Szerte a világon sokféle díszt, üveggömböt, csilingelő csengőt aggatnak a karácsonyfára, de ehető édesség csak a magyarlakta vidékeken kerül rá. A rojtos szélű selyempapírba csomagolt bonbon, a szaloncukor ugyanis magyar eredetű, és minden magára valamit adó magyar cukrászfamília máig a saját termékeit kínálja. Közülük is a legnevesebb a Szamos család, amelynek pilisvörösvári cukrászüzemében még ragyogó szeptemberi napsütésben jártunk.
A szaloncukrot ugyanis kora ősszel kezdik gyártani, hogy advent idejére már a boltokba kerülhessen. Szamosék régen otthon is ilyenkor kezdték a főzést, hatalmas fazékban keverték a fondant-t, és az összes gyerek selyempapírt rojtozott, sztaniolt hajtogatott.
Otthon főzték a fondant-t
„Még nem voltuk kisiparosok, eladásra nem készíthettünk szaloncukrot, de minden rokont, barátot megajándékoztunk vele. A felfőzött sűrű cukros oldatot márványasztalon letábláztuk, hogy kikristályosodjon, majd újra felmelegítettük, ízesítettük, aztán tölcsér és fakanál segítségével gumiformába töltöttük. Mi, gyerekek, becsomagoltuk, két végét spárgával összehúztuk, és kész is volt. Édesapám ilyenkor mindig elmesélte, hogy ezt a magyar specialitást azért hívják szaloncukornak, mert régen az úri szalonokban kínálták selyempapírba csomagolt bonbonnal a vendégeket. Gundel János már karácsonyfadíszként is említi, mert amikor István főherceg és felesége számára főzött a házassági évfordulós ünnepségükön, a pár szaloncukorral ajándékozta meg a tanoncgyerekeket.”
A cukrászdák ekkor még igencsak drágán mérték a gyümölcsdarabokkal, gesztenyemasszával töltött, csokoládéval bevont, gondosan csomagolt bonbonokat. Ha valamelyik gavallér karácsony közeledtével velük ajándékozta meg a szerelmét, nyert ügye volt.
Tizenkét font szaloncukkerli
A gróf Vay Sándor néven író Vay Sarolta grófnő így számolt be a régi Pest legdivatosabb beszerzési forrásairól: „Sajátságos volt az is a régi Pesten, hogy némely üzletbe szívesebben jártak a protestáns, némelyikbe ismét a katolikus uraságok. A Kehrer Sebestyén-téri cukrászdáját a protestáns nemes ifjúság látogatta sűrűn. Itt keltett óriási szenzációkat, amikor a hetvenes években Sembery Pista tíz-tizenkét font szaloncukkerlit vásárolt egyszerre. Nagyon drágán mérték, csak igazi gavallérok küldöztek akkoriban még olyat imádottjaiknak.”
Később már nem volt úri kiváltság a szaloncukor, mert a cukrászok fondant-ból olcsóbb változatot is készítettek – ez a termék azonban még az édességgyárak létrejötte után is sokáig csak cukrászdákban volt kapható. A kereslet akkora volt, hogy a budapesti Gerbaud-cukrászda az 1896-os könyvelése szerint advent idején naponta harminc kiló csokoládét fogyasztott el csak szaloncukorfőzésre.
Selyempapír és riccelőgép
A 20. század harmincas éveire már a nép körében is elterjedt a szaloncukor, akiknek nem telt üzleti portékára, azok otthon főzték. Rumos dióval, kakaóval, gyümölcslekvárral ízesítették, és cigaretta- vagy selyempapírba csomagolták, a végeket pedig külön erre a célra készült riccelőgéppel rojtozták.
Az otthoni szaloncukor-készítés a szocializmus éveiben is divatban maradt, hiszen a boltokban vagy lehetett kapni, vagy nem. „Mi jó kétszáz kilót készítettünk évente, egész adventben ezzel teltek a délutánjaink. Mégsem untuk, mert ez a munka már a karácsonyi előkészülethez tartozott: a sűrű cukor illata, a papírzizegés mind azt jelezték, hogy közeleg az ünnep. Máig sem tudom elképzelni a fát szaloncukor nélkül: úgy vélem, ettől igazán gazdag, nem csak pompás. És nem utolsósorban magyar, hiszen ez a szokás csak a Monarchia volt országaiban maradt fenn” – mondja Szamos László, a családi vállalkozás vezetője.
Finom krémek marcipánhüvelyben
Ma leginkább azok vásárolnak fondant szaloncukrot, akik nosztalgiázni szeretnének, mert a gyermekkorukat idézi. Az igazi ínyencek finomabbnál finomabb fajták közül válogathatnak, a marcipán kedvelői pedig Szamos szaloncukrot vesznek, hiszen ez az alapanyag a család védjegye. 1968-ban marcipánrózsákkal és -figurákkal kezdték, aztán a cukrászatban visszatértek a hagyományos süteményekhez, amelyekben minden az, ami, nem pedig aroma és ízpótló. A szaloncukor üzemi gyártása 1987 óta folyik, és természetesen itt is hűek maradtak a marcipánhoz.
„Tavaly százharminc tonna szaloncukor készült nálunk, idén legalább ennyivel számolunk, ezért kell elkezdeni a munkát már augusztus végén. Amikor mások még nyaralnak, mi már nyakig benne vagyunk a karácsonyban, majd meglátják” – vezet Szamos László az üzemcsarnokba, miközben magyarázza is, mit látunk. „Üreges hüvelyt készítünk marcipánból, és azt töltjük különféle ízesítésű krémekkel, majd mártó gépsoron bevonjuk hetven százalék kakaótartalmú csokoládéval.”
A fáról csent cukor csodája
Már érezzük is az édes illatot‚ bele is kóstolhatunk a selejtbe, amely csak formára hibás, az íze tökéletes. Az asszonyok figyelik a gyártószalagon sorakozó marcipánhüvelyeket, ha valamelyik sor csálén áll, vagy a kelleténél kisebb rajta a tölteléknek szánt üreg, gyakorlott mozdulattal lesöprik egy ládába. A következő lépésben már meggyes, szilvás, narancsos, ribiszkés, kókuszos töltelék folyik a marcipánhüvelyekbe. Idén vagy tizenötféle töltelékkel készült a Szamos szaloncukor, a legnépszerűbbek a gyümölcsösek, de van málnazselés, dobostorta-, Esterházy-torta- és zserbóízű is.
Miután megtöltötték, az összes kicsi bonbon csokoládéfürdőt vesz, majd azonnal le is hűtik, és így fényesen, illatosan ládákba rakják, hogy a csomagolóba vigyék. Ott már nem ennyire gépesített a folyamat, az alkalmazottaknak minden egyes darabot külön kell a futószalagra helyezniük, hogy a gép aranymintás, a régi kárpitokra hasonlító papírba burkolja. A késztermék végül díszdobozokba kerül, így vesszük meg a boltban, hogy otthon selyemfonalra kötözzük – ez is remek alkalom a hangulatos családi estére, és közben még izgulni is lehet, marad-e páratlan, amelyet meg lehet enni. A kettesével felkötözött szaloncukor szenteste előtt kerül rendeltetési helyére, a fenyőfára, méghozzá legelső díszként, rögtön a fényfüzér után. De nem marad ott sokáig, mert hamar elfogy – biztosan ismerik azt a képet, amikor minden ajtónyitáskor cselesen visszahajtogatott, de üres papírokat lenget a huzat a fán. Mert hiába van ilyenkor mindenféle sütemény az asztalon, a karácsonyfáról csent szaloncukor íze utánozhatatlan.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.