Már nem mondja magáról, hogy masszív csaj vagyok. Fogytán az ereje. Néha úgy érzi, alig van. Máskor meg igen. De olyankor sem dalol örömében, csak éppen jobban élvezi a napot.
Könnyebben mozog, jobban engedelmeskedik a keze. A bal. Mert a jobb több mint tíz éve nem hallgat rá. Engedetlen. Csak van. Velemi házát ritkán hagyja el. Az udvarra legfeljebb kinéz. Az ablakon. Szeretett diófája alatt alig ült a nyáron. Inkább bent, az utcára néző, hűvös szobában. Ahol hangosan perlekedik néha Maár Gyulával. Olykor-olykor mond is valami szaftosat. Tiszta szívből, ízesen. Azt írom le csupán, ami utána szakad ki belőle. „Miért hagytál itt, Maár Gyula? Hogy tehetted ezt velem? Mit gondolsz, meddig bírom nélküled?”
Törőcsik Mari novemberben volt nyolcvannégy éves.
Milyen Velem, ahol él? Hogyan van most? Ki gondoskodik róla? Mi hiányzik neki a legjobban? Milyen Maár Gyula nélkül? Miért nem utazik már Budapestre? Miért éppen Jiří Menzelt emlegeti a legtöbbet? Miről beszélgettek? Mit említünk meg vele kapcsolatban elsőként? Mivel zárul a pályája?
Mindenre választ kap, ha elolvassa Szabó G. László riportját a Vasárnap már megvásárolható számában!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.