<p>Szerény munkámat elsősorban János István idősebb testvérem, édesapám és a régi család többi tagja, valamint a volt sorstársak emlékének ajánlom. A málenkij robot a második világháború utáni szovjetunióbeli kényszermunka magyarított elnevezése.</p>
A Kárpát-medencei szovjet fogolygyűjtő akció a megtorlás, az etnikai és politikai tisztogatás, valamint a kényszermunkásszerző akciók sorába illeszkedett. A Vörös Hadsereg által elfoglalt területeken fegyveres szovjet katonák a nyílt utcáról gyűjtöttek és vittek el magyar civil embereket. Férfiakat 17–45 éves, nőket 18–30 éves korig.
Vissza a táborba
1946. június 26-án a reggeli órákban sorakoztattak bennünket. Előző nap szóltak ugyan, hogy reggel nem kell munkába mennünk, hogy másik lágerbe visznek bennünket. A sorakozásnál mondták, hogy az útirány a 280/2-es számú láger, amely becslésem szerint nem több mint 5-6 kilométerre lehetett az előzőtől. Gyalog tettük meg az utat. A város másik oldalán levő dombtetőn vagy inkább kisebb emelkedésen állt meg a menet. Néhány százan lehettünk. Nem volt nehéz kitalálni, hogy tulajdonképpen meg is érkeztünk. A szokásos módon megépített szögesdrót kerítéssel körülvont kétemeletes épületben volt maga a láger, amely kívülről nagyon rendezettnek látszott. Mint később kiderült, nem csupán kívülről, belülről is. Mindenütt rend és tisztaság.
A bejárat előtt megszámoltak bennünket, majd nyílott a nagykapu, mi pedig besétáltunk rajta. Nemsokára kisebb csoportokat szólítottak, hívtak az irodába, ahol a munkabrigádokba történő besorolást intézték. Mielőtt tovább folytatnám, el kell árulnom, ami csak később derült ki, hogy itt a hadifoglyok részéről a láger vezetőségét magyarországi zsidók alkották. Amikor sorra kerültem, egy bizonyos Gond nevű mérnök rám emelte a tekintetét, és azt kérdezte, milyen az iskolai végzettségem. Amikor megmondtam, megköszönte, majd közölte, hogy én ebben a lágerben VK-s leszek, s mondta, hogy a tőle kapott kis cédulával jelentkezzem a raktárnoknál, megmondta a nevét és a szálláshelyét, s kérjek másik, megfelelő megjelöléssel ellátott ruhát és bakancsot is. A VK megjelölés persze cirill betűkkel írva azt jelentette, hogy „vszpomogatelynaja komanda” azaz segédcsapat. Az ide beosztottak tulajdonképpen segédőrök voltak az egyes munkahelyeken, ahol a foglyok dolgoztak, ők álltak az őrtoronyban, és figyelték a tőlük nem messze felépített másik őrtoronyig terjedő távolságot.
Folytatás a Vasárnap aktuális számában!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.