Mi lehet az oka annak, hogy a Z és alfageneráció másképp fogadja be a tudásanyagot?

Minden nemzedék kicsit máshogy fogadta be az információkat. Talán ez is az egyik meghatározása annak, hogy kik azok, akiket egy generációba tartozónak tartunk, hiszen azt vesszük alapul: mik azok a hatások, amelyek meghatározzák egy-egy korcsoport gyermekkori élményeit?

Az Y generáció tagjai már elhagyták az iskolapadot, hiszen az 1996-tól születettek már a Z generációhoz tartoznak. Ez utóbbi két generáció tekintetében pedig érdemes legalább két behatást figyelembe venni. Egyrészt ezek a fiatalok már digitális jólétbe születtek bele, másrészt pedig a 21. század derekán óriási értékválság és -változás jelent meg a világunkban. Ennek a kettőnek az ötvözete meglátszik mind a tanulás, mind az iskolarendszerben elfoglalt helyükről alkotott képben. Egy biztos, a gyermekek nem lettek kevésbé kíváncsiak. Ugyanakkor, például az a feladat, amit a korábbi nemzedékek félnapos könyvtározással tudtak volna elvégezni, ma tíz perc kereséssel megoldhatóvá vált számukra. Nem nehéz belátnunk, hogy abban a világban, ahol az információ karnyújtásnyira elérhető, a lexikális tudás fontossága miért kerül a fontos és értékes skálán hátrébb. Természetesen a digitális tér által generált rengeteg inger, amelyek ráadásul azonnali jutalmazással, kapcsolódással kecsegtetnek, nem teszik számukra könnyebbé a helytállást egy olyan rendszerben, ahol sem az ingerek, sem a jutalmazás nem jön azonnal. Mindazonáltal nem lesznek egy elveszett nemzedék, hiszen azt is jól látjuk, hogy azokon a területeken, ahol megtalálják saját számításaikat, később gyorsan és kimagaslóan tudnak teljesíteni. Egy biztos, ezek a nemzedékek a formalitásmentes, együttműködésen alapuló oktatási rendszerben jobban ki tudnak teljesedni, ahol a tanár egyik legnagyobb értéke, hogy képes átadni az információk megbízhatóságának és érvényességének kritikai érzékét.