Az újraolvasás egyik örömét abban lelhetjük, hogy előtte lefújhatjuk a port régebbi kötetekről, vannak azonban olyan esetek is, amikor nem kell, mert mondjuk, a régi új.
Ó, hát úgy könnyű újraolvasni – mondhatjuk egy csomó helyzetben. Például, ha kéznél, mármint karnyújtásnyira levő polcon a kiszemelt könyv. Ha a legjobb olvasópajtásunknak megvan. Ha csak ki kell kölcsönözni a helyi, legközelebbi könyvtárból. Ha fent van az interneten – de itt már tényező, hogy mennyit és miként kell miatta világló képernyő előtt ülni. Az elérhetetlen, fellelhetetlen, rég elkapkodott, a könyvtárból is ellopott kötetek esetében viszont például akkor kiálthatunk fel imigyen, ha újra kiadják.
Visszatérők
Külön izgalmakat tartogathat azt megfigyelni, hogy egy-egy kiadó miért dönt bizonyos könyvek újbóli kiadása mellett: netán a szerző jelentőségével indokolja, vagy a várható profittal, a téma újbóli aktualitásával (lásd a járványkönyvek 2020-ban), a kötet elérhetetlenségével? Az idén 80 éves Tolnai Ottó pontosan 40 éve megjelent Világpor című kötetének újrakiadását ez utóbbival hirdették néhány évvel ezelőtt – nyilván ebben az esetben a hozzáférhetetlenség egy különleges esetével találkozunk, hiszen annak idején ez a könyv nem juthatott be Magyarországra, a kiadás helyéről, az akkori Jugoszláviából. (S ha már soroljuk az évfordulókat: erre a kiadási és terjesztési malőrre, ahogy még számtalan társára, tekinthetünk Trianon-jelenségként is.)
2016-ban tehát Budapesten is kikeveredett a nyomdából a kilenc versciklust tartalmazó Világpor, és újdonságként kezdte meg életét, mintegy felnőtt újszülöttként. Az életműsorozat egyébként sem gyakori jelenség élő szerzők életében, és ha mondjuk Szabó Magdáét vesszük párhuzamul, ott nem hatnak ennyire és így újként a régebbiek új köntösben.
Nyolcvanas társ
Akinek mindenesetre véletlenségből kéznél, karnyújtásnyira, olvasópajtásnál meglenne az 1980-as Világpor, most egymás mellé rakhatja és összemérheti az újjal. És megteheti ezt – lévén sorozatról van szó – a Nem könnyű, a Szeméremékszerek, valamint a Gogol halála és a Virág utca 3 újrakiadásával is.
De mehet tovább a másik éppen idén nyolcvanéves jugoszláviai/vajdasági felé is, Domonkos István Kormányeltörésben című verse sok Tolnai-kötethez hasonlóan az interneten is elolvasható. A versről ezt bizton állíthatjuk, hiszen részleteiben a www.vasarnap.com-on is megtalálható, és link vezet a teljeshez. Ott még a port se kell lefújni, legfeljebb a digitálist.
De mi az a fakszimile?
Az újrakiadás mondhatni szélsőséges esete: a fakszimile (latinul fac simile) olyan hasonmás kiadás, amely az eredeti teljesen hű mása (kíván lenni). Különösen olyan kiadványoknál jelentős, amelyek egyediek vagy ritkák, ezeket helyettesíthetjük egy hasonmással, hogy például ne legyenek folytonos használatban. A fakszimile ugyanakkor nem ugyanaz, mint a reprint kiadás: az utóbbi nem ügyel annyira a részletekre, tehát például a kötés vagy a papír milyenségére, inkább praktikus, sokszorosítási céllal történő újrázás.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 38. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.