Meghódította a pesti kabarét, a német mozikat, és az amerikai némafilmek világában is tündökölt. Huszár Pufi mégis hazatért, majd a háború miatt menekülni kényszerült, végül eltűnt.
Huszár Károly abból csinált előnyt, amit a legtöbb ember talán hátrányként kezel: kövérségéből. Duci, pontosabban pufi testalkata miatt Pufi vagy Huszár Pufi néven kezdett kabarészínészként és kupléénekesként a fővárosi kabarékban a kilencszáztízes években. Egyébként budapesti zsidó családban született 1884-ben, Hochstein Károly néven.
Tészták, szalonnák, hurkák
Már a 30-as években Magyarországon megjelent Egy kövér ember meséi címmel önéletrajzi ihletésű kötete, melynek tetemes részében Huszár Károly saját kövérségének összefüggéseivel foglalkozik.
„Budán születtem, és már akkor 6 és fél kilós súlyommal mint kövér feltűnést keltettem, és az érdeklődés központjába kerültem. 15 éves koromban léptem át a 100 kilós súlyhatárt. 18–20 éves korom óta pedig állandóan 115 és 130 kiló között mozgok, némelykor pedig, ha küzdelmemet a kövérséggel kevésbé intenzíven folytatom, és az imádott töltött káposzta, túrós csusza, szilvás és egyéb gombócok, tészták, torták, szalonnák, hurkák és sok miegyéb kísértésének nem tudok kellő energiával ellenállni, akkor bizony, mint a hőmérő a kánikulában, rohamosan emelkedem a 130 kiló fölé. Az ilyen vétkezések után azután nyomban megindul a vezeklés, a minden jó étvágyú ember réme: a fogyókúra. Szóval ma – mit tagadjam – tengernyi étkezési bűnözés és elbliccelt reggeli torna után 134 kilóval állok itt 170 centiméternyi magasságommal újabb fogyókúra-tortúra előtt, melyet – mint mindig a fogyókúrákat – azt hiszem, sok halogatás után megint holnap kezdek meg.”
Kabaréból burleszk
1914-ben forgatták az első magyar moziszkeccset, melynek a harmincéves Huszár Károly volt a főszereplője. Pufi cipőt vesz – ez volt a néma rövidfilm címe, de Pufi már egy évvel korábban is feltűnt egy francia némafilmben, a következő években pedig sorra kapta a szerepeket. Kedélyes gesztusaival, csetlő-botló mozgásával afféle duci Chaplinként hatott, a sorra nyíló mozik közönsége pedig nem tudta nem szeretni. Így lett belőle rövid időn belül nemzetközi hírű filmsztár. Németországban 1920 és 1924 közt vagy harminc filmalkotásban szerepelt, többek közt Marlene Dietrich oldalán is. Majd Amerikába ment, ahol New Yorkban és Hollywoodban forgatott, Charles H. Puffy néven. „Egy szót sem tudtam angolul. Annyira, hogy a hajón első nap háromszor rendeltem birkapecsenyét különböző formában, amit pedig egyáltalán nem bírok el” – írja említett önéletírásában. Európa után az amerikaiakat is sikerült megnevettetnie. Ebből az időszakból fennmaradt róla néhány anekdota, például hogy egyszer leöntötte feketekávéval Adolph Zukort, a (ma is létező) Paramount Pictures filmvállalat alapító producerét, vagy hogy egyszer gulyáspartira hívta barátait és kollégáit, Harold Lloyd, a másik nagy burleszkszínész pedig megégette a Pufi főzte forró gulyással a száját.
Menekülés a Dunakanyarból
1928-ban mégis hazatért, és megvásárolta Verőcén a Dunakanyar egyik legszebb villáját. Élénk társasági életet élt, bálokat szervezett, a kor hírességeivel barátkozott (Karinthy Frigyessel, Kabos Gyulával), és legendák keringtek arról, mennyit bír enni. 1928 és 1938 között leginkább német filmekben szerepelt, és néhány magyar alkotásban.
1939-ben Magyarországon elfogadták a második zsidótörvényt, mely a zsidók vagyon- és jogfosztásáról rendelkezett, továbbá zsidónak minősítette nemcsak a hithű zsidókat, hanem azokat is, akiknek zsidó felmenőik voltak. Pufi is érezte, hogy jobb, ha elhagyja Magyarországot, így elkezdte tervezni visszatérését az Egyesült Államokba. A legkézenfekvőbb és legrövidebb út addig az Atlanti-óceánon keresztül vezetett, a német tengeralattjárók viszont egyre nagyobb veszélyt jelentettek az utasszállítókra is. Ezért Pufiék is inkább a hosszabb, keleti irányba vezető utat választották: a Szovjetunión és Japánon keresztül igyekeztek eljutni az USA-ba. Sikerült is vonattal átszelniük Szibériát: Vlagyivosztokba még megérkeztek, de onnantól fogva nyomuk veszett. Ami ezután következett, arról több elmélet is kering. Egyesek szerint sikerült Japánba, majd az USA-ba jutniuk, és pénzzé tett vagyonukból boldogan éltek, titokban. Viszont ha ez így lett volna, a háború után azért nyilván adtak volna hírt magukról. Valószínűbb a második verzió, mely szerint a Vörös Hadsereg katonái Vlagyivosztokban leszállították a feltűnően jómódú családot a vonatról, majd visszaküldték nyugatra. A világhírű némafilmsztár a kazahsztáni Karagandában a gulágba került, a rossz ellátás és a nehéz fizikai munka hamar kikezdte az egészségét, s 1941-ben meg is halt.
Bár Huszár Pufi legtöbb hazai filmje megsemmisült, a hollywoodiakból találunk részleteket az internetes videómegosztón.
Érdekes
A nagy csuszaelmélet
„Én őszintén bevallom, hogy hiába küzdök, hiába verekszem a saját külön kövérségemmel, én azt legyőzni nem tudom. (…) És én most ott ülök szemben a nagy tál túrós csuszával, amelyen a tejfel tetején pöckösen remeg a túró, és ingerkedik a kívánatos tepertő. Ott tessék aztán megpróbálni nemet mondani, ott tessék megpróbálni »jellemnek« lenni, ott tessék hősködni és a sóvárgó gyomrot és ínyt a vágyva vágyott gyönyöröktől megfosztani.
Erről csak az ítélkezhetik, aki úgy szereti azt a drága jó túrós csuszikát, mint én, és volt már hasonló helyzetben.
Itt még mellesleg meg kell magyaráznom, hogy miért is nevezik a csuszát csuszának. A helyesen elkészített csusza minden egyes kockája halálos ellensége kell, hogy legyen a másiknak, és nem szabad összefogódzniuk, mint a jó testvéreknek. Hogy aztán mikor eszi az ember, akkor ellenállást fejtsenek ki, és odatapadjanak a szájpadláshoz. Szóval az ilyen önálló, önmaguknak élő túrós csusza kockáknak annyira kell vajban és tejfölben megfürdeniük, hogy mikor az ember őket az ajkára emeli, azok önmaguk egy cuppanással csússzanak le illetőségi helyükre: a gyomorba. Innen származik tehát az elnevezés: csusza.”
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.