi jól magát, stb., de majd jobb lesz a kedve / rendbe jön.”

Helyes a kegyes hazugság vagy nem? Mindenki maga kell, hogy eldöntse. Bizonyára helyzettől is függ.

3. Hajlamosak vagyunk a tudatos hazugságra akkor is, amikor vészhelyzetben érezzük magunkat. Tipikus példa erre a válás. Úgy érezzük, a lehető legjobbat kell mutatnunk magunkról és a lehető legrosszabbat a házastársunkról, mert „komoly” dolgokról van szó: további életünkről, jó hírünkről, a bőrünkről, jövőnkről, esetleg gyermekeink jövőjéről. És arra számítunk, hogy a másik fél is támadni fog.

Váláskor azonban – de más családi viszályok alatt is – sok olyan „hazugság” is előjön, amely nem valódi hazugság, mivel nem szándékosan „nem mond igazat” az illető, csak esetleg teljesen másképp látja a dolgokat, mint a másik:

• másképp értette, értelmezte a történteket a férj, mint a feleség;
• másképp emlékszik a dolgokra a szülő. mint a gyermek.

Ilyesfajta félreértéskor sokszor elég, ha csak egy pillanatra lelassítjuk a beszélgetést, és tisztázzuk, ki hogyan értette a dolgokat – pontosítunk, helyesbítünk, odafigyelünk, hagyjuk, hogy a másik fél megmagyarázza, mit akart közölni. Ezáltal sok konfliktust el lehet simítani.

Amikor egy vitában két fél különbözően emlékszik egy eseményre, vagy különbözően élték azt meg, teljesen természetes, hogy másképp mesélik el, pedig „ugyanaz” a történet. Egy lakodalom eseményeit ecsetelve a feleség mondhatja azt, hogy túl nagy volt a felhajtás, a férj pedig ugyanezt a lakodalmat egyszerűnek, normálisnak tarthatja. Ez nem azt jelenti, hogy egyikük nem a „valóságot” mondja, hanem azt, hogy máshogy láthatja a valóságot. Ezt jó, ha megtanuljuk elfogadni, főleg, ha partnerünkről, gyermekünkről vagy más közeli kapcsolatról van szó. Ha valaki máshogyan lát valamit, mint mi, az esetleg azért van, mert más fontos neki, más a gondolkodásmódja.

Mit tegyünk, ha valaki nem az igazat mondja?

* Először is: szerintem fontos átgondolni, hogy nem csak arról van-e szó, amit fentebb említettünk: esetleg az illető csak másképpen látja a dolgokat, mint mi. Vagy talán félreértés történt? A kommunikációnak sok buktatója van: tisztázzuk, hogyan is értettük mindketten az elhangzottakat. Ne reagáljunk túl gyorsan, mintha már előre tudnánk, mit akar a másik mondani.

* Ha mégis olyan helyzetről van szó, amikor biztosak vagyunk benne, hogy lódítást hallottunk valakitől, próbáljuk először nagylelkűen kezelni a dolgot. Gondoljuk végig, mi lehet az oka annak, hogy az illető nem mond igazat. Próbáljunk egy pillanatra az ő bőrébe bújni, és megértőek lenni. Hazudni emberi dolog, talán mindenkivel előfordult már legalább egyszer életében. 

* Természetesen ahhoz hogy ilyen higgadtan tudjuk kezelni a vélt vagy valódi hazugságot, fontos, hogy először lecsillapítsuk indulatainkat. Forró fejjel nem lehet „megérteni” a másiknak az okait. Ha nagyon dühösek vagyunk a hazugság miatt, először próbáljuk tudatosan kivárni, amíg megnyugszunk, és csak utána érdemes a másiknak a bőrébe bújni, elgondolkodni a viselkedésén. Fontos hozzátenni, hogy ha megértjük a viselkedését, ez nem jelenti azt, hogy egyet is értünk vele. Megértem, hogy miért hazudik a rossz jegyet hozó gyermekem, de nem értek egyet vele, nem helyeslem, hogy hazudjon.

Ha újra és újra előfordul a hazugság valakinek a részéről, és biztos, hogy tudatosan nem mond igazat, az ember általában átértékeli a vele való kapcsolatát. Többnyire eltávolodunk tőle – ha szerettük, egy kicsit „lefagy” a szeretetünk. Vagy megtartjuk az egy lépés távolságot – nem akarunk bizalmas viszonyba kerülni az ilyen emberrel. Esetleg elválunk, ha házastársról van szó. Hogyha a gyermekünk hazudik ismételten és hosszabb távon, az egy külön téma, és több minden okozhatja. Félelem, lázadás, rossz társaság, függőség, megfélemlítés stb. Arra a kérdésre, hogy miért hazudnak a gyerekek, sok-sok válasz lehetséges, ezért a témával egy következő cikkben foglalkozunk.