A részeg barátnő

Viki népszerű lány, nagy baráti társasággal. A barátok az esküvőjén is ott voltak, s egyikük meglehetősen kellemetlen helyzetbe hozta a menyasszonyt. „Juli mindig is harsány lány volt, szeret a középpontban lenni. Tudtam, hogy nem egyszerű eset, hogy szereti felhívni magára a figyelmet. Nem sokkal az esküvő előtt szakított a barátjával, így az alaphangulat adott volt, egyedül kellett jönnie. Nagyon kihívó ruhát választott, mikor megláttam, legszívesebben hazaküldtem volna átöltözni, de nem szóltam, hiszen tudtam, nem egyszerű neki. Nem tudom, mennyit ihatott, de az egész esküvőn pasizott, és nemcsak az egyedülállókat próbálta elcsábítani. Szerintem az összes férfivel táncolt, de olyan merészen, hogy majd elsüllyedtem szégyenemben. A legrosszabb az volt, amikor a férjem apjánál próbálkozott, úgy, hogy az anyósom is ott volt. Ekkor kellett közbelépnem. Félrehívtam, és mondtam neki, hogy menjen haza. Elkezdett zokogni, és fél órán keresztül hallgathattam, hogy minden férfi egy szemétláda. Az esküvőm napján. A vőfély mentett meg: elvitte táncolni, majd szólt a sofőrnek, hogy vigye haza a barátnőmet. Azóta nem is nagyon találkoztunk, ő szégyelli magát, én pedig haragszom rá.”

Vesszen Trianon!

Az alkohol nemcsak Vikiék esküvőjén okozott bosszúságot. Rita is csalódott volt másnap, hiszen a keresztapja hozta kellemetlen helyzetbe. „A keresztapám igencsak felöntött a garatra. Hajnal kettő körül felállt a székre, és azt kiabálta: »Vesszen Trianon, vesszen Trianon!« Majd a magyar és a székely himnuszt énekelte. Az egészben az a legrosszabb, hogy férjem édesanyja szlovák. Nagyon nyitott, soha egy percig nem zavarta, hogy én és a családom magyar, hiszen ő is magyar férjet választott. Ám ez az eset nagyon rosszulesett neki – bár nem szólal meg magyarul, mindent ért –, és ami azt illeti, nekem is. Tudtam, hogy a keresztapám nagyon magyar, s nem nézi jó szemmel azt se, hogy a vőlegényem félig szlovák, de ez a viselkedés mégsem volt helyénvaló. Az esküvő hangulata mélypontra került, és lassan haza is ment mindenki.”

A kis hamis

„Pár hónapunk volt arra, hogy megszervezzük az esküvőt – kezdi történetét Emese –, jött a baba, nem akartam túl nagy pocakkal az oltár elé állni. Amint találtunk egy szolgáltatót, akinek volt szabad időpontja, azonnal lefoglalóztuk. Így az egész zsákbamacska volt, de örültünk, hogy sikerült mindent elintézni. A zenekarral volt csak gond. Előzetesen megbeszéltünk, milyen számokat fog játszani, mi ne legyen, de ebből semmit nem tartott be. Férjem például nem szereti a Republicot, kértük, hogy ne játsszák, mégis minden második szám tőlük volt. Arról nem is beszélve, hogy az énekes a magas hangokat nem tudta kiénekelni – már-már fülsértően hamis volt. Én elhiszem, hogy nem egyszerű minden hétvégén haknizni, de ha valami nem megy, azt nem kellene erőltetni. Igaz, a mi hibánk is volt, hiszen nem hallgattuk meg őket előzetesen. Azt tanácsolom minden menyasszonynak és vőlegénynek, hogy ne essenek ugyanebbe a hibába.”

A rögtönzött vőfély

Lilla esküvőjén nem volt vőfély. No nem azért, mert nem akart. „Egy héttel az esküvő előtt derült ki, hogy nincs vőfélyünk. Pedig kiválasztottuk, lefoglalóztuk, megbeszéltük, mi minden lesz a lakodalmon, aztán amikor egy héttel az esküvő előtt mindent véglegesíteni akartam, kiderült, hogy félreértettük egymást. Az esküvőnk május 6-án volt, ő meg azt hitte, június 5-én lesz. Sajnos nem tudta megoldani, hogy ott legyen, mert kórházban feküdt, műtétre várt. A foglalót ugyan visszafizette, de nem sokra mentünk vele. Májusban lehetetlen szabad vőfélyt találni egy héttel az esküvő előtt. Így egy nagydumás barátunkat kértük meg, hogy adjon valamilyen keretet az egésznek. Elvállalta, és olyan jól sikerült, hogy azt mondtuk neki, pályatévesztett. Azóta több esküvőt is levezetett már.”

Nászút után válás

Ilona esküvője hat éve volt, mint mondja, számára nem volt túl boldog az a nap. „Az elején minden jól alakult, aztán volt egy pillanat, amikor az egész varázs megtört. Az első tánc alatt a férjem azt súgta a fülembe, hogy »nagyon szeretlek, te egy biztonságos választás vagy«. Nem értettem, hova akar ezzel kilyukadni, próbáltam elhessegetni a gondolatot, de egész este ott motoszkált, nem tudtam önfeledten elengedni magam. Csak arra gondoltam, mit jelenthet az, hogy biztonságos választás. Nem nyílt rá alkalmam, hogy megkérdezzem, csak másnap, amikor a nászútra indultunk. A repülőkép már úgy szállt le a Kanári-szigeteken, hogy tudtam: elválok. Férjem kifejtette, azért vett feleségül, mert tudja, hogy én sose fogom megcsalni, elhagyni, jól főzök, tehát mellettem kényelmes és biztonságos élete lesz. Amikor megkérdeztem, hogy szerelmes-e belém, annyit mondott kis idő múlva, hogy »szeretlek«. Igen, de nem szerelmes. A nászút is kínszenvedés volt, legszívesebben hazajöttem volna a következő géppel. A szálloda recepcióján azonnal elintéztem, hogy külön szobát kapjunk. Az egész hetet végigsírtam, kerültem a férjem társaságát. Amint hazajöttünk, beadtam a válókeresetet. És a férjem se tiltakozott.”

Hívatlan vendég

A végére egy meglehetősen mulatságos történetet hagytunk. Szoták Orsolya szerzőnk esküvőjére belógott egy ismeretlen férfi. És ami a legfurább, hogy ez a lakodalom napján nem is derült ki. „Mindenki azt hitte, hogy valakinek a valakije. Leült a főasztalhoz édesapám mellé, nagyon jól elbeszélgettek, evett a tortából is, és sok fényképen rajta van. Amikor családilag néztük az esküvőről készült videót, kérdeztem, hogy ki ez a férfi. És senki sem tudta. Ekkor derült ki, hogy egy idegen, aki besurrant. Nem zavart senkit, beszélgetett, evett, majd távozott. Utólag jót nevettünk rajta.”

A teljes írás a Vasárnap ESKÜVŐ mellékletében jelent meg!